November 8-án választják meg az Egyesült Államok 45. elnökét: bár a közvélemény-kutatók Hillary Clintont látják az esélyesebbnek, az elmúlt héten Donald Trump, a republikánusok jelöltje közelebb tudott zárkózni ellenfeléhez, így jóval szorosabbá vált a verseny a következő amerikai elnök címéréért. Bár a felmérések szerint a magyarokat kevésbé hozta lázba a tengerentúli elnökválasztás, a Fidesz számára nagyon nem mindegy, hogy a Putyin politikáját dicsérő Trump, vagy a közép-európai orosz ambíciók letörésére igyekvő Clinton-adminisztráció fog hatalomhoz jutni.
Donald Trump a kampány során egyértelműen jelezte, hogyha ő nyerne, egyáltalán nem biztos, hogy például egy orosz támadás esetén automatikusan megvédené a NATO-tagállamokat. Ha csak ezt a külpolitikai szálat vizsgáljuk, nem lehet kérdéses, Magyarország számára, melyik jelölt győzelme lenne az előnyösebb.
Szoros a verseny A közvélemény-kutatások szerint a demokraták elnökjelöltje, Hillary Clinton nagyon sokáig magabiztosan vezetett Donald Trump előtt. Az elmúlt héten újra fellángoló „email-botránynak” köszönthetően azonban a republikánusok jelöltje közelebb tudott zárkózni ellenfeléhez. Az amerikai közbeszédet uraló ügy lényege röviden, hogy Clinton külügyminisztersége idején magánszerveren keresztül folytatta hivatalos e-mailezéseit, mindenfajta nemzetbiztonsági szabályokat megszegve.
A botrány ellenére az országos felmérések még most is Clinton győzelmét jósolják, igaz, már jóval szorosabb versenyt várnak, mint pár hónappal ezelőtt. Hillary Clinton, a Pollster súlyozatlan, a közvélemény-kutatások eredményeit névértéken kezelő összesítése alapján 6,1 százalékkal, a Fivethirtyeight súlyozott, a közvélemény-kutatók mintavételi módszereit és az átlagtól való eltérését is figyelembe vevő átlaga szerint 3,1 százalékkal vezet Donald Trump előtt. A legfrissebb prognózisban szinte már el is tűnt a két jelölt közötti különbség: a New York Times és a CBS televízió közös felmérése szerint 45-42 arányban Clinton vezet, de ez a hibahatáron belüli különbség.
A fenti számok ismertetése mellett azonban külön ki kell térni az amerikai választási rendszer sajátosságaira is: az országos felméréseknek nincsen döntő jelentőségük, hiszen az elnököt nem közvetlenül, a választópolgárok többségének szavazatával választják, hanem közvetetten, a tagállamonként megválasztott elektorok. Léteznek hagyományosan republikánus és demokrata államok, amelyekben a jelölt személyétől függetlenül évtizedek óta ugyanarra a pártra szavaznak, illetve léteznek a „csatatérállamok”, amelyekben valóban a jelölt személye döntő. A választás, ahogy lenni szokott, ezekben a hintaállamokban fog eldőlni: annyi bizonyos, hogy Trumpnak van nehezebb dolga, mivel olyan területeken kell tudni fordítania, ahol inkább a demokraták szoktak győzedelmeskedni...
GÉPNARANCS - TECH-TUDOMÁNY BLOG Szerző: Boldogkői Zsolt 2016.11.07.
Mi ateisták gyakran szembesülünk azzal a váddal, hogy amorálisak vagyunk, mert valamilyen ok miatt erkölcsiséget csak az istenhit biztosíthat. Az amorális embereket viszont akár ki is lehet rekeszteni a társadalomból. Egy érdekes tanulmány szerint azonban a vallásosan nevelt gyerekek irigyebbek és keményebben torolják meg az őket ért sérelmeket, mint a vallástalanok.
Idősebb George Bush hírhedté vált válasza arra a riporteri kérdésre, hogy vajon az ateisták ugyanolyan állampolgárok és hazafiak-e, mint a vallásosak, a következő volt: „Nem tudom, hogy az ateistákat valóban ugyanolyan állampolgárként és hazafiként kellene-e kezelni. Ez egy nemzet Isten égisze alatt”. Mivel a válasz sokakat megdöbbentett, más alkalommal is rákérdeztek erre, s az elnök megerősítette, hogy lényegében az ateistákat erkölcs nélkülinek tartja, akik emiatt nem egyenrangú állampolgárok a vallásosokkal. Sajnos, nem egy bigott véleményről van szó, az amerikaiak több mint fele (53%) ugyanígy gondolja. Ez persze nem igazságos, mert az ateisták nem vonják kétségbe a vallásos emberek erkölcsiségét, csak azért mert másként gondolkodnak a világ létrejöttének filozófiai kérdéséről.
Egy másik vád szerint az evolúció csupán önzőséget képes produkálni, hiszen ha az erkölcs véletlenül megjelenne, azonnal el is bukna a túlélésért folyó kíméletlen harcban. Az ilyen vélemények nélkülözik a tudományos alapot, hiszen az önzetlen együttműködés számos fajnál megfigyelhető. Az ember egyébként nem a vallás miatt önzetlen, mint azt sokan hiszik, hanem azért mert e sajátságunk kódja benne van génjeinkben, persze az önzőséggel egyetemben. Hogy melyik attitűd jut érvényre, arra a személyes élethelyzetünk és a társadalmi közhangulat alapvető befolyással van. Az ellenség, az idegenek, a „nem egyenlő állampolgárok” kikerülhetnek azok köréből, akikre az erkölcs törvényei vonatkoznak, s ezért velük szinte bármit megtehetünk. A nyugati civilizáció a jobbik énünket hozta felszínre: sokkal megértőbbek lettünk a tőlünk különbözőekkel szemben. Ma már választási joggal rendelkeznek a nők és az eltérő bőrszínűek, jogok védik a társadalom kivetettjeit, sőt az állatokat is, valamint toleráljuk a másként gondolkodókat és az eltérő szexuális orientációval rendelkezőket. Az értelem szelídít. Sajnos, jelenleg a menekültkérdés a fejlett világ polgáraiban a rossz ösztönöket mozgósítja, remélhetően csak egy kisebb történelmi megingást okozva...
DEFACTO BLOG Szerző: Szeidl Ádám - Szűcs Ferenc 2016.11.07.
Vajon lehet adatokkal dokumentálni, hogy a hatalom tényleg veszélyezteti-e a magyar sajtószabadságot, és ha igen, mióta és milyen csatornákon keresztül?
Kérdéseink megválaszolását Orbán Viktor és Simicska Lajos összeveszése teszi lehetővé...
...Első ábránk azt mutatja, hogy Simicska Lajos lapjai, a Magyar Nemzet és a Metropol, együttesen az állami cégek újsághirdetéseinek mekkora hányadát kapták. Összehasonlításképp azt is megmutatjuk, hogy a magáncégek milyen arányban hirdettek ebben a két lapban, illetve példányszámuk arányát is. (A Kantar Media adatait használjuk, részletek itt ).
A 2010 utáni felfutás azt a korábbi bejegyzésünkből is ismert tényt mutatja, hogy a választási győzelmet követően az állami cégek a piacilag indokoltnál sokkal nagyobb arányban kezdtek hirdetni ezekben a lapokban. Ami talán kevésbé ismert, hogy a 2015-ös összeveszés után milyen drasztikus mértékben csökkentették hirdetéseiket a Simicska-lapokban ezek a hirdetők. Az is látszik, hogy a csökkenés hónapokkal a nyilvános konfliktus előtt kezdődött.
...Második ábránk a korrupciós botrányokról szóló cikkek arányát mutatja három napilap online változatában: Magyar Nemzet, Népszabadság és Magyar Hírlap. Hogy ezeket kiszámoljuk, először azonosítottunk egy sor botrányt, ami közvagyonnal való visszaélést sejtet (például: Rogán Antal pontatlan vagyonnyilatkozata). Ezeket együttesen korrupciós botrányoknak nevezzük.
Mindegyik ilyen esethez kulcsszavakat rendeltünk (Rogán, vagyonnyilatkozat, lakás), majd megszámoltuk, hány cikkben szerepelnek ezek a kulcsszavak. Ezután szúrópróbaszerűen ellenőriztük, hogy a kulcsszavak által megtalált cikkek tényleg az adott botrányról szólnak-e. Lehetséges, hogy egyes botrányokat kihagytunk, de mivel az ábra a napilapok között hasonlítja össze a botrányról szóló cikkek arányát, ez nem befolyásolja a következtetéseinket...
Lőttek, nem lőttek, kinek lőttek, miért lőttek? Az Auróra őrzi a legendát és a tényeket meg a titkot, felújítva ismét Szentpéterváron horgonyoz, úgy mint 1917. november 7-én. (A régi orosz naptár szerint október 25-én). A Téli palota a cári időket idéző fényben pompázik lőtávon kívül
A naptárból ki lehetett törölni a mai nap piros színét, ezért hazánkban csak feketén létezik november 7. A 99 évvel ezelőtti naphoz kötött bolsevik (szocialista) forradalom XX. századi történelemformáló jelentőségét azért még a befeketítők sem kérdőjelezik meg. Inkább elhallgatásra ítélték. Az igazi tűzokádás ellene várhatóan csak jövőre, a centenáriumi évben kezdődik el, pedig milyen jó lenne helyette az elfogultságtól mentes történelmi eseményleírás, a tények összegzése. A tények így is úgy is tények maradnak...
Kedden elnököt választ az Egyesült Államok, és bár ilyenkor nagyon nehéz elvonatkoztatni a mindenkori választási kampányok keltette hangulattól, azért az talán nem túlzás, hogy ez a választás sokban különbözik az eddigiektől. Hogy ez mi mindennek köszönhető, arról nyilván sokat fognak még beszélni és írni. A Határátkelőn nem véletlenül nem akartam eddig foglalkozni a témával, most azonban úgy alakult, hogy két olyan posztra is lehetőség nyílik, ami talán érdekesen és kicsit másként tud reflektálni az eseményekre. A mait a blog egyik törzstagja, Bredpitt Móni jegyzi, és egy sokáig az Egyesült Államokban, most pedig Magyarországon élő szemszögéből nézi a kérdést. A keddi második poszt éppen fordítva, egy még nem olyan régen Magyarországról az Egyesült Államokba költözött szerző írása lesz. Lássuk tehát Móni posztját!
...Most, az elnökválasztási kampány kellős közepén, sokakat elgondolkodtat a tény mi történt a Republikánus Párt berkeiben. Hogyan jutottak ide, ahol most tartanak? Szerintem George W. Bushnak nagy szerepe van ebben, egyrészt az iraki háború kapcsán, másrészt pedig abban, hogyan fogták be a száját egy nagyon híres rádiós személyiségnek.
Howard Stern, nyakigláb, nyurga fiúként a Private Parts című filmjével vált igazán ismertté. 2003-ban, amikor George W. Bush arra készült, hogy elnyerje a második ciklust, akadt egy óriási ellensége.
Stern a maga 20 milliós rádióhallgatóságával komoly ellenfélnek bizonyult. Igaz, hogy a műsorai a polgárpukkasztó, közönséges stílusáról voltak híresek, de egy időben nekiállt politizálni és a hallgatóit az iraki háború ellen hergelte és próbálta őket rávenni, hogy ne szavazzanak Bushra 2004-ben.
Férjemmel az autóban hallgattuk végig azt a reggeli rádióműsort, amiben Stern szinte az egész műsort végigőrjöngi, azért, mert mondvacsinált indokokkal (például azért, mert túl sok volt a káromkodás – ő egyébként a legtöbbször megbírságolt rádiós műsorvezető) kezdték ellehetetleníteni a működését.
Ismerjük a mondást, rossz sajtó nem létezik. Ezután köti meg a szerződést a Sirius XM Radio-val rekordösszegű fizetésért. Talán éppen G. W. Bushnak köszönhetően.
Volt abban az időben egy nagyon jó TV-műsor is. Bill Maher Politically Incorrect c. műsora, amiben négy embert, két politikust, két valamilyen ismert közéleti szereplőt hívott meg, amiben politikáról beszélgettek. Néha vérre menő viták voltak, nagyon élveztem.
Bill Maher műsora is megszűnt. Bush azt találta mondani a 2001-es támadás után, hogy gyáva, arctalan ellenség támadta meg Amerikát. Erre Maher egyik vendége, Dinesh D'Souza (indiai, amerikai politikai kommentátor) azt találta mondani, a terroristák harcosok.
Bill Maher egyetértett és hozzátette: „We have been the cowards, lobbing cruise missiles from 2,000 miles away. That's cowardly. Staying in the airplane when it hits the building, say what you want about it, [it's] not cowardly." – „Mi vagyunk a gyávák, akik 2000 mérföldről lőjük ki a rakétáinkat. Egy olyan repülőn maradni, amiről tudjuk, nekimegy egy épületnek, mondhat bárki bármit, nem gyávaság.”
A műsor azért szűnt meg legjobb tudomásom szerint, mert a szponzorok visszahívták a reklámjaikat. Bill Maher elnézést kért, nem a katonákat kritizálta, hanem az amerikai kormány politikáját.
Az Egyesült Államok egyik legismertebb politikusa Abraham Lincoln. A szégyenletes intézményrendszer, a rabszolgatartás eltörlése az ő nevéhez fűződik. A polgárháború utáni időszak számomra mégis az amerikai történelem egyik legsötétebb időszaka.
Elkezdődik a Nagy Népvándorlás. A „szabad” feketék elindulnak Északra és Nyugatra, éhbérért dolgozni. A fehér törvényhozók pedig elkezdtek láthatatlan falakat emelni „black codes” néven.
Észak több államában törvényileg tették lehetetlenné a szabad feketék letelepedését. Még 1955-ben is nagyon kirekesztő törvények vannak Amerikában. Ekkor történik Alabamában, hogy Rosa Parks nem hajlandó felállni és átadni a helyét egy fehér nőnek. 53 év múlva színes bőrű elnököt választanak.
Amerika nagyon is tudja milyen egy népvándorlás. A saját határaikon belül is tudtak falakat húzni, mégsem tudták megakadályozni, hogy egy szép napon az elnökük neve Barack Obama legyen...
ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG Szerző: jotunder 2016.11.06.
...Manuel Machado lelkes kommunista volt, a szovjet-spanyol baráti társaság alapítója, később verset írt a Caudillo-nak és a rendszer megbecsült értelmiségijeként halt meg, Antonio Machado röviddel Spanyolországból való menekülése után halt meg a franciaországi Collioure-ban, 1939-ben. Ő írta a Két Spanyolországot:
Ya hay un español que quiere vivir y a vivir empieza, entre una España que muere y otra España que bosteza. Españolito que vienes al mundo, te guarde Dios: Una de las dos Españas ha de helarte el corazón.
A vers egy spanyol gyermekről szól, aki csak élni akar. Két ország között őrlődik, az egyik Spanyolország elpusztul, a másik Spanyolország ásít. A két Spanyolország közül az egyik majd jégbe dermeszti szívét. A két Spanyolország, a szigorú, katolikus, autokrata Spanyolország és a mondén, felvilágosult, szekuláris Spanyolország mindennap találkozik az utcán, az Almudenai Szent Szűz szobrától alig száz méternyire van az a kocsma, ahol csapolt Kwak-ot lehet inni, a kis tapas bár a serranoi sonkával, a spanyolok tudnak élni. A két Spanyolország azt jelenti, hogy a Residencia de Estudiantes-béli három jóbarát közül az egyiket meggyilkolták azok, akiket a másik jóbarát végül kiszolgált, a harmadik pedig emigrációba kényszerült. A Burzsoázia diszkrét bája, a Yerma és az Égő Zsiráf útjai elváltak egymástól. A Pradoban megnéztem az életre halálra küzdő két férfi képét Goyától, ez volt a Két Spanyolország előképe, aztán ott álltam a Guernica előtt a Szófia királynőről elnevezett múzeumban, ittam valami furcsa konyakszerűséget a kis alagsori kávézóban és akkor még nem jutott eszembe a két Magyarország. A két Magyarország, ami valójában egy sem. Áltathatjuk magunkat azzal, hogy nem volt Suarez-ünk, de valójában már Velazquez-ünk, El Greco-nk, Goyá-nk, Zurbaran-unk sem nagyon volt, és azt hiszem Residencia de Estudiantes-ünk sem, ahol találkozhatott volna három fiatalember. Ezzel együtt tudnánk élni, merhetnénk akármilyenek lenni, kicsik, nagyok, furák, de mi a Két Magyarországot választottuk, két megalázóan szánalmas Magyarországot, amelyekhez valójában semmi közünk. Olyan hősöket találtunk ki magunknak, akik ott sem voltak, és olyan kaliberű figurák hazudnak róluk, akiket még azok sem vesznek komolyan, akik kinevezték őket fontos embernek. Nem tudunk kiszállni, futunk a pénzünk után, reménykedünk egy eljövendő múltban, amit majd nem kell szégyellenünk.
Ha történetesen Orbán Viktor lennék – de Isten segedelmével nem vagyok -, akkor ezeknek a szerencsétlen, menekülő embereknek még a kihűlő lába nyomát is csókkal illetném. A hála azonban nem politikai kategória, mint az tudvalévő, meg különben is, itt OV-ről van szó. Ő pedig már nem mérhető emberi léptékkel a maga csillagösvényén.
A menekülők mögé bújva még kisvasút-építést is el lehet érni, ha tutul ellene a magyar, akkor is – akkor különösen -, mert csak. Természetesen törvényt hozva, hogy miniszterelnökünk gyermekkori omló álmai valóra váljanak. Az ilyesmi működést tényleg és minden skrupulus nélkül nevezhetnők diktatúrának, és meg is tesszük, igaz, nem borvirágos jókedvünkben, de miheztartás végett mindenképp.
Most épp az etyekiek fütyölnek nagyon, mert megyagőzöst kapnának a képükbe. A mindent fölzabáló hatalom duzzog – amely abból fakad, hogy a népeknek nem tetszik a kicsi Felcsút kicsi vasútjának kicsi magánya -, erre a kiscsoportos, dagadt kölök a Liberójában azt mondja, hogy akkor meghosszabbítom, dafke. Nem a levegőbe beszél, és megépíti, keresztül a veteményeseken, át a palántákon, mert minden és mindenki nagy ívben le van szarva.
Az a sajátos helyzet állott elő ugyanis, hogyha Párizsban robbantanak, ennek folyományaként minálunk kisvasutak születnek. Ennek törvényi hátterét ezen a héten teremti meg az új egység szolgálatában álló kollaboráns gyülekezet. Nem tudom viszont, mi lenne, ha OV szűz lányokat óhajtana vacsorálni az első éjszaka jogán, Harrachbácsi akkor is rátenyerelne az igen gombra? Minden bizonnyal, a kívánatos népszaporulatot dicsőítve, akárha az Urat.
Leföstöm azért ezt a masiniszta cselvetést. Mint azt a jóvágású belügyminisztertől tudhatjuk, minálunk iszonytató a terrorista-fenyegetés, permanensen rettegnek tehát, hogy még a járdaföstő gyilkológépeket is gúzsba kötve viszik a tömlöcbe, mert tán savköpő menyéteket ástak el a flaszterbe. Félelem és reszketés üli meg a rónaságot.
Ezért a vasutas és BKV-s dolgokat leragasztják egy borítékban. A közforgalmú vasúti járművek biztonságos üzemeltetésével közvetlenül összefüggő műszaki adatok harminc évre titkosíthatóak lesznek, elvileg a terrorveszély miatt, a MÁV-nak vagy a BKV-nek pedig belügyminiszteri véleményezést kell majd kérnie az aktus (ne röhögj) előtt. Pintér pedig majd megmondja a tutit...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: Molnár Bálint 2016.11.06.
...Te szégyentelen pártfunkcionárius, te! Te gátlástalan történelemhamisító! Te emberek életével szórakozó dilettáns, agresszív, rosszindulatú némber! Hát hol van az a pont, ahol befogod végre a pofádat és nem törekszel mindenáron arra, hogy további károkat okozzál ennek az országnak? Elviselhetetlen nagyképűségedet semmi nem indokolja, de te nyomulsz, mint az úthenger. Világ szégyenét hoztad össze ezzel az emlékévvel, loptál, engedély nélkül használtál fotókat, hamisítottál fotókat, nem létező mítoszokat gyártasz pártmegrendelésre, és még mindig neked áll feljebb? Hogy hecchadjárat, hogy a te nemzeti ünnepedet bemocskolják? Hogy merészeled?
Melyiket ünnepet, Mari? Azt, amelyiket te sároztad be tetőtől talpig azért, hogy ideológiát és nem létező hősöket gyárts az állampártnak? Azért lökted félre 56 valódi hőseit Göncz Árpádtól Angyal Istvánig, hogy tizenéves fegyveres gyermekeket állíts példaképül az országnak, akiket visszamenőleg olyanná lehet formálni, ahogy nektek megfelel? Pruck László nem illik a bűzös ideológiátokba, ezért megtapossátok a családját is. Milyen büszkeség, Mari? Hogy egy szélhámos nevét írtátok a plakátra, akire raklapnyi kitüntetést aggattatok (ti is, mások is) és most ciki, hogy kiderült: nem több, nem kevesebb, mint egy közönséges szélhámos, aki hülyét csinált mindenkiből? Ezért rúgsz még egyet Pruck Pál lányába és tagadod le, hogy te aggattad rá az apjára a köztörvényes bűnöző címet?
Mari, oltári nagyot hibáztál, ami sokkal nagyobb bűn annál, hogy ráadásul korrupt vagy és elsunnyogtad a halszagot is. Álszent, hatalmi gőgtől kettőig nem látó ostobaságod lehetetlenné teszi számodra, hogy felfogd: ahelyett, hogy újságírókat, történészeket mocskolnál még vasárnap is, bocsánatot kell kérned. Ahelyett, hogy a Terminátornak, Chuck Norris-nak és Indiana Jones-nak kikiáltott Dózsát védenéd, ismerd el, hogy hazudtál és lebuktál. Nem csupán Pruck Pál lányának, de az egész országnak hazudtál. Azoknak a jóérzésű, jobboldali embereknek is, akik a szemükkel látják, hogy hazudtál. Itt egyedül te vagy az, aki állandóan és visszataszítóan abban mesterkedsz, hogy lejárasd 56-ot. Sikerült. Fejezd be a sértődött moralizálást és kérjél bocsánatot. És vedd le a kezed 56-ról, vállalhatatlan vagy és egy egész országra/nemzetre, 1956-ra sértő, hogy egy szervilis kormányideológus taposhatja sárba ezt az emlékévet.
Mari! Eddig történészként, ezennel emberként is eltaknyoltál. Annyiszor írom le, ahányszor szükség lesz rá. A történelmet nem fog sikerülni az abszolút igazságnak kikiáltott ordas hazugságaitokhoz görbíteni és nem fogjátok tudni az idők végezetéig toporzékolva lejáratni azokat, akik szóvá teszik, hogy kik vagytok valójában. Utoljára írom le: kérj bocsánatot Pruck Pál lányától, Mari! És az egész országtól.
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE Szerző: Bartus László 2016.11.06.
...Orbán nem népszerű sehol. Sem Amerikában, sem Európában, közutálatnak örvend mindenhol. Az a szélsőjobboldal, amelynek ő példakép, saját hazájában is megvetés tárgya. Most pedig a legfontosabb fejlemény a Visegrádi Négyek szakadása. A csehek és a szlovákok nem követik a lengyel és a magyar vezetés "kulturális ellenforradalmát". A csehek és a szlovákok nem ellenségei a jelenlegi Európának és tiszteletben tartják az európai értékeket, a pluralizmust, a kulturális és világnézeti sokszínűséget. Nem akarják eljátszani azt a szerepet, amire Orbán kiszemelte őket. Miért is tennék?
Csapás ez Orbánnak, aki mögéjük bújva akarta rombolni a liberális Európát, de a lengyeleken kívül más nem támogatja. A Visegrádi 4-ek arra jöttek létre, hogy a négy volt szocialista ország az európai integrációban segítse egymást, Orbán pedig ezt a szerveződést az Európai Unió elleni támadásra akarta felhasználni. A csehek és a szlovákok azonban többet remélnek az európai demokráciákhoz való jó viszonytól, mint kis közép-európai nemzeti fasizmusoktól. Egy áldakota lóért nem áldoznak fel mindent.
Ez azért is veszélyes Orbánra nézve, mert ha a csehek és a szlovákok következetesen járnak ezen az úton, hamar szembesíthetik a magyarokat a két út közötti különbséggel. Orbán fasiszta állama csak rosszul járhat, és megköszönheti Brüsszelnek, hogy eddig is ilyen nagyvonalúan tűrte a magyar vezetés aljaskodásait. A mai állás szerint Orbán elbukja az Európa meghódítására szőtt terveit.
A visegrádi négyek nem lesz Orbán trójai falova. A felcsúti magyar diktátor nem tudja felhasználni őket. Nem akarják feláldozni az országaikat azért, hogy Orbán úgy tudja a fasiszta rendszerét beállítani, mintha a posztkommunista Közép-Európa őrizte volna meg Európa igazi arcát. Mintha az elnyomásra épülő önkény lenne Európa identitása. Maguk is nevetségesnek tartják, hogy a demokratikus jogokat felszámoló Orbán tanítsa demokráciára Nyugat-Európát. Ez nem az a projekt, amelybe érdemes beszállni.
Európa lakói liberálisabbak, mint ahogy ő gondolta, és pontosan tudják, hogy ő csak egy pojáca, aki a magyarok jóvoltából pattoghat Hegyeshalom és Zhány között. A magyarok történelmi önpusztító magatartásának legszebb példája, hogy imaláncot szerveznek, hogy a diktátor sikerrel vegye fel a harcot Európa ellen, ahonnan a boldogulásukat és a szabadságukat remélhetnék. Az egyéni jogokat lábbal tipró vallásos téboly nemcsak a középkorban volt sötét.
De észt nem lehet adni senkinek. Senkit nem lehet megmenteni, aki nem akarja.
KETTŐS MÉRCE BLOG Szerző: JÁMBORANDRÁS 2016.11.06.
Szombat éjszaka előállították Kovács Gergelyt, a Kétfarkú Kutyapárt vezetőjét, mert egy pécsi járda töréseit festegette szép színesre barátaival. A rendőrség éjszakába nyúlóan bűnügyi helyszínelést is végzett a gaztett helyszínén. Pedig amit Kovács és a kétfarkú aktivistái tettek, nem csupán városszépítés, hanem hasznos is, hiszen láthatóvá válnak a kátyúk.
Külön érdekesség, hogy Kovácsot és társait a pécsi közműburkolat cég egyik munkatársa jelentette fel, akiknek a hibákat kéne kijavítani. Érdekes, hogy annak a politikusnak a megfenyítése történik meg 2016. magyar jogállamában, aki kezd valamit a kátyúkkal, és azoknak a politikusoknak a felelőssége fel se merül, akik hagyják a kátyúk létrejöttét.
Pedig a kátyú-probléma bármilyen kicsinek tűnik is, nem vicces dolog, és ez az ügy se vicces. Az általunk megválasztott helyi és országos politikusok egyik feladata az, hogy ellenőrizzék, számonkérjék, és megfelelő forrásokkal előássák azokat a majdnem 100 százalékban állami cégeket, akik a járdákat, a helyi vagy országos utakat tartják rendben. Ugyanis ezért fizetjük be az adónkat, autóvezetőként pedig plusz adót is fizetünk az útfenntartásra.
És mégis csupán Kovács felelőssége merült fel eddig ebben a kérdésben, pedig a kátyús, hibás utak óriási kárt okoznak az országnak, a hibás autó- és bicikliutak vagy gyalososjárdák pedig óriási mértékben okoznak kárt az autókban, a biciklikben, és személyi sérülések, sőt halálesetek is kötődnek a rosszul fenntartott utakhoz.
Úgyhogy összeszedtünk pár képet és esetet arról, milyen a kátyúhelyzet szerte az országban...
ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG Szerző: mutyimondo 2016.11.06.
Ezekről ne maradj le!
Elfognák Pharaont, ha most jönne, bár múltját korábban is ismerhették a hatóságok (Átlátszó) Összeférhetetlen lehet a Quaestor-botrány után távozó államtitkár új pozíciója (444) Nem könnyű bejutni az uniós pénzből épített tanösvényre (Index)
Ha van 3 perced:
Elfognák Pharaont, ha most jönne, bár múltját korábban is ismerhették a hatóságok Érvényben van az FBI és az Interpol körözése a szaúdi bankár ellen. Sőt, Algériában is keresik, ahol idén 6 év börtönre ítélték. A kormányzat tagjai ellentmondásosan kommunikálnak arról, tudták-e, hogy a hazánkban többször megfordult Pharaon azonos a körözött üzletemberrel, aki komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Lehet, hogy a miniszterelnöki vővel is üzletelő, hajójával Mészáros Lőrincé mellett parkoló bankár esetében az üzleti érdekek felülírták a kockázatot? (Átlátszó)
Összeférhetetlen lehet a Quaestor-botrány után távozó államtitkár új pozíciójaA Quaestor becsődölésekor a Külügyminisztérium az utolsó pillanatban tudta csak kimenteni a pénzét. Ebben az időben Kohut Balázs volt a minisztériumban a gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkár. Akkor úgy tűnt, a kormány elengedi a kezét, azóta azonban csendben megbízták a magyar-olasz gazdasági kapcsolatok fellendítésével, miközben alapított egy céget, amely pont ebből a fellendülésből profitálna. (444)
Nem könnyű bejutni az uniós pénzből épített tanösvényreÁllj! Fegyveres őrrel védett magánterület – ez van a táblára írva, a 186 millió forintnyi uniós pénzből elkészült hatvani tanösvény bejáratánál. Aki meg szeretné látogatni a tanösvényt, az annak helyet adó cég tulajdonosától kérheti el a kulcsot, aki egyébként a Fejlesztési Minisztérium egyik államtitkárának, Szabó Zsolt korábbi hatvani polgármesternek a rokona. (Index)
Letelepedési kötvények: összevissza beszélnek itthon és külföldön isAmíg Lázár a letelepedési kötvények megszüntetéséről beszélt, addig Varga Mihály talonban tartaná a konstrukciót. Döntés tehát még nincs, pedig a kötvényeket reklámozó egyik orosz oldal tudni véli a megszűnés dátumát is. Mindeközben Irakban most indítják be az üzletet: egy erbili plázában pár napja nyílt irodában jövő év első két hónapjában még biztos árulják a kötvényeket. (HVG, Index)
Átláthatatlan, kik állnak a 168 óra megvásárlása mögöttAz érintettek titkolózása ellenére egyre több jel utal arra, hogy legalábbis részben az Egységes Magyar Izraelita Hitközség, illetve a hozzá köthető befektető áll a lap megvásárlása mögött. Alexander Rovt szerepét nehéz üzleti szempontól értelmezni: kizárt, hogy nyereséget látott volna a felvásárlásban. Ugyanakkor róla és a hitközséghez közel álló chabad mozgalomról is köztudott, hogy politikailag pragmatikusak. Kérdés, mit jelent ez az újság irányvonalára nézve. (Átlátszó)
Csetényi cégei milliárdos összeget tehettek zsebre a kormánykampányokbólA kormányzati kampányokban résztvevő médiaügynökségek 15%-ot tehetnek zsebre a megnyert szerződések keretéből. Rogán szomszédjának cégei tehát az idei kampányokat összesítve 1,9 milliárd forintot is hazavihettek. Ezeket a kampányokat bizonyára a Nemzeti Kommunikációs Hivatal 25 milliárdos keretből finanszírozták, ami ki is merülhetett, mivel új pályázatot írtak ki. (MNO)
Ha van még két perced:
Az Európai Bizottság döntése alapján a reklámadó sérti az unió állami támogatásra vonatkozó szabályait, mert tisztességtelen előnyhöz juttat egyes szereplőket. Például a TV2-t. (444)
A kínai Eximbank hitelezi a Belgrád-Budapest vasútvonal felújítását. Az önerővel és kamattal együtt akár a 700 milliárd forintot is elérő beruházás megtérülése kérdéses. (MNO)
Az M1 a kampány idején a menekültkérdést és a népszavazást érintő műsoridő 95%-ban a kormány álláspontját támogatta. Az NMHH szerint ez a szerkesztői szabadság. (Vastagbőr)
Nem tetszik az etyekieknek a kisvasút? Semmi gond, akkor adjunk be egy törvényjavaslatot, amivel könnyebb lesz lesöpörni a helyiek tiltakozását. A kisajátítást sem kellene leállítani az esetleges perek alatt. (444)
A kormány kegyeiből kieső Spéderről annyira durva lejárató anyagok mentek le Vajna TV2-jén, hogy a bíróság elsőfokon megítélte neki az 5,7 milliós sérelemdíjat. (HVG)
Az EP-képviselők gyakran utaznak el olyan konferenciákra, amiknek nincs túl sok értelme. Kivéve, hogy lehet ugyebár utazni. Évente összesen kb. 20 milliárd forintnyi összeg megy el az utazásokra. (444)
A tüntetőkre hivatkozva emelkedik a Hungexpo bontásának költsége. A 60 milliós emelkedést azzal indokolják, hogy többet kellett költeni őrző-védő feladatokra. (Átlátszó)
A Világgazdasági Fórum (WEF) szerint Magyarország versenyképességét tekintve a két legsúlyosabb probléma a gazdaságpolitikai döntéshozatal kiszámíthatatlansága és a korrupció. (Világgazdaság)
Félmillió forintért adott ki adótitkokat a NAV egyik munkatársa, sőt abban is segített, hogy a cégek elleni adóvégrehajtási eljárás eredménytelen legyen. A pénzátvétel után elfogták. (444)
Úgy tűnik, Habony – hivatalosan legalábbis – a horvát HDZ nevű pártnak sem ad tanácsot. (Index)
Tisztikeresztet kapott Antal János harcművész, aki mestere volt a TEK főigazgató Hajdu Jánosnak. Nem tudni, ki terjesztette fel a díjra. (Átlátszó)
Pénzes ünnep volt ez valaha, a rendszerváltás hősei ott álltak a sorban az ünnepségen, kezüket mereven előre nyújtva, pirosló fülekkel várták a borítékot, melyet elvtársi kézfogás kíséretében az intézet, intézmény, gyár vagy szövetkezet igazgatója, elnöke adott át, megköszönve a szocializmus építésében kifejtett kiemelkedő munkát. Utána a delikvens pucolt a helyére és megpróbált felülkerekedni esendő emberi természetén, későbbre halasztva, hogy megszámolja a szégyen nagyságát - nem mindig sikerült neki. Volt persze előtte Himnusz, utána Internacionálé, közben beszéd, melynek hossza az előadó humánumától függött, a beszédben volt Auróra, Téli Palota, Szmolníj, Lenin elvtárs Razlívban, páncélautó, kozákok, matrózok, Csapajev, Kocsubej, stb. - Sztálin elvtárs neve nem került említésre - és a munkásosztály győzelme. A beszéd nem tudott olyan jó lenni, hogy népszerűségben megelőzze a pénzosztást, mely nagy hatással volt uralkodó osztályunk osztály-öntudatára. Ha ezzel a szép szokással nem hagy fel a létező szocializmus vezérkara, tán még mind a mai napig ott gazsulál a párttitkárnak a vörös drapériával fedett asztal előtt értelmiségünk színe-virága.
De nem így történt, mára elfeledett ünneppé lett ez a nap, melynek jelentőségét a jobboldal az ilyen esetekben szokásos módszereivel iparkodik megtagadni, elsősorban puccsot emlegetve, jóllehet puccsal megdönteni a cári birodalmat éppoly reménytelen vállalkozás lett volna, mint a nemzetet meglopó Orbánból a nemzetért dolgozó államférfit csinálni. Amúgy is érdemes lenne a forradalmat kicsit pontosabban meghatározni, mert jelenleg azt tartják sokan forradalomnak, ha az országot kifosztók személyi összetételében változás történik, pedig egy rendes forradalomban az alapvető társadalmi viszonyok változnak meg, például azokhoz kezd csordogálni a pénz és a hatalom, akik annak előtte kisemmizettek voltak. Az nem forradalom, ha György Gordon kezéből Viktor Mihály kezébe megy át a hatalom, te ugyanúgy fogod csücsöri szájjal cummantani a hazából rád eső részt, mint annak előtte. Forradalom az lenne, ha egy politikai változás eredményeképpen neked jutna lényegesen több, mint azoknak, aki jelenleg az ország bánatos testén élősködnek, Na, ettől mostanában nem kell tartanod...
Mély fájdalommal tudatom, hogy minden jószándékom ellenére sem bírom nagykorúaknak tekinteni azokat, akik mesékben hisznek. Nagykorúak ugyanis tudnak számolni. Na, nem a Fermat-féle sejtés bizonyítását várnám el, az tán erős túlzás, de egyjegyű számokat még a leggyengébb iskola felzárkóztató osztályában is legkésőbb a második év végére képesek összeadni. Enélkül évismétlés lesz, szorozni-osztani ugyanis az összeadáson alapul, tehát ha az nem megy, akkor neki kell futni addig, amíg sikerül átvinni a lécet. Nagykorúak tehát simán megbirkóznak mondjuk azzal, hogy 9+4=13. Ehhez még kalandvágyból hozzácsaphatnak egyéb számokat is, mondjuk még egy hármast, meg egy kettest, bár az almát a körtével nem érdemes összeadni, nem lesz belőle görögdinnye.
Nagykorúak már kitalálták, miről beszélek. A 2018-as választások előre nyilvánvaló végeredményéről. Itt van kicsit följebb a Medián szeptemberi kutatása. Nagykorúak tudják, hogy az elmúlt évtized összes választásán beigazolódtak az adataik, és azt is tudják, hogy NEM Fidesz-közeli cégről van szó. Soha nem is volt az, és nem is vált azzá. Nagykorúak felszisszennek azokon, akik próbálják maguknak bemesélni, hogy ezek a számok nem igazak. Ugyanis ha valamiről 10 éve bizonyosodik be minden esetben, hogy igaz, az ellenkezőjét sugallók, vágyaikat kergetők pedig mindig ronggyáégnek ostobaságaikkal, akkor nehéz tudomásul venni, hogy tömegek képtelenek felfogni a valóságot, inkább nekimennek sokadszorra is ugyanannak a falnak...
A Város Mindenkié (AVM) csoport évek óta küzd azért, hogy az állam gondoskodjon azoknak a családoknak a lakhatásáról, amelynek tagjai méltatlan lakáskörülmények között élnek: szállókon, bizonytalan albérletben, leromlott állapotú, esetenként egészségkárosító bérlakásokban. Munkánk során rendszeresen tapasztaltuk, hogy az állam és az önkormányzatok nem csak, hogy mindenfajta segítséget elutasítanak, sokszor még a gyermekeik kiemelésével is megfenyegetik a szülőket, illetve ki is emelik a családból a gyermekeket. Pedig ez a gyakorlat nem csak igazságtalan, hanem törvénytelen is: a gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI. törvény) 7. paragrafusa világosan kimondja, hogy "a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani". A fenti videóban olyan érintett nők szólalnak meg, akik maguk is megtapasztalták a rendszer kegyetlenségét, de A Város Mindenkié csoport, az Utcajogász Egyesület és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) aktivistáival és jogászaival együtt azért küzdenek, hogy gyermekeikkel együtt maradhassanak vagy újra együtt lehessenek. Nézd meg és oszd meg minél több ismerősöddel a videót, hogy minél többen értesüljenek arról, mit tesz az állam a szegénységben élő családokkal! ... ITT OLVASHATÓ
BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR Szerző: Fischer Iván 2016.11.06.
Mély megdöbbenéssel és szomorúsággal hallottam a gyászhírt, Kocsis Zoltán elhunytát. Zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára felmérhetetlen. A Budapesti Fesztiválzenekar nevében és a saját nevemben is megrendüléssel búcsúzom a pályatárstól, alapító társtól, a sok-sok közös zenei produkció partnerétől, felejthetetlen muzsikus-példaképünktől. Nyugodjék békében.
"A Nemzeti Filharmonikusok mély gyásszal tudatják, hogy Kocsis Zoltán hosszú, méltósággal viselt betegsége után ma délután meghalt. A halála utáni űr felmérhetetlen" – fogalmaz a vasárnap esti közlemény.
Október közepén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szintén közleményben adott hírt arról, hogy bár rendben felépült komoly szív- és aortaműtétjéből, orvosai néhány hónapos pihenést írtak elő számára, mivel a beavatkozás után túl hamar, még a regenerálódás előtt, belevetette magát a munkába. Kocsis emiatt külföldi hangversenykörútjait és hazai fellépéseinek nagy részét lemondta.
"Orvosai utasítására a gyógyulása érdekében néhány hónapon át szigorú pihenésre és teljes nyugalomra van szüksége, hogy aztán ismét a tőle megszokott odaadással végezhesse munkáját” – fogalmazott akkor a közlemény.
Kocsis Zoltán egy néhány hónappal korábbi interjúban arról beszélt, hogy mivel már több műtéten is átesett, harminc-negyven éve fel van készülve a halálra. Akkor még azt mondta: addig fog dolgozni, amíg bír. 2012 szeptemberében esett át először szívműtéten. "Szeptember 20-án operáltak GOKI-ban, ha ezt nem teszik meg, másnap meghaltam volna. Jó eséllyel egy próba kellős közepén. (...) A halálozási arány ennél a típusú beavatkozásnál hatvan százalék" – mesélt az Indexnek egy évvel a műtét után.
Kocsis Zoltán hároméves korában kezdett el zongorázni, 18 éves volt, amikor megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, három évvel később pedig megkapta a Liszt Ferenc-díjat, és mindössze 25 éves volt, amikor Kossuth-díjjal jutalmazták, amit aztán 2005-ben másodjára is kiérdemelt.
1983-ban Fischer Ivánnal alapította meg a Budapesti Fesztiválzenekart, 1997 őszétől vezette a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, amivel több európai országban, valamint az Egyesült Államokban és Japánban is megfordult. Harminc éves korától, karmesteri pályája mellett, már komponált is. 1984-ben Érdemes művész címet, 1990-ben Kiváló művész címet kapott..."
A NYOMOR SZÉLE BLOG Szerző: L. Ritók Nóra 2016.11.06.
Azt már régen megtapasztaltam, hogy a szegregálódás felerősödése az oktatásban nemcsak a gyerekek sorsát határozza meg visszafordíthatatlanul, nemcsak ők lesznek az áldozatai, hanem a pedagógusok is, akik a szegregált, vagy szergegálódó iskolákban tanítanak. Mert a szegénység hatásaival szemben az iskola tehetetlen, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek képtelenek megbirkózni a követelményekkel, a tanulási hátrányok és a szocializációs problémák ebben a rendszerben nem kezelhetők.
Alig látni már a korábbi próbálkozásokból, módszertani fejlesztésekből, továbbképzésekből, pedagógia programokból valamit, a nagy egységesség korát éljük, miközben a tantermekben egyre világosabban látszik, naponta romlik tovább a helyzet. Az a furcsa, hogy ebben központi megoldásként nem a rendszer átalakítása történik, sokkal inkább az állami segédlettel történő kettészakítása. Aki teheti, kimenekíti a gyerekét olyan iskolába, ahol a hátránnyal érkező gyerekek nem fordulnak elő, ahol könnyedén teljesíthető a kompetenciamérés országos átlaga. A közoktatás rendszere egyre gyorsabban szakad ketté, az állam meg hagyja, magára hagyva azokat, akik a szegregált, vagy szegregálódó iskolákban tanulnak és tanítanak.
Mert míg a jobb társadalmi státuszúakat tanító iskolákban van tanulási motiváció, partnerként működő szülő, megvásárolt taneszköz, megfelelően táplált, kipihent és érzelmileg stabil gyerek, akinek, ha van is valami tanulási nehézsége, a szülők azt magánúton, plusz fejlesztésekkel igyekeznek kiküszöbölni, addig a zömében halmozottan hátrányos helyzetűeket tanító iskolákban nyoma sincs ennek.
Mert itt ritka a tanulási motiváció, itt nem partner a szülő, hiányos a taneszköz, éhes és kialvatlan a gyerek, ápolatlan és agresszív, sok a BTM-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarral küzdő), ők sosem kaptak külön fejlesztéseket, a szüleik azt sem tudják, mi az. Az elvárás pedig ugyanaz, a tempó is, és mivel a követelmények csak így teljesíthetők, a módszertan is. Frontálisan, lexikálisan, kézi vezérléssel.
A pedagógus folyamatosan a kudarccal szembesül, alsóban még csak-csak, de felsőben már képtelenség a továbbgörgetett alapkészséghiányokkal tovább haladni, aki nem tud megfelelően olvasni, az nem fog tudni haladni a többi tantárgyból sem. A tanulás felsőben már végképp nem köti le őket, keresnek mást, felerősödnek a magatartási gondok, a pedagógus idejét a fegyelmezés köti le, de ebben is sikertelen. Az esetek egyre durvábbak, bevonódik a rendőrség is, de ettől sem lesz jobb a helyzet.
Ki a hibás? Egyszerű azt mondani, meg is teszik sokan, hogy ők hibáztathatók kizárólag, a halmozottan hátrányos helyzetű, zömében cigány gyerekek szülei. Miért így nevelik a gyerekeiket, miért nem vesznek nekik felszerelést, miért nem etetik normálisan, miért engedik neki, hogy későig nézzék a tv-t, miért nem hordják külön fejlesztésekre, vagy egyáltalán miért szülik meg őket, ha nem bírnak megfelelően gondoskodni róluk?!
Azt hiszem, ebben az egészben az a legnagyobb probléma, hogy magával a szegénység átörökítésével senki sem számol a rendszerben, az, hogy ezek a gyerekek mibe születnek bele, mi épül be zsigerileg náluk, és mi formálja őket tovább, azt figyelmen kívül hagyja mindenki, mintha nem is létezne. Pedig ez határoz meg leginkább mindent náluk. Ezek a gyerekek olyan tudást kapnak csak örökül, ami generációk óta a szegénységben formálódik. Amiben nincs benne a tervezhető, a kiszámítható, a hosszú távú. Csak a napi túlélési. Amiben nincsenek számukra értelmezhető kitörési pontok. A helyzet pedig, amiben élnek, nem annyira egyéni történetekben, sokkal inkább bonyolult társadalmi folyamatokban értelmezhető. Ami nem most kezdődött, és generációkon keresztül egyre jobban terhelődött meg újabb problémákkal...
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG Szerző: fsp 2016.11.06.
Öt évvel ezelőtt, 2011 november első napjaiban Tarr Béla A torinói ló című filmje elnyerte a Berlinare nagydíját, az Ezüstmedvét. Idehaza ünneplés helyett botrány lett a díjból.
A rendező ugyanis interjút adott a berlini Tagesspiegel című újságnak. „Magyarország az utóbbi húsz évben szabad volt, ami boldogságot jelentett, ám ez mára elmúlt. A magyar művészek tiltakoznak a kormány kultúrpolitikája ellen”, mondta. Arra a kérdésre, hogy szándékában áll-e elhagyni az országot, ezt válaszolta: „Magyar vagyok. Ez a kormány éppen most változtatja meg az alkotmányt, és húszévnyi hivatali időre rendezkedik be. De mennie kell – nem pedig nekem.”
Dr. Teufelhölle György ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Kereszténydemokrata Néppárt elkötelezett híve szokásos napi zsolozsmáját intézte a Jóistenhez félve tisztelt miniszterelnökének személyes biztonsága érdekében.
— Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked! Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől! Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől...
Az Úrnak azonban nem volt ideje végighallgatni azt, hogy tulajdonképpen mitől is kell még megvédenie nevezett célszemélyt. Az ajtaja mögött váratlanul kitört ricsaj megzavarta dr. Teufelhölle őszinte könyörgését. Kopogtatás, pontosabban mondva brutális dörömbölés hallatszott.
Dr. Teufelhölle lemondóan felsóhajtott, majd keresztet vetett.
— Ki az? — kérdezte a képviselő ingerülten.
— Csak én! — harsogta egy érces női hang, melynek tulajdonosa Teufelhölle Brünhilda, a képviselő szűzies unokahúga volt, akit a politikus — a kiterjedt Teufelhölle família legnagyobb megelégedésére — adminisztrátoraként és személyi testőreként alkalmazott.
Brünhilda szűziességét 192 centiméteres magassága és erőteljes testfelépítése garantálta. Mielőtt derék bácsikája magához vette volna, az ártatlan szűz kidobólányként dolgozott egy kegyetlen csaták helyszínéül szolgáló külvárosi vendéglátóipari egységben.
Kidobólányként Brünhilda a munkáját eredményesen, mintaszerűen végezte. Aki valami miatt kételkedett volna a szűz szakmai hozzáértésében, annak keserű csalódásban, majd hosszas lábadozásban lehetett része. Félénk, visszahúzódó természetét a délceg hajadon erőteljes ökölcsapásokkal leplezte.
Dr. Teufelhölle képviselő többször hálát adott már a Jóistennek amiért ezt az amazont az ő oldalán küldte harcba az igazságosságért, a jó erkölcsök és a kereszténység védelméért, valamint a jámborságért.
Képviselősége mellett dr. Teufelhölle a KDNP „Nemzeti Gyarapodás és Eredményes Nemi Élet a Haza Érdekében Tanácsa” szervezet elnöki tisztét is betöltötte. Több értékes tanulmányt és cikket írt a keresztényi gyermeknemzés témájában, valamint az említett nemzés utáni jámbor teendőkről...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG Szerző: Swan Edgar 2016.11.06.
...Ez az eredménye, ha soha, semmiért nem tiltakozik a társadalom. Akkor mindent le lehet nyomni a torkán. A vasárnapi boltzártól kezdve Mészáros kibaszott horvátországi villájáig, Lázár pofátlan utzgatásaitól Rogán helikopterezéséig mindent. Nyeljük, mint kacsa a nokedlit, kezet is csókolunk a kegyelmes uraknak.
Az urak pedig vérszemet kapnak. Mert, ha bele lehet rúgni a parasztba és még csak nem is védekezik, akkor rá is lehet taposni az arcára. Akkor lehet vinni a vagyonát, de lehet vinni a magánéletét, a tulajdonát is. Végül még sugárban le is lehet hugyozni az alázatosan lehajtott fejét. Mert ezt szereti. Mert egy baromállat, alázatos cseléd.
Csak akkor hördül, ha valaki a szemébe vágja, hogy genetikusan alattvaló. Akkor aztán kurvára megsértődik, óbégat, mint a fába szorult féreg, kikéri magának, hőbörög, elüldözi az országból is azt, aki szemébe mondta, hogy az, ami. Nem baj, jól van ez így. Az urak mulatnak, kiröhögik a cselédet. Ha úgy szottyan kedvük, majd vadászatot is rendeznek. Ha szerencsénk van, csak sörétes puskával. Ha nincs szerencsénk, akkor nem sörétessel.
Így is kell! Úgyse szól senki, mert ő pont nem Etyeken lakik. A faszt érdekelné őt, hogy másnak szétcseszik az életét, az évtizedek alatt összerakott kis vagyonát? Hát ki nem szarja le a más baját, nem? De! Majd akkor nyüszít mindenki, amikor rá kerül a sor. Amikor nem az etyeki szerencsétlennel lesz kicsellózva, hanem ővele, Akkor majd óbégat, de azt meg az etyeki fogja nagy ívben leszarni. Akkor se emelt szót senki, amikor Mészáros Lölö még kezdő rabló korában elhordta a juhász trágyáját a saját földjére. Akkor se, amikor Tiborcz kivágta a fél erdőt. Akkor se, amikor Kishantost felszántották. Akkor se, amikor a paraszt föld nélkül maradt, mert kellett a birtok az új uraknak. Most se fog szólni senki.
Nem baj. Sor kerül mindenkire. Rám is, rád is. Akkor is, ha a szőnyeg alatt sunnyogva akarod leélni a hátralévő nyomorult kis életedet. Nem fog sikerülni. Rád fognak lépni, beléd fogják törölni a szaros csizmájukat. És viszik, amire kedvük szottyan. A földedet, a házadat, az autódat, a munkádat, a vállalkozásodat, a lányodat. Amit csak akarnak. Mindent. Bármit. Mostantól mindent lehet, de ez sem lesz nekik elég. Semmi nem elég. Majd emlékezz erre, amikor kapod a pecsétes papírt, hogy takarodj ki a házadból, mert a méltóságos úr oda akar építeni egy kurva focistadiont. Mert lehet. Mert engedjük.
GONDOLATVILÁGBAN BLOG Szerző: Andrew_s 2016.11.06.
Orbán Viktor tovább haladt a számára valószínűleg kedves úton. Oroszország után keletebbre, immár Kína felé indult. Onnan Észak-Korea már nincs is olyan messze. De addig valószínűleg nyugodtan kezdhetjük sajnálni. A magyar munkavállalókat és a kínaiakat.
Az természetesen nem baj, ha a magyar kormányfő a kínai államfővel tárgyal. Valakivel mégis csak kell beszélgetnie. A hangok elvégre lehetnek már unalmasak. A nagy vízen túl meg a kutya sem áll vele szóba. Az azonban már kevésbé szívet vidító, ha a hazai vállalatok helyett a kínai partner nyer állami támogatást. Kerül, amibe kerül. Az adófizetőknek. A hazai munkavállalókat ez persze nem biztos, hogy hátrányosan érintené. alapállapotban szinte biztosan nem. Még azt is mondhatnánk, hogy tiszta szerencse. Munkahelyek tucatjait jelentheti. Igaz, hogy a magyar vállalkozások támogatása is jelenthetné ugyanezt, de a jelek szerint a kormány tagjai, és annak feje nem így gondolják. Ráadásul a hangok sem. Szégyelljék magukat! A hangok. A kormány feje nem tehet róla. Legfeljebb az, aki egy ilyen fejet a pozíciójában hagy. De hagyjuk a hangokat! Maradjunk a munkaerőnél. Ha már a hatalom nem foglalkozik túl sokat az ilyen apróságokkal.
A munkahelyek száma tehát akár növekedhet is. Azonban ahhoz, hogy a kínai partner megtalálja a maga számítását, nyilván hasznot remél a bolton. Meg, mondjuk, a buszgyártáson. Ez könnyedén jelentheti azt, hogy a még hazánkban előforduló munkavállaló nem kanadai bért fog kapni, hanem egy hazánktól némileg keletebbre megszokott áron szabadulhat meg a munkaerejétől. Az, hogy ezt esetleg Orbán Viktor is így gondolja, korántsem lenne új jelenség. A magyar miniszterelnök már 2014-ben is azzal házalt külföldön, hogy a magyar munkaerő igen kiváló, képzett és olcsó rabszolga. Igaz, akkor még nem „szemétmocskosmigráncsok” voltak azok, akik az iszlám követőiként élnek. Habár most sem. Most is van egy olyan réteg, akik a megbecsült, személyes vezérszomszédságra is érdemes arab partnerek rétegébe sorolódnak. Ha elég pénzük van ehhez. Mert a magyar kormányzati elit is olcsó. Viszonylag. Ha nem is a közmunkások béréhez viszonyítva. Akiknél többet azok sem biztosan keresnek, akik a „vállalkozásbarát” kormány által támogatott, most éppen kínai, vállalkozásoknál fognak állást találni...
