TISZA KATA: AZ ÖREGEDÉSKUTATÁS EGYIK KÖZPONTI FELADATA, HOGY CÁFOLJA A SZTEREOTÍPIÁKAT

KÖNYVESMAGAZIN
Szerző: FORGÁCH KINGA
2021.12.15.

Az öregedés, az életkor alapú előítéletek és az élet második felének tapasztalatai állnak Tisza Kata új könyvének középpontjában, amely minden szempontból hiánypótló kötet (az év végi 50-es listánkra is felkerült). Az Egyedül főhőse egy idősödő kutatónő, aki elveszíti a társát. Gyászában azt a megküzdési stratégiát választja, hogy egykori életútkutatásait felelevenítve belemerül a munkájába. A történet mélyről indul, aztán fokozatosan építkezik felfelé. És ahogy váltakoznak a regényes és a szakirodalmi szövegrészek, úgy tudunk meg egyre többet a veszteségekről, a szerelemről, az idősekkel kapcsolatos sztereotípiákról és arról, hogyan tehetnénk lépéseket a szerethető öregedés felé. Az interkulturális pszichológiai szakértővel a könyv irodalomterápiás hatásáról, a krízisekben rejlő lehetőségekről és az ageizmus megnyilvánulási formáiról beszélgettünk.

A történet egy veszteséggel indul, a főszereplő elveszíti a társát, gyászol. Miért döntöttél úgy, hogy innen, ebből az intenzív érzelmi állapotból, krízisből indítod el az öregedésről szóló könyved?

A mindennapi munkámban, az esetek többségében, krízisben lévő emberekkel találkozom, ami egy beszűkült állapot, és nagyon fontos, hogy az érzést megengedjük, de közben a teret is kitágítsuk, hogy az egyén lásson az adott fájdalmon túlmutatóan is lehorgonyzási pontot, távlatot. Ehhez egyrészt nagyon erősen kell érezni a másik embert, hogy mikor meddig képes jönni az úton, mennyit bír el a feldolgozási ívből, hol kell megpihennie az adott érzésben, ugyanakkor az érzés létjogosultsága és megélése mellett segítőként az is a dolgunk, hogy képesek legyünk megszólalni józan hangon, ami keretezi, körbeöleli az adott érzelmi állapotot, ad neki értelmet, fogódzókat is. Tehát egy érzelmi és kognitív egyensúlyozás történik a helyzetben, és így lábalunk szép lassan kifelé, a kliens tempójában.

A könyveim annyiban követik az élet realitását, hogy szeretek mélyről indítani, de nem öncélúan, hanem szép lassan, az érzelmi és szellemi eszközök fokozatos adagolásával

mutatva egy lehetséges emelkedési folyamatot, amely megengedi, hogy az olvasó találjon azonosulási pontot az indulásnál, azonban az olvasási folyamatban már képessé váljon leválni az adott főhős karakteréről és egyre inkább saját magára reflektálja a felismeréseit, így egy befogadó olvasás során létre tud jönni egy irodalomterápiás hatás, amelyben az olvasó nemcsak mondatokat és történetet olvas, hanem egy professzionális vezető kézen fogja, sétál vele, és hagyja meg-megpihenni közben, ahogyan a személyes, érzelmi és a tágabb vonatkozásokat bemutató tudományos ismeretterjesztő részek váltakoznak...

ITT OLVASHATÓ