Szerző: ERCSE KRISZTINA
2024.03.25.
Az Orbán-kormányok oktatással kapcsolatos működése az eddigi tizennégy év alapján tulajdonképpen egyszerűen leírható. Politikai és gazdasági érdekeik alapján megállapítanak egy számukra hasznos lépést (mellőzve minden szakmai, demokratikus egyeztetést az érintettekkel), majd salátatörvényekbe, a hajnali Közlönybe beledugják. Mikor kiderül – minél később, annál jobb -, határozottan, gyakran megbántva azt ismételgetik, hogy mindez a gyermekek érdekeit szolgálja (például itt és itt). Hogy hogyan, azt ritkán részletezik, ha mégis, az egyszerűen nem elfogadható. Ha ezt az Alkotmánybíróság mondja ki, sem történik változás.
De most úgy tűnik, módszert váltanak. Kitalálták a szakértő szendvicsembert.
Mai állapotok
Tizennégy év után kevés polgártársunkat kell meggyőzni arról, hogy e rezsim oktatásról való gondolkodása és gondoskodása katasztrófahelyzetet állít elő – ez már bekövetkezett. Nincsenek kulcsterületeken szakemberek – óvodában, iskolákban -, a rendszer egyre több funkcionális analfabétát termel ki (legutolsó PISA méréskor ez a szám 27 százalék). Az egyes elhibázott döntések újabbakat generáltak a tűzoltás szellemében – például az infrastrukturális fejlesztés nélküli kötelező óvodáztatás és az ezt követő kötelező 6 éves kori tankötelezettség -, így görgetve lavinává az egyébként sem kis hógolyókat, újabb és újabb bombákat robbantva.
Ma ott tartunk, hogy a szelekció kormányzat által támogatott, a felvételi eljárásokon, vagy az ismeretfókuszra visszaállított érettségi követelményeknek minimum kérdéses, hogy hogyan tudnak megfelelni a gyermekek – hiszen nincs, aki megtanítsa nekik mindazt, amit pedig a rendszer egyébként számon kér.
A családi háttér alapján történő elkülönítés mellett (szelekció és szegregáció) a diákok sokféleségére sem képes jó válaszokat adni a rendszer, a sajátos nevelési igényű (és e kategória reménytelibb, mert visszafordítható állapotokat jelentő BTMN *Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő tanulók*) tanulókat ellátó rendszert is porig reformálta.
A felsoroltak csupán súlyos példák egy olyan területről, amelynek nincs egyetlen jól, a valódi, oktatási célok mentén, a gyermekek, és természetesen az ország érdekeit szolgáló része sem. E tényt mára mindenki a saját bőrén érzi, nem véletlen, hogy az elégedetlenségi megmozdulások most már nem hullámokat vetettek, hanem árvízként terítették be a 2022 és 2023 éveket. Egyre világosabb lett, hogy az eddigi eljárások az oktatási rendszer háborítatlan abuzálására nem lesznek elégségesek...
Mai állapotok
Tizennégy év után kevés polgártársunkat kell meggyőzni arról, hogy e rezsim oktatásról való gondolkodása és gondoskodása katasztrófahelyzetet állít elő – ez már bekövetkezett. Nincsenek kulcsterületeken szakemberek – óvodában, iskolákban -, a rendszer egyre több funkcionális analfabétát termel ki (legutolsó PISA méréskor ez a szám 27 százalék). Az egyes elhibázott döntések újabbakat generáltak a tűzoltás szellemében – például az infrastrukturális fejlesztés nélküli kötelező óvodáztatás és az ezt követő kötelező 6 éves kori tankötelezettség -, így görgetve lavinává az egyébként sem kis hógolyókat, újabb és újabb bombákat robbantva.
Ma ott tartunk, hogy a szelekció kormányzat által támogatott, a felvételi eljárásokon, vagy az ismeretfókuszra visszaállított érettségi követelményeknek minimum kérdéses, hogy hogyan tudnak megfelelni a gyermekek – hiszen nincs, aki megtanítsa nekik mindazt, amit pedig a rendszer egyébként számon kér.
A családi háttér alapján történő elkülönítés mellett (szelekció és szegregáció) a diákok sokféleségére sem képes jó válaszokat adni a rendszer, a sajátos nevelési igényű (és e kategória reménytelibb, mert visszafordítható állapotokat jelentő BTMN *Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő tanulók*) tanulókat ellátó rendszert is porig reformálta.
A felsoroltak csupán súlyos példák egy olyan területről, amelynek nincs egyetlen jól, a valódi, oktatási célok mentén, a gyermekek, és természetesen az ország érdekeit szolgáló része sem. E tényt mára mindenki a saját bőrén érzi, nem véletlen, hogy az elégedetlenségi megmozdulások most már nem hullámokat vetettek, hanem árvízként terítették be a 2022 és 2023 éveket. Egyre világosabb lett, hogy az eddigi eljárások az oktatási rendszer háborítatlan abuzálására nem lesznek elégségesek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.