MÁR NEM CSAK HAJLÉKTALANOK ÁLLNAK SORBA, MEGJELENTEK A KISKOSZTÜMÖS NYUGDÍJASOK

TELEX
Szerző: THÜRINGER BARBARA
2022.10.04.

A növekvő infláció és a megemelkedett rezsiszámlák egyre nagyobb terhet rónak a társadalom legszegényebb rétegeire, és ezt már a segélyszervezetek is megérzik. Miközben augusztus közepe óta egyre többen kérnek tőlük anyagi segítséget vagy állnak sorba étel- és ruhaosztásaikon, a szervezetek kettős szorításban küzdenek. Az áremelkedések őket is sújtják, és már készülnek rá, hogy megfogyatkoznak az adakozó kedvűek, így egyre kevesebb adományból kell kielégíteniük az egyre nagyobb igényeket.

„Válság van, ezt mi is érezzük, főleg onnan, hogy az elmúlt hetekben látványosan nőtt a sor a Klauzál téren. Néhány héttel ezelőtt még 220-230 sorszámot adtunk ki, most vasárnap elértük a kritikus 300-as számot. Korábban is ennyit főztünk, de akkor hajléktalanszállókra is tudtunk ételt szállítani, ezt most már nem engedhetjük meg magunknak. Egyre többen, egyre éhesebben, egyre rosszabb körülmények közül érkeznek hozzánk. Ha valamikor, hát most szükségünk van rátok, a támogatóinkra”

– posztolta nemrégiben a Heti Betevő Egyesület a Facebook-oldalára.

Vasárnap kimentünk ezért a Klauzál térre, hogy megnézzük most hányan állnak sorba a Marriott hotel önkéntes séfjei által főzött csirkepaprikásért. Miközben az ételosztás csak 13 órakor kezdődik, a kitartóan szemerkélő esőben már 11 órakor legalább ötven ember volt a téren. Ekkor a Heti Betevő önkéntesei még csak csomagolták a meleg ételhez járó kenyérszeleteket, a házi sütiket, a banánt, és főzték a meleg gyümölcsteát a Kisüzemben.

A 80 éves János és felesége 2014 óta minden vasárnapjukat ezzel töltik. Amikor először hallottak az egyesület akciójáról, először csak egy tepsi süteményt hoztak, aztán szépen lassan összebarátkoztak a többi önkéntessel, és beálltak hozzájuk csomagolni és ételt osztani. Mint mondja, nagyon megérintette őket, amikor látták, hogy hányan rá vannak szorulva a meleg ételre. Máshogy talán nem is találkoznának a társadalom legelesettebbjeivel, de itt személyes kapcsolatot tudtak velük teremteni, és ráébredtek, néha milyen kevésen múlik, hogy valaki kiesik-e a szociális hálóból.

„Hálásak és megköszönik nekünk a munkánkat, tudják, hogy ezért itt senki sem kap fizetést, mindenki a saját szabadidejét áldozza fel hétről hétre. Főleg télen kapunk sok köszönetet, amikor látják, hogy mi is fázunk, vörös a kezünk az osztáskor. Még ők sajnálnak minket” – mondja a korábban vegyészként dolgozó férfi.

Aki sorban áll ételért, nem jókedvéből teszi...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN