BARTUS LÁSZLÓ: TÁJKÉP GYURCSÁNY UTÁN

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2025.05.16.

Kezdhetnénk azzal a triviális közhellyel, hogy Gyurcsány Ferenc szerepét, teljesítményét és jelentőségét az utókor és a történészek ítélik meg. Tegyük hozzá, azok is irányultságuk és aktuális érdekeik szerint. Objektív ítéletre a tudománytól sem számíthatunk, tudományból is kettő van, mint minden másból. Mindennek van hamisított mása.

Gyurcsány formátumát azonban az a tény mutatja, hogy tévedései, hibái és bűnei ellenére az utókor és a történelem elemzésre méltónak tartja a politikai szerepét, szemben azokkal, akik a baloldalon és liberális kortársai közül ádáz módon gyűlölték, s kizárólag miatta, képesek voltak egy nárcisztikus populista mellé állni, aki gyűlöli őket és a jogállamot.

A történelemtudomány számára megkerülhetetlen feladat lesz, hogy Gyurcsányt értékelje, leginkább azért, ami Gyurcsány után, s Gyurcsány nélkül következik. Gyurcsány szimbólum lett. Nemcsak abban a negatív értelemben, amit részben maga idézett elő, részben elvadult gyűlölői, irigyei és ellenségei hordtak rá. Méghozzá – ha úgy tetszik – az áruló „testvérei”.

Gyurcsány a fasizálódó Magyarországon jelképe lett a demokratikus elveknek, normáknak és értékeknek, még akkor is, ha azokat időnként saját pártjában sem tartotta be, melyeket a szektásodó magyar politikai életben szintén egy vezérelvű párt élén képviselt, melyekhez csak addig maradt hű, amíg azok nem veszélyeztették a párt anyagi helyzetét és létezését.

Ez utóbbival hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon 15 év alatt kiépülhetett a fasiszta diktatúra, amelynek csíráit és várható következményeit egyedül ő látta már 2010 után. Az okokról később ejtünk szót, de az biztos: Gyurcsány Ferenc volt az egyetlen és utolsó a magyar közéletben, aki a felvilágosodás, a demokrácia, a liberalizmus elveit nem adta fel.

Gyurcsány jelentőségét leginkább ez adja, s Magyarország kimondhatatlan vesztesége az, hogy Gyurcsánnyal együtt ezek az elvek is eltűnnek a nemzetiszocialista jövő felé robogó magyar közéletből. Emlékezzünk erre a pillanatra, amikor Orbán, a volt SZDSZ politikusai, Gyurcsány egykori szoci elvtársaival kiutálták ezt az embert ezekkel az értékekkel együtt.

Gyurcsánnyal együtt ezek is eltűnnek. Nem lesz kihez csatlakozni, mert senkitől nem lehet hallani ezeket, olyan tisztán, mint tőle. Ezzel megerősödik az a hazug narratíva, hogy vége a liberális demokrácia és a liberális világrend korának, amit felvált a „populista demokrácia” kora. „Populista demokrácia” nincs, csak demokrácia. A „populista demokrácia” a fasizmus.

Amikor ennek a blődségnek tudományos igénnyel adnak hangot felelőtlen tudós emberek (ideológiát szolgáltatva a fasizmus és a nácizmus újabb térhódításának), Gyurcsány után nem marad senki, aki a felvilágosodás, a liberális demokrácia, a jogállam valódi értékeit képviselné, hangoztatná és jelképezné. A személyes tragédián túl ez az igazi veszteség...

ITT OLVASHATÓ