Szerző: MILLEI ILONA
2024.01.20.
Előbb-utóbb minden feltörekvő fideszes potentát majd valamilyen egyetemi címre, rangra fog törekedni, mert az presztízst ad, de az a politika, hogy érdemtelenül neveznek ki egyetemi tanárokat, mert „jól fekszenek”, egyre inkább kizár minket Európából – véli Polónyi István. Az oktatáskutatóval az előző részben arról beszéltünk, hogy a privatizált egyetemeken a vezetők és oktatók NER-elkötelezettsége a fontos. Most arról lesz szó, hogy ez a diktatúrák problémája. A tehetségeket viszont nem lehet megfogni, ha valamelyikük egy kicsit is talpraesett, nem lehet megakadályozni, hogy azonnal ne menjen külföldre, és soha többé ne is jöjjön haza.
Mi a legnagyobb veszélye ennek a „majd mi magunktól megcsináljuk” magyar álláspontnak, az, hogy nem férünk be partnerként Európába, vagy a legjobb kutatók elhagyhatják Magyarországot? Mi lesz a magyar tudomány renoméjával?
Szerintem a magyar tudománynak sosem volt renoméja, mert az arról szólt, hogy aki magyarként érvényesült, az sosem Magyarországon érvényesült, és az sosem a magyar tudományt, hanem a magyar oktatást dicsérte. Most már azt se nagyon lehet. Úgy gondolom, valóban az a veszély fenyeget, hogy a tehetséges kutatók azonnal összepakolnak, és elmennek külföldre, mert itthon semmi esélyt nem látnak. Pont az a politika visz oda, amit abból is látunk, hogy kiket neveznek ki egyetemi tanárnak. Persze tisztelet a kivételnek, mert van, aki megérdemli. Csakhogy én azt látom, hogy egyre több olyan van, aki nem érdemli meg, de „jól fekszik”. Vagy a miniszterelnök által kinevezett egyetemi kancellárnak a felesége vagy régi fideszes politikus, vagy az MMA-ból, netán az olimpiai bizottságból terjesztik fel. A Magyar Akkreditációs Bizottság ezeknek eleinte ellenáll, de végül simán meg lehet kerülni őket. Azt látom, hogy ez a diktatúrák problémája. Minden feltörekvő fideszes potentát majd valamilyen egyetemi címre, rangra fog törekedni, merthogy ez presztízst ad. Azt is látom, hogy igen, kizáródunk Európából, egyre kevésbé működnek velünk együtt. Ez törvényszerű. Az unió tagországai részéről ez egy teljesen automatikus reakció: „ha nem fogadjátok el a mi irányelveinket, elképzeléseinket, értékeinket, akkor ne gyertek ide”. A tehetségeket viszont nyilvánvalóan nem lehet megfogni, nem lehet megakadályozni, ha valamelyikük egy kicsit is talpraesett, azonnal ne menjen külföldre, és soha többé ne is jöjjön haza. Vagy csak látogatni, mint a 2023-as Nobel-díjasaink, Karikó Katalin és Krausz Ferenc. Ugyan Krausz Ferenc kapott egy csomó pénzt, Merkely Béla, a SOTE rektora kiudvarolta Orbántól, és a SOTE-n csináltak neki egy nagy kutatóbázist, de ez nem azt jelenti, hogy hazaköltözik, hanem azt, hogy itt is lesz neki egy kutatóintézete. Ők azonban már befutott emberek, de a kérdés éppen az, hogyan lesz valaki befutott ember. Magyarországon már nem lehet, mert ki van zárva a nemzetközi együttműködésekből. Csak zárójelben jegyzem meg, amúgy is egyre csökkenő volt a magyar részvétel a nemzetközi kutatásokban, mert nincsenek meg hozzá a hazai feltételek. Ahhoz, hogy valaki egy nemzetközileg értékelt kutatópályázaton részt tudjon venni, nagyon sok előzmény kell. Jó kapcsolatok, sok olyan kutatás, aminek van referenciája. Ha itthon nincsen lehetőség arra, hogy valaki bekapcsolódjon nemzetközi kutatásokba, ha nincs pénz és infrastrukturális feltétel ahhoz, hogy ezeket a referenciákat megteremtse, akkor kiszorul. Ez a folyamat a Fidesz-kormányok alatt már megindult, mert az elmúlt 13-14 év alatt jóval kevesebb pénzt adtak a felsőoktatásra, mint amennyit korábban kapott, és főként a felsőoktatási kutatások kerültek nagyon rossz helyzetbe. A koncentrált államosítás az akadémiai kutatóintézeteket is érintette, az MTA-tól leválasztották, központosították, és a legújabb fejlemény, hogy már vállalkozásba akarják vinni azokat. Ugyanúgy megpróbálják a vállalkozási gondolatot oda is bevinni, mint az egyetemekre a privatizációval...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.