Szerző: CSURGÓ DÉNES
2026.06.27.
A professzor nemrég Budapesten járt, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara konferenciáján arról beszéljen, mi kell egy olyan gazdasághoz, ami jó munkahelyeket képes teremteni minél több embernek. A konferencia előtt volt szerencsénk interjút készíteni vele. Arról kérdeztük, miért nem bízik már abban, hogy az ipar képes felemelni országokat, véget ért-e a globalizáció, és mit tanácsolna Magyar Péternek, ha összefutnának Budapesten.
Mint a nemzetközi gazdaság és a globalizáció kutatója, mit gondol arról, milyen helyzetben van a globális gazdaság 2026-ban? Tényleg a globalizáció végét látjuk, ahogy ezt sokan mondják?
Úgy látom, egy átmeneti helyzetben vagyunk. Magunk mögött hagytuk azt az időszakot, amit én az írásaimban a hiperglobalizáció korszakának neveztem, amikor az országok a nemzetközi gazdasági szempontokat helyezik előtérbe, amikor a globalizációtól nemcsak gazdasági előnyöket vártunk, de azt is, hogy Kínában demokrácia lesz és a nemzetközi harmónia időszaka köszönt be. Az eredmények ennél sokkal vegyesebbek lettek, a hiperglobalizációnak sok nyertese volt, de sok munkást, sok régiót nehéz helyzetbe hozott. Ez az érintett országokban súlyos társadalmi és politikai feszültségeket okozott és vissza is ütött a növekvő populizmus és autoriter tendenciák formájában.
Kína mindeközben a várakozások ellenére sosem vált olyanná, mint a Nyugat, sőt, ahelyett, hogy egyre demokratikusabbá vált volna, a rezsim egyre keményedett, egyre elnyomóbbá vált. Eközben pedig olyan politikákkal támogatta az exportszektorát, amelyek ellentmondtak azoknak a lépéseknek, amelyeket a nyugati országok hirdettek és próbáltak elterjeszteni más országokban. Kína a globalizáción keresztül hatalmasat nőtt és több százmillió embert emelt ki a szegénységből, de egy teljesen más gazdasági és politikai rendszert épített ki, mint a Nyugat, ezért egyre inkább geopolitikai fenyegetésként tekintenek rá.
Az, hogy most merre tartunk, még nem teljesen világos, egy átmeneti helyzetben vagyunk. Nem hiszem, hogy a trumpizmusnak van jövője az Egyesült Államokban, de azt sem hiszem, hogy vissza lehet térni teljesen egy Trump előtti állapothoz. Európa még keresi a saját útját, és kérdés, hogy a világ hogyan tud kiegyezni Kínával. Ahogy az is, Kína hogyan tudja visszafogni a saját ambícióit, hogy kevésbé legyen fenyegető a világ többi része számára. És az is kérdés, hogy milyen gazdasági és geopolitikai rend alakul majd ki mindebből. El tudok képzelni egy jó és egy rossz forgatókönyvet is, hogy mi lehet a vége, de azt gondolom, hogy a trumpizmus és a Kínával folytatott intenzív rivalizálás nem a folyamat vége, ez nem egy egyensúlyi állapot, ez csak az átmenet része...
Úgy látom, egy átmeneti helyzetben vagyunk. Magunk mögött hagytuk azt az időszakot, amit én az írásaimban a hiperglobalizáció korszakának neveztem, amikor az országok a nemzetközi gazdasági szempontokat helyezik előtérbe, amikor a globalizációtól nemcsak gazdasági előnyöket vártunk, de azt is, hogy Kínában demokrácia lesz és a nemzetközi harmónia időszaka köszönt be. Az eredmények ennél sokkal vegyesebbek lettek, a hiperglobalizációnak sok nyertese volt, de sok munkást, sok régiót nehéz helyzetbe hozott. Ez az érintett országokban súlyos társadalmi és politikai feszültségeket okozott és vissza is ütött a növekvő populizmus és autoriter tendenciák formájában.
Kína mindeközben a várakozások ellenére sosem vált olyanná, mint a Nyugat, sőt, ahelyett, hogy egyre demokratikusabbá vált volna, a rezsim egyre keményedett, egyre elnyomóbbá vált. Eközben pedig olyan politikákkal támogatta az exportszektorát, amelyek ellentmondtak azoknak a lépéseknek, amelyeket a nyugati országok hirdettek és próbáltak elterjeszteni más országokban. Kína a globalizáción keresztül hatalmasat nőtt és több százmillió embert emelt ki a szegénységből, de egy teljesen más gazdasági és politikai rendszert épített ki, mint a Nyugat, ezért egyre inkább geopolitikai fenyegetésként tekintenek rá.
Az, hogy most merre tartunk, még nem teljesen világos, egy átmeneti helyzetben vagyunk. Nem hiszem, hogy a trumpizmusnak van jövője az Egyesült Államokban, de azt sem hiszem, hogy vissza lehet térni teljesen egy Trump előtti állapothoz. Európa még keresi a saját útját, és kérdés, hogy a világ hogyan tud kiegyezni Kínával. Ahogy az is, Kína hogyan tudja visszafogni a saját ambícióit, hogy kevésbé legyen fenyegető a világ többi része számára. És az is kérdés, hogy milyen gazdasági és geopolitikai rend alakul majd ki mindebből. El tudok képzelni egy jó és egy rossz forgatókönyvet is, hogy mi lehet a vége, de azt gondolom, hogy a trumpizmus és a Kínával folytatott intenzív rivalizálás nem a folyamat vége, ez nem egy egyensúlyi állapot, ez csak az átmenet része...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.