Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2024.02.10.
A jogi és politikai értelemben vett hübrisz legtöbbször egy folyamatot indít el, ahol az egyik elmegy vadászni, a másik meglövi, a harmadik hazaviszi, a negyedik megsüti és végül valaki megeszi. Vagyis kell valaki, aki azt gondolja, hogy neki mindent szabad, számára minden megengedett, mert ő az isteni és az emberi törvények felett áll, nevezzük őt Orbán Viktornak, s aki úgy gondolja, hogy a saját pereputtyához tartozók mind törvényen kívül állnak; aztán kell valaki, aki azt hiszi, hogy neki megengedett, hogy ehhez – hatalmi pozíciójával visszaélve – minden segítséget és támogatást biztosítson, nevezzük őt Varga Juditnak, és kell valaki, aki végtelen cselédlelkületével és eszement ostobaságával úgy gondolja, hogy ezt a folyamatot a rangjából és szent nevéből fakadó aláírásával megpecsételheti és legitimálhatja, nevezzük ez utóbbit Novák Katalinnak.
De ez még nem minden! A görög és a zsidó bölcsesség azt is felismerte, hogy a hübrisz sosem marad, nem is maradhat büntetlen: a görög mitikus hagyományban legtöbbször a megtorlás istennője, Nemeszisz áll bosszút a bűnös elbizakodottakon, így például az Odüsszeiában a Pénelopét ostromló kérőkön, „kiknek szörnyű dölyfe (ὕβρις ) az érc égboltig is elhat” (XV,329), ám „Zeusz atya, éltek még az Olümposzon, isteneink, ti, / hogyha elérte a hetyke kevély (ὕβρις) kérőket a bosszú.” (XXIV,351-352). De a Bibliában is ez a végtelen dölyfösség vezeti az embert, aki „égig érő tornyot” akar építeni, s feljutni Isten mellé, hogy vele „egylényegűvé” váljék, ám az Isten összezavarta az emberek nyelvét, „hogy senki ne értse a másikat”, s szétszórta őket az egész földön. (1Mózes 11,1-9) És Tírusz királyának bukását is saját kevélysége és „szívének felfuvalkodottsága” okozta, amiért az Isten „levetette őt az istenek hegyéről”, „tömérdek bűnöddel és jogtalan kereskedéseddel… földre vetettelek, királyok elé adtalak, hogy látványuk legyen rajtad… hamuvá tettelek a földön mások szeme láttára, s mind, akik ismernek a népek közt, eliszonyodtak rajtad, rémületté lettél és nem vagy többé örökre” (Ezekiel 28,16-18). Ezért is mondja Jesája próféta, hogy „véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom.” (Jesája 13,11).
És igen régi pszichológiai megfigyelés, hogy a bűnhődés pillanatában következik a hárítás kétségbeesett kísérlete: épp az, amit Orbán tesz. Mintha semmi köze nem lenne a történtekhez, ám az alkotmánymódosítással afféle mennyből érkezett megváltóként ő oldja meg a helyzetet.
Semmit sem old meg, legfőképpen az agyonalázott és meggyalázott, fizikailag vagy épp lelkileg megerőszakolt gyerekek ügyét nem oldja meg, nem oldja meg a saját maga által kiválasztott emberek mérhetetlenül rossz emberi minőségét, vesd össze Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin, s nem oldja meg azt az üzenetet, amelyet az egész mocskos, koszos, velejéig romlott ügy és az ügy mögött napokon át viceházmesteri módon felsorakozó, mindenre kész lakájsajtó böfögött vissza engedelmesen az egész közösség számára, a megúszásról, a hazudozásról, a legpocsékabb pártállami reflexek revitalizálásáról.
Érdemes lenne a mostaniaknak is tudatosítaniuk magukban, hogy nincs megúszás. A hübriszt a Nemeszisz – remélhetően – most is büntetni fogja. Hiszen ugyanez a Nemeszisz bünteti az egész országot sok-sok éve tartósan, s újabb hosszú évtizedekre kiheverhetetlen módon a választópolgárok végtelen felelőtlensége, ostobasága és elvakultsága miatt.
Fájni fog a büntetés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.