Szerző: DIPPOLD ÁDÁM
2022.09.13.
Régen minden jobb volt – mondták már régen is, és tényleg: kolbászból volt a kerítés, még volt becsülete a népnek, nagyhatalmi tényezők voltunk, nem volt ilyen drága a kenyér, aztán jöttek a tudjukkik, és tönkretettek mindent.
Ezt nagyjából a világ bármelyik országában el lehetne sütni, de vannak olyan országok, amelyek történelmileg fogékonyabbak ezekre az elképzelésekre, és persze vannak olyan politikusok is, akik éppen ezekre a nosztalgikus érzésekre alapozzák a kommunikációjukat. A bizonytalan múlt és a még bizonytalanabb jelen természetes módon feltámasztja az emberben azt az igényt, hogy valamilyen kapaszkodót találjon az életben, az egyik ilyen kapaszkodó pedig nem más, mint az illiberalizmus.
A bizonytalanság és az igények
Kende Anna szociálpszichológus, az ELTE Szociálpszichológiai Tanszékének vezetője egy nemrégiben megjelent tanulmányában éppen ezt az igényt és az erre adott illiberális választ járta körbe. Amint Kende a Qubit kérdésére elmondta, az a bizonytalanság szülte pszichológiai igény, amire ez egy lehetséges választ jelent, teljesen természetes, univerzális vágy, nem speciális nemzeti (magyar, amerikai, orosz stb.) vonásról vagy néplélekről van szó, bár egyes országokban a történelmi múlt felerősítheti ezeket az érzéseket. Magyarország áldozati múltja például kiválóan alkalmas arra, hogy bizonytalansággal töltse el az itt élőket, de bárhol népszerű lehet az az illiberális világmegfejtés, ahol hivatkozási alapot jelenthet a dicső múlt – ilyet pedig nem nehéz találni. Ebbe a sorba illeszkedhet például az orosz birodalmi vágyakozás, az előző amerikai elnök, Donald Trump szlogenje, a Make America Great Again, vagy akár az Orbán Viktor miniszterelnök által ténylegesen illiberalizmusnak nevezett politikai irányvonal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.