Szerző: PARÁSZKA BORÓKA
2026.06.27.
Jó érzékkel ráhangolta közönségét a magyar miniszterelnök az olasz maffiatörténetek világára, amikor a szervezett bűnözés ellen küzdő szicíliai Giovanni Falcone és Paolo Borsellino tragikus történetével vezette fel a korrupcióellenes intézkedéscsomagot és a vagyonvisszaszerzési hivatal létrehozását a parlamentben. A rendszerváltás alapélménye volt a Polip televíziós sorozat, és rémálmában sem gondolt arra az ország – elsíbolt magyar privatizáció ide vagy oda –, hogy saját jövőjét nézi epizódról epizódra.
Az első, az 1989-es rendszerváltás alapélménye, reménye az volt, hogy épp kifelé lábalunk a jogellenesen működő rezsimből, épp túl vagyunk a saját újabb, és immár sikeres szabadságharcunkon, és nincs más dolgunk, mint feldolgozni, megérteni a közelmúltunkat. Azzal a megnyugvással indultunk neki a társadalmi béke megteremtésének, hogy immár senkinek sem kell belenyomorodnia, belehalnia a visszaélésekbe.
"Fogpiszkáló sem lett belőle".
Eltelt három évtized, s most a magyar miniszterelnök a bennünk mélyen eltemetett Falcone és Borsellino feltámasztására vállalkozott: az 1989-es rendszerváltás után 2010-től újra kiépült a jogtalanságok és jogfosztások rezsimje. Mit kezdünk ezzel, és hogyan számolunk el vele? Itt az ideje, hogy újra megpróbáljuk, és ez alkalommal tényleg eljussunk a jóvátételig, hogy alapja legyen az új jogbiztonságnak.
"Azt a feladatot, amire 1989-ben fél szívvel vállalkozott a magyar társadalom, amire csak a polgárok egy része érezte képesnek magát, azt most már tényleg el kell végeznie".
Mára elviselhetetlenül sok lett a sérelem, kezelhetetlenül sok az indulat, és elfogyott minden kifogás. Jó érzékkel figyelmeztet erre Magyar Péter. Egyvalamiben azonban téved.
Ami Magyarországon kiépült, az nem a Camorra és nem a Cosa Nostra. Nem a XIX. és XX. századi olasz társadalom világa, hanem a nagyon is XXI. századi Magyarországé. Ez, amitől mindannyian szenvedünk, valódi – istenem, bocsásd meg – hungarikum.
Rekordsebesség alatt, az Európai Unió szívében, alkotmányozó eszközökkel választott törvényhozók ejtették foglyul a magyar államot a teljes társadalom szeme láttára, hosszú időn át, demokratikusnak látszó többségi támogatással, állami intézmények, hatóságok leuralásával és bevonásával. Milliónyi passzív állampolgár szemtanúval az állam foglyul ejtéséből így vagy úgy részesedőkkel.
"Bűnösök közt cinkos mindenki".
Ez a nagyon magyar szervezett bűnözési forma a mi közös történetünk a társadalmi rétegek, a hatalmi hierarchia minden szintjén. Ezért lesz a szembenézés, az elszámoltatás végtelenül fájdalmas, öncsonkító. Ahogy nagyon sajátos magyar szervezett bűnözés épült ki az Európai Unión belül az Európai Unió forrásainak megszerzésére, eltulajdonítására, úgy nagyon sajátos magyar virtusra, társadalmi önismeretre, munkára van szükség ennek felszámolásához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.