Szerző: BALOGH GYULA
2021.11.10.
Úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne irodából igazgatni, inkább kávéházakból. Ehhez képest most az irodájában beszélgetünk. Mi változott?
Kávéházi ember vagyok, tagadhatatlanul szeretem az ottani „fehér zajt” és miliőt. Amíg az időjárás engedte, egy színházközeli bisztró teraszára szerveztem a megbeszéléseimet. Aztán – a mindig változó járványhelyzet miatt is – a legjobb megoldásnak az tűnt, ha az irodám kezd hasonlítani egy polgári kávéházhoz. A mögöttem lévő fotókat is ennek nevében választottuk. A Vígszínház 125 évét villantják fel, személyes emlékekkel kiegészítve.
Ha már a kávéházat szóba hoztuk, a Vígszínházban az elmúlt években sok minden történt, sok felkavaró dolog is, mennyire sikerült kibeszélni ezeket, akár kávéházi oldottabb közegben?
Az elmúlt másfél év, a járványra és az abból következőkre gondolok, sok mindent felülírt. A kávéházi beszélgetések nem pszichoanalízisről, hanem elsősorban az évadépítésről szóltak, többek közt írókkal, fordítókkal, rendezőkkel. Most érzem újra, hogy egy színházban ülök, ahol minden a műsorért és az estékért történik. Abszurd mennyiségű bemutatót tartanak az egész országban, mi is így vagyunk ezzel. Ez nagy logisztikai játszma. Annyi mindent kell pótolnunk, hogy olyan, mintha már az évad végén járnánk, a másik oldalon viszont öröm, hogy játszhatunk. Összességében fiziológiailag nullszaldóra ki lehet jönni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.