Szerző: BIRKÁS GÖRGY
2026.07.05.
(Kürti Tamás)
Magyar Péter tegnap benyújtotta az Alaptörvény 17. módosítását. Nézzük, mi van benne, aztán nézzük, min háborog a fidesz.
Megszűnik Sulyok Tamás megbízatása. Az új köztársasági elnököt az Országgyűlés választja, legfeljebb öt évre, az alkotmányozási folyamat lezárultáig. A képviselői mandátum korlátozva lesz: legfeljebb három választás, legfeljebb tizenkét év. Az alkotmánybírák mandátuma tizenkettőről kilenc évre csökken, újraválasztási lehetőség nélkül. Megszűnik a Költségvetési Tanács vétójoga. Ez az a szervezet, amellyel egy háromtagú, delegált testület (elnökét a köztársasági elnök jelölte, tagja még az ÁSZ és az MNB elnöke) elgáncsolhatná a választott parlament költségvetését, és ezzel akár előrehozott választást kényszeríthetne ki. A vármegyékből újra megye lesz, a főispánokból kormánymegbízott. Az újkori feudalizmus nyelvi díszletét lebontják, kár, hogy az új táblák megint pénzbe kerülnek, de a régiek már nincsenek meg (ez is a NER öröksége, mint egy rossz tetoválás, az eltávolítása is fáj, de vele élni még rosszabb).
Orbán Viktor "lex Orbánnak" nevezte a nyolcéves miniszterelnöki limitet, a fidesz a jogállamot félti, Rétvári a közjogi hagyományokra hivatkozik. A felháborodásuk teljesen érthető. Tizenhat évig ők voltak a kaszinó tulajdonosai, ők írták a házszabályt, ők képezték ki az osztókat, és most valaki az ő asztaluknál, az ő szabályaikkal nyer. Az Alaptörvényt ők faragták olyanra, hogy az Alkotmánybíróság tartalmilag ne vizsgálhassa a módosításait. Ők mondták ki, hogy a kétharmad mindent felülír. A gránitszilárdságú alkotmányt ők maguk módosították tizenhatszor. Most pedig azt tapasztalják, hogy a fegyver, amit az utódaik ellen terveztek, az utódaik kezében is elsül. Nem a szabállyal van bajuk, azzal van bajuk, hogy már nem ők alkalmazzák.
De (és ez a sorozat visszatérő eleme) attól, hogy a fidesz képmutatóan kritizál, a kritika kérdéseit fel kell tenni. A visszamenőleges mandátumszüntetés precedens, ezt a 15. részben (Fékek és ellenSulyok) körüljártam, ismétlem: a különbség nem a módszerben van, hanem az irányban. Az egyik koncentrál, a másik korlátoz.
És itt jön az, ami tényleg más. Ez a módosítás az első, amelyik a saját alkotóit is köti. A tizenkét éves képviselői limit a Tisza képviselőire is vonatkozik, arra a frakcióra is, amelyik most megszavazza. A kilencéves alkotmánybírói mandátum az ő jelöltjeikre is áll majd. A nyolcéves miniszterelnöki plafon Magyar Péterre is vonatkozik. A ner tizenhat évében egyetlen olyan alkotmánymódosítás sem született, amely a hatalmon lévők mozgásterét szűkítette volna, mindegyik bővítette. Ez az első, amelyik szűkíti.
A másik újdonság a módszer. Az Alaptörvényt 2011-ben kilenc nap alatt tolták át a parlamenten, társadalmi konzultáció nélkül. Arra a nemzeti konzultáció műfaja túl értékes volt, azt a migránsokra tartogatták. Most 36 év után először volt valódi társadalmi egyeztetés alkotmánymódosításról, több mint 23 ezer vélemény érkezett, és a mandátumlimitnél a beérkezett vélemények alapján szigorítottak az eredeti terven. Lehet ezen cinikusan mosolyogni, hogy ez is csak kommunikáció. De tizenhat évig azt láttuk, milyen, amikor még a kommunikáció sem tesz úgy, mintha kíváncsi lenne ránk.
A lényeg mégis az lesz, ami ősszel kezdődik. Ez a módosítás bevallottan átmeneti, toldozás-foltozás egy olyan épületen, amelyet előbb-utóbb újra kell tervezni. Az új alkotmány közös kidolgozása lesz az igazi vizsga, nem jogtechnikai, hanem politikai és társadalmi értelemben. Mert alkotmányt írni könnyű. Olyan alkotmányt írni, amelyet a vesztes is elfogad, mert tudja, hogy őt is védi, az a nehéz. Az 1989-es alkotmány ilyen volt, kerekasztalnál született, és húsz évig szolgált. A 2011-es Alaptörvény nem ilyen volt, egy párt írta magának, és nem élte túl a pártot.
A harmadik magyar alkotmánynak azt a mércét kell megütnie, hogy negyven év múlva is álljon, függetlenül attól, ki dob éppen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.