Szerző: SZIJÁRTÓ IMRE
2022.05.04.
A hatalom a NEP-é
Bár utólag egyértelműnek tűnik, hogy nem történhetett másképp, azért egyszer még neki kellett futni ennek a betonfalnak, hogy minden kétséget kizárólag megbizonyosodjunk róla, valóban nem kartonpapírból van. Az ellenzék lehetetlen feladatra kényszerült: egyszerre kell kritizálniaja a fennálló politikai berendezkedést annak antidemokratikus mivoltáért és meggyőzniegyőzze ezen berendezkedés ellenzőit arról, hogy a rendszer leváltható a rendszer által biztosított keretek között. Nem az. Sajnos az ilyen rezsimeket nem szokás választásokon megbuktatni.
Az új típusú hibrid-autokratikus berendezkedésekben, melyeket neveztek már eufemisztikusan illiberális demokráciának (Orbán), menedzselt demokráciának (Putyin) és szuverén demokráciának (Szurkov) a gazdasági félperiférián, illetve azon belül, a posztszovjet térség meghatározó részében kifejezetten gyakoriak. A választások, valamint a hol manipulált, hol bábként rángatott ellenzék szerepe ezekben a berendezkedésekben nem több, mint a fennálló rendszer legitimálása a világ közvéleménye előtt.
Két sajnálatos dolgot kell most belátni a nyugatos álmokat dédelgető „jozefinista” magyar értelmiségnek: egyrészt azt, hogy globális történelmi áttekintésben nem a NER az abnormalitás, hanem a harmadik köztársaság volt tiszavirágéletű álom, másrészt azt, hogy a méltatlanul magasztalt nyugati centrumországokban is végveszély fenyegeti az előző évszázadok burzsoá és proletárforradalmai révén kiharcolt szociális és szabadságjogokat. E veszedelem forrása ráadásul nemcsak a nyugaton is előretörő posztfasizmusokban keresendő, hanem a letűnt liberalizmus és baloldal romjain tenyésző technokratikus-paternalisztikus valamiben is, erről lentebb részletesebben írok majd...
Bár utólag egyértelműnek tűnik, hogy nem történhetett másképp, azért egyszer még neki kellett futni ennek a betonfalnak, hogy minden kétséget kizárólag megbizonyosodjunk róla, valóban nem kartonpapírból van. Az ellenzék lehetetlen feladatra kényszerült: egyszerre kell kritizálniaja a fennálló politikai berendezkedést annak antidemokratikus mivoltáért és meggyőzniegyőzze ezen berendezkedés ellenzőit arról, hogy a rendszer leváltható a rendszer által biztosított keretek között. Nem az. Sajnos az ilyen rezsimeket nem szokás választásokon megbuktatni.
Az új típusú hibrid-autokratikus berendezkedésekben, melyeket neveztek már eufemisztikusan illiberális demokráciának (Orbán), menedzselt demokráciának (Putyin) és szuverén demokráciának (Szurkov) a gazdasági félperiférián, illetve azon belül, a posztszovjet térség meghatározó részében kifejezetten gyakoriak. A választások, valamint a hol manipulált, hol bábként rángatott ellenzék szerepe ezekben a berendezkedésekben nem több, mint a fennálló rendszer legitimálása a világ közvéleménye előtt.
Két sajnálatos dolgot kell most belátni a nyugatos álmokat dédelgető „jozefinista” magyar értelmiségnek: egyrészt azt, hogy globális történelmi áttekintésben nem a NER az abnormalitás, hanem a harmadik köztársaság volt tiszavirágéletű álom, másrészt azt, hogy a méltatlanul magasztalt nyugati centrumországokban is végveszély fenyegeti az előző évszázadok burzsoá és proletárforradalmai révén kiharcolt szociális és szabadságjogokat. E veszedelem forrása ráadásul nemcsak a nyugaton is előretörő posztfasizmusokban keresendő, hanem a letűnt liberalizmus és baloldal romjain tenyésző technokratikus-paternalisztikus valamiben is, erről lentebb részletesebben írok majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.