KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG Szerző: H. A. 2017.07.20.
Elkezdődött a hagyományos júliusi népnemzeti köldöknézés, leánykori nevén Tusványosi Nyári Szabadegyetem. Ahol természetesen ott van mindenki, aki számít. Mondhatni, csak az van ott, aki számít. Fénypontilag majd szombaton – szintén a hagyományok tiszteletének szellemében – Orbán Viktor tart igehirdetést. Addig azonban meg kell elégednünk a kisebb és jelentéktelenebb mutatványokkal is. Itt van rögtön az első olyan mélységesen zavarbaejtő pillanat, amikor az embert ama penetráns szégyenérzet keríti hatalmába, hogy a határokon átívelő nemzetegyesítés adja a másikat. A szerdai nap egyik sarrokőnek számító előadásában még mindig a 2004-es népszavazás traumájáról és a nemzet kettétört gerincéről szónokoltak az egy asztalhoz ültetett becses meghívottak. Úgy mint az MSZP egykori alapembere, Szili Katalin, aki szerencsére azóta megtért és már fideszes kormánymegbízottként harcol ő a nemzetért. És úgy is, mint Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet nevű, évi 1 milliárd forintból működő fantomintézmény elnöke.
Most Szili Katalin hitelességét hagyjuk is a fenébe, mert ebbe végképp semmi kedvem belemenni, szót érdemel viszont az 1 milliárd forintból 700 millió forintot bérekre költő, a fennmaradó 300 millióból jobbára körmöt reszelgető és áltudományos pótcselekvésekben hasító, stratégiával és kutatással nyomokban sem foglalkozó (aki nem hiszi, járjon utána) kamuintézmény bejelentése, miszerint kutattak ők mégiscsak.
A bejelentés a totálisan ismeretlen és névtelen Bali Jánostól, a beszélgetés moderátorától, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatójától származik, aki ismertetett néhány adatot egy, a külhoni magyarság iránti nemzeti érzékenyítést célzókutatásból. Hát ha van hiánypótló, életbevágó kutatás, akkor ezt bizalommal lehet annak tekinteni. A franc se tudja, mi minden más mellett állítólag külön megkérdezték a magyarországi társadalomtól, melyik történelmi vagy ma is élő személy képviseli legjobban a magyar nemzetet?
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE Szerző: Amerikai Népszava 2017.07.20.
A szerdai Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatban Orbán Viktor arról rendelkezik, hogy a nemzetgazdasági miniszter 463 millió forint többletforrást biztosítson a libanoni keresztény templomok felújítására. Mindezt azért, mert a magyar kormány szükségesnek tartja a libanoni keresztény közösségek támogatását, helyben maradásuk segítését és a közel-keleti kereszténység identitásának megtartásában rendkívül fontos szerepet játszó templomok meglétét.
A templomfelújítások ütemezésébe, az előkészítéshez szükséges tudományos munka elvégzésébe, valamint a felújítás végrehajtásába bevonják a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet és annak libanoni partnerét, az Université Saint-Esprit de Kaslikot, a koordináció biztosítása érdekében pedig a bejrúti magyar nagykövetséget is.
A közlönyből egyéb templomfelújításokra is fény derül, például rendelet született arról, miszerint a budapesti, Petőfi téri Nagyboldogasszony ortodox székesegyház renoválása nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásnak számít. Ez azt jelenti, hogy a megvalósításhoz nem kell építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt kérni, és elhanyagolhatók a településkép-védelem szempontjai is.
A kormány kiemelten kezeli a helyi orosz egyházmegye ügyét: az Emmi tavaly ősszel százmillió forinttal segítette a Petőfi téri újjáépítést, idén márciusban pedig a Moszkvai Patriarchátus további 2,4 milliárdnyi, vissza nem térítendő támogatási ajánlatot kapott hazai ingatlanberuházási terveire...
KETTŐS MÉRCE BLOG Szerző: Horváth Kristóf 2017.07.20.
A jelenlegi magyar kormányzat a Nemzeti Együttműködés Rendszere nevében arra törekszik, hogy minden kommunikációs fronton az aktuálisan vívott, valóságos elemeket csak nyomokban tartalmazó háborúját állítsa fókuszba. Kormányunk álláspontja szerint jelenleg az „egész nyugati civilizációt fenyegető” migrációs hullámmal, valamint a háttérben ördögi bábmesterként konspiráló Soros Györggyel folyik a harc. Ennek eleme volt az uniós kvótarendszer elleni, milliárdokba kerülő szélmalomharc, ennek gyakorlati megvalósulása pedig a hirtelen felerősödő lelkesedés és elkötelezettség-érzet a közös európai haderő és védelmi politika iránt. Nem meglepő tehát, hogy júniusban, a Visegrádi csoport éves elnökségének átvételekor, Orbán Viktor a határvédelemről és a „százezrek áramlásának megállításáról” beszélt. Szóba került az átfogó európai reformok szükségessége is, ám ezek is leginkább határvédelemmel kapcsolatos aspektusukban. Pedig az EU valóban átfogó gazdasági és politikai reformsorozat előtt állhat, amely hosszútávon meghatározhatja Magyarország és a V4-ek kollektív szerepét az integrációs folyamatban. Emmanuel Macron francia államfő még a kampánya idején kijelentette, az EU centrális tagállamai között élénkíteni kell az integrációs folyamatot, létrehozva az Unión belül egy önálló költségvetéssel, parlamenttel és pénzügyminiszterrel rendelkező magot. A tagság alapvető kritériuma logikusan az eurózóna tagság lenne, hiszen ez egy bizonyos szintű gazdasági fejlettséget és stabilitást indikál elméletben. Macron felvetése a többsebességes Európa elképzelések egyike, amelyek végső soron egy olyan EU-t valósítanának meg, amelyben a mélyebb integrálódást kívánó, szociálisan és gazdaságilag fejlettebb tagállamokat nem „hátráltatják” a kevésbé fejlett országok, így különböző régiók eltérő idő alatt eltérő integrációs szinteket érnének el.
A többsebességes Európa mellett és ellen is lehet érveket sorolni– egyesek szerint gazdasági növekedéshez és erősebb egységhez vezetne az Unió egészében, mások szerint azonban a már elmaradott perifériák további lemaradását, a gyenge egység további megbomlását okozná. Maguk a perifériális tagállamok rettegéssel vegyes elutasítással gondolnak az ötletre, Orbán maga a kétsebességes Európáról azt nyilatkozta, „a legellenszenvesebb gondolatok közé tartozik számunkra”, ezzel pedig elméletben a V4 további tagjai is egyet értenek.
Nem véletlen, hogy a májusban bemutatott reformjavaslat megjelenésekor az EU egyértelműsíteni kívánta, nem egy kétsebességes Európa forgatókönyvét alkották meg, csupán az eurózónát kívánják tovább fejleszteni, illetve „vonzóbbá tenni”, senkit sem kényszerítve azonnali csatlakozásra. Ez azonban csupán játék a szavakkal: az eurózóna tagjai között jelenleg is magasabb szintű együttműködés valósul meg, és éppen azért, mert egyik tagállam sem kényszeríthető csatlakozni hozzá, a kimaradók között elkerülhetetlenül alacsonyabb szintű gazdasági (és politikai) együttműködés valósulhat csak meg, ami könnyen vezethet további lemaradáshoz...
ÁTLÁTSZÓ - FALRAMENTAPARLAMENT BLOG Szerző: Vágó Gábor 2017.07.20.
A népszavazással nemcsak a Matolcsyék szemérmetlenül magas fizetéseit lehet korlátozni, de egy ügyes trükkel elérhető a köztisztviselői béremelés is, ami miatt sztrájk is volt a héten. Hétfőn kezdődik a népszavazási kampány az állami vezetők pofátlanul magas fizetéseinek a korlátozásáért. Tizenegy kérdést adtam be a rendszerszintű korrupció megakadályozására, ebből ez az egy jogerős most. Három másik Kúria döntésre vár, köztük a korrupciós bűnök elévülési idejének emeléséről szóló is, amely az NVB-n már átment.
A kérdés így hangzik:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?”
Nem véletlenül fogalmaztam meg a kérdést kissé bonyolultabban, mint Kész Zoltán tette az ő kétmilliós bérplafonnalkapcsolatos népszavazásánál. Ugyanis a bérplafont a pénzéhes állami cégvezetők számos alkalommal kicselezték, mindenféle bérpótlékot, prémiumot, és egyéb juttatást adtak maguknak. A kérdés ezeket a kiskapukat bezárja.
A másik ok, hogy a köztársasági elnök éves tiszteletdíjához kötném az állami vállalatok vezetőinek a bérét, az egy jogi furfang, ahogy Orbán mondta: magyaros gógyi. Ugyanis a köztársasági elnök tiszteletdíjáról kétharmados törvény rendelkezik:
A köztársasági elnök havi tiszteletdíja a köztisztviselői illetményalap harminckilencszerese.
A Fidesznek pedig nincs kétharmada, hogy csak úgy felemelje az illetményalap szorzóját. Tehát ahhoz, hogy Matolcsy fizetése kevésbé csökkenjen, Áder tiszteletdíját is emelni kell. Viszont Áder fizetését csak akkor tudják növelni, ha a köztisztviselők illetményalapját is emelik. Tehát ha az önkormányzati dolgozók, az államot működését eddig éhbérért biztosító emberek fizetését is növelik, akkor kevésbé csökken Matolcsy fizetése is...
Ez a film 1994-ben készült Soros Györgyről. A mai 2017-es Magyarországon úgy gondoltam meg kell osztanom ezt a filmet. A sok hazugság és rágalom, amelyet a politikai hatalom összehord Róla tette szükségessé, hogy bemutassuk az igazi Soros Györgyöt. A világosan gondolkodó és beszélő magyart, aki talán a legtöbbet tette, hogy a magyar kultúra megmaradhasson, hogy a polgári jogok megfogalmazódhassanak, és aki rengeteg szegény embert is segített és segít ma is. Remélem sokan akarják megismerni az igazságot vele kapcsolatban...
NÉPSZAVA ONLINE - SZABAD SZÓ Szerző: Éber Márk Áron 2017.07.15.
Nyitottnak nevezzük azokat a társadalmakat, amelyekben nagy a felemelkedés esélye. A mobilitás (felemelkedés és lecsúszás) kutatói között lényegében közmegegyezés van arról, hogy a nyitott társadalmak kívánatosabbak, mint a záródóak vagy zártak. Ez utóbbi fő jellemzője, hogy nagyon nehéz vagy egyenesen lehetetlen mind a felemelkedés, mind a lecsúszás. A zárt társadalmak klasszikus példája kasztszerkezetével a történeti India. Ebben a születési helyzet (a család- és a kaszthovatartozás) lényegében egy életre meghatározta a gyermek életesélyeit, életkörülményeit, reális életterveit. A kaszttársadalom mindenkit bezárt a születésével elfoglalt pozíciójába. A kasztok közötti átlépés ritka vagy egyenesen lehetetlen volt. A nyíló vagy nyitott társadalom e kasztszerűen zárttal szemben azért kívánatos, mert mind a felemelkedést, mind a pozícióvesztést lehetővé teszi.
Lássunk néhány példát! Ha máshonnan nem is, irodalmi példákból mindenki ismeri a „jó helyre” született, de érdemben sosem teljesítő „úri gyerek” karakterét. A Mikszáth-regény Noszty Ferije remek példa erre. Nem erőfeszítései, munkakedve, szorgalma vagy teljesítménye miatt került oda, ahová került. Ellenkezőleg: családja kapcsolatai, ismeretségei, vagyona tartották víz felett. Saját teljesítménye kimerült a gőgös, manipulatív viselkedésben, amivel megpróbálta Tóth Mari hozományát megszerezni. Másfelől szintén ismerős Árvácska vagy Édes Anna karaktere is: méltatlan sorsukat ők sem maguknak köszönhették. Egy ideális, nyitott társadalomban Noszty Feri mellékvágányra kerül, Árvácskát a gyermekvédelmi rendszer megóvja a keserű tapasztalatoktól, Édes Anna pedig tanulással és munkával igenis kitörhet a cselédsorból.
A társadalmi mobilitás kutatói e személyes vívódásokat, összetett élettörténeteket és kitörési kísérleteket madártávlatból szemlélik és a leggyakrabban statisztikák segítségével vizsgálják. A felemelkedések és lecsúszások, a magasabb beosztások, jobb státuszok megszerzését és a deklasszálódást egyaránt összesítve, az egyes személyek kilététől elvonatkoztatva vizsgálják. A társadalmi mobilitás komplex makrofolyamatait matematikailag modellezik, a társadalmak nyitottságára és zártságára mutatókat állítanak, hogy összehasonlíthassák a jelenlegi társadalmakat korábbi történeti korok társadalmaival (diakron elemzés), mind pedig más, egyidejű társadalmak mutatóival (szinkron elemzés). A ma élők pozícióit születéskori pozícióikkal és szüleik pozícióval egyaránt összevetik, hogy ezekből is összehasonlító adatokhoz juthassanak. Céljuk végső soron az, hogy e mutatók segítségével kideríthessék, mennyiben nyitottak, mennyiben zártak azok a társadalmak, amelyekben ma élünk.
Adódik a kérdés: mennyire nyitott a mai magyar társadalom?
MAGYAR NARANCS - LIBERÁLIS SZEMMEL - REPUBLIKON BLOG Szerző: Mikecz Dániel 2017.07.20.
A Republikon Intézet legutóbbi kutatása szerint Budapest egyértelműen ellenzéki város. A válaszadóknak ugyanis 35 százaléka a következő választás után egy baloldali, liberális erőt látna kormányon szívesen, 27 százalékuk a Fidesz újrázását szeretné, míg 11 százalék egy Jobbik kormánynak örülne. Összecsaphatnák tenyerüket a baloldali és liberális politikusok, hiszen a számok szerint fölényben vannak Budapesten, ami nem kis politikai fegyvertény. Budapestnek úgy is van jelentősége, hogy az új választási rendszerben hátrányba kerültek az urbánus politikai erők, nem elég a győzelemhez a fővárost és jelentős megyeszékhelyeket elvinni. Bár a legtöbb politikai erő tisztában van a főváros jelentőségével, 2014-ben nem készült átfogó ellenzéki stratégia arra nézve, hogy mit adhat a főváros egy fragmentált ellenzéknek. Bár nem tartható lefutottnak a 2018-as választás, érdemes már most azt is számba venni, hogy milyen szerepe lehet egy ellenzéki főpolgármesternek a NER-ben. Akármennyire is gyengült a főpolgármesteri pozíció jelentősége az utóbbi időben, Budapest továbbra is fontos erőforrást jelenthet az ellenzéknek. Ennek kapcsán nem leosztható pozíciókra érdemes gondolni. A fővárosi főpolgármester ugyanis a legerősebb közvetlen választói felhatalmazással bíró politikus. Annyian szavaztak legutóbb is a győztes jelöltre, amely elegendő lett volna az országgyűlési frakcióalakításhoz. Ezt nem hagyhatja figyelmen kívül az a kormány, amely folyton azzal érvel – legutóbb éppen Soros György személye és közpolitikai elképzelései kapcsán –, hogy a Fidesz bírja a magyar választók többségének támogatását. Egy ellenzéki főpolgármesternek tehát politikai jelentősége van, képes már létével is rést ütni a kormányzati narratíván. További fontos szempont, hogy az ellenzéki főpolgármester fontos szövetségese lehet a többnyire a fővárosban koncentrálódó civil kezdeményezések is. Gondoljunk csak bele, mekkora további lendületet adhatott volna az olyan tüntetéseknek, mint a CEU melletti vagy a Városliget beépítése ellen folyt demonstrációk...
Az orvosok tömeges elvándorlása óriási visszhangot kapott az elmúlt időszakban, hiszen a szó szoros értelmében a legfájdalmasabban érinti a kérdés a magyar lakosságot. Tény, hogy tavaly 389 végzett általános orvos kért külföldi munkavállalási engedélyt, arról kevesebb szó esik, hogy hányan döntöttek a hazatérés mellett, és miért. Az egyetemeken nagyon drágán képezzük az orvosokat, de főként más országoknak. Norvégiában ezzel szemben elenyésző az orvosképzés, ők importálják többek közt a mi szakembereinket, miközben a magyar orvos márkanévvé nőtte ki magát. Dr. Szöőr Anna jogász-pszichológus szerint önszántukból hazaelhagyók nagy részét emiatt életük végéig gyötri a honvágy mellett a lelkiismeret-furdalás. Arról senki nem beszél, hogy a külföldre távozó gyógyítók közül mennyien vágynak haza és milyen megoldást választanak a kétlakiságra.
Dr. Szöőr Anna az elmúlt években sok külföldön élő, vagy már hazatért magyar orvossal beszélgetett. Újrakezdés programja során szerzett tapasztalatai szerint a kinn maradókat az anyagiak mellett a jobb munkakörülmények is motiválják, ugyanakkor a visszaköltözők döntésében nagy szerepet játszik a közép-kelet-európaiságból adódó kisebbségi érzet.
Példaként említette, hogy egy Skóciában praktizáló orvos házaspár azzal kereste meg, hogy az ottani létük következtében megromlott kapcsolatuk helyrehozásában segítsen, mert kint nem találják a megoldást.
„Hiába lenne rá pénzük fogorvosokként, Skóciában három év kint lét után sem tudnak párterápiára járni, mert nem képesek kifejezni legbensőbb érzelmeiket angolul, pláne skót tájszólással kifejezni. Hasonló okok miatt tért haza egy nemrég MTA-taggá választott nőgyógyász professzor Angliából, miután gyermekei arra kérték, ne járjanak a szülők értük az iskolába, mert a fiataloknak az oxfordi elit környezetben kellemetlen, hogy akcentussal beszélnek angolul” – magyarázta a lélektanász.
A hazatérésben a honvágy a másik komoly tényező. Egy az Amerikai Egyesült Államokban gyermekgyógyászati praxist építő magyar orvos két évtized után jött haza, hogy magyar gyermekeket gyógyíthasson. Számára Debrecen jelenti az otthont és érzelmi okok miatt úgy döntött, hogy a szülővárosából való lányt vesz feleségül, a fiai pedig debreceni diákok lesznek kettős állampolgárként...
AZ ÉN PÉNZEM BLOG Szerző: Az Én Pénzem 2017.07.20.
Megrázhatja a bitcoin protokoll megváltozása a legismertebb digitális valuta világát. Eredetileg a résztvevőknek holnapra kellett volna készen állniuk, és augusztus 1-jére tervezték a teljes átállást. A folyamatban a digipénz kettészakadhat. A várható viharok kedvezhetnek a riválisoknak, köztük a legújabb trónkövetelőnek, az ethereumnak. Idén május 23-án New Yorkban állapodott mega bitcoin kereskedési platformok, bányászok, fejlesztők egy jelentős csoportja a virtuális valuta protokolljának hat hónapon belüli jelentős frissítéséről, amitől a forgalom gyorsítását, néhány problémájának kiküszöbölését, biztonságának növelését és nem utolsósorban a tranzakciós költségek csökkenését várják. A megállapodást néhány napon belül 22 országban működő 58 társaság írta alá, amelyek összesen a bányászati kapacitás több mint 80 százalékát, 5,1 milliárd dollárnyi havi tranzakciót és 20,5 millió bitcoin tárcát képviselnek...
A gyakran hangoztatott vélekedés szerint a közös pénz bevezetésével az eurózóna tagországai lemondtak a pénznyomtatás jogáról, és ezáltal olyan pénzügyi válságok lehetőségének tették ki magukat, mint amelyek az idegen valutában eladósodott fejlődő országokat szokták súlytani. Az egyes tagországok használják ugyan az eurót, de nem kontrollálják annak kínálatát. Másként fogalmazva, elveszették „végső hitelezőjüket”. Immáron a gazdag Európában sem kizártak a ’94-es mexikói ún. tequila-válsághozhasonló fizetési mérleg válságok. Mit gondoljunk e vélekedésről?
Amikor 2008 és 2011 között a tőkebeáramlás megtorpant a PIIGS országokba, és megindult a francia és német bankok tőkekivonása, a pénzpiaci forrásokat gyorsan felváltották a jegybanki hitelek. A Lehman Brothers csődje után, 2008. októberétől a Full Allotment Policy keretében az eurózóna központi bankjai mennyiségi korlát nélkül kezdtek olcsó refinanszírozási hiteleket nyújtani a kereskedelmi bankoknak, miközben az elfogadható értékpapír fedezet hitelminősítési követelménye fokozatosan csökkent, a refinanszírozási hitelek lejárati ideje pedig nőtt. Jóllehet tengernyi szó esett a fiskális mentőcsomagokról, de a válságba jutott gazdaságokat főként a bankóprés mentette meg a csődtől.
A közkeletű vélekedéssel ellentétben, a nemzeti központi bankok (NCB) ellátták „végső hitelező” feladatukat. Olyannyira, hogy nem csak a banki tőkekivonásokhoz biztosítottak kellő likviditást, de jelentősen hozzájárultak a PIIGS országok folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozásához is. Míg korábban az eurózóna országai rendesen a pénzpiacról finanszírozták folyó mérlegük hiányát, 2008-tól ebben egyre nagyobb szerepet kaptak a központi bankok refinanszírozási hitelei. 2008 és 2010 között Görögország és Portugália esetében majdnem kizárólagos szerepet...
Tisztelt kórházfenntartó őnagysága! Tessék kiválogatni mi a rendkívüli, mit írjak a jelentésbe? Szóval, az éjszaka folyamán intézményünk akut osztályán az alábbi események zajlottak: Nem is tudom hol kezdjem...
Miska bácsi már akkor is gyanús volt, mikor átvettem az osztályt, de miután fél nyolckor anyaszült mezítelenre vetkőzve megjelent a női kórteremben és be akart feküdni Gizi néni mellé, sikoltozni kezdtek a nőbetegek. Tudtam hogy ezt majd jelentenem kell, mivel Gizi néni összecsomagolt és azt mondta, Ő gyógyulni jött ide nem megőrülni, úgyhogy hazamegy.
Próbáltam nyugtatgatni, de nem nagyon volt rá időm, mert közben Pali bácsi lélekszakadva rohant, hogy nővérke jöjjön gyorsan, Géza bácsi konyhakéssel el akarja vágni a perfusor (infúziós szerelék) vezetékét.
Futottam ahogy csak tudtam, rohanás közben a szemem sarkából láttam, hogy Kati néni keze és szája csokis, amit nem értettem mert nem volt neki csokija, de nem értem rá most ezen agyalni. Megszereztem Géza bácsitól a kést és elkoboztam - felcímkéztem, kié, hol fekszik stb...
ÁTLÁTSZÓ - PC BLOG Szerző: PCblog / DÉRER MIKLÓS 2017.07.20.
Miközben az Egyesült Államokkal, „a legfőbb világi hellyel” ellentmondásossá vált Magyarország viszonya, egyre csökkennek az egymást követő Orbán-kormányok manőverezési lehetőségei – írja vendégszerzőnk, DÉRER MIKLÓS, külpolitikai elemző. A NATO-t 1949-ben világos, közvetlen és kézzelfogható fenyegetés ellensúlyozására és elhárítására hozták létre eredeti alapítói, a tizenkét atlanti ország. A szövetség az Egyesült Államok vezetése és nukleáris védőernyője alatt, a „mindenki egyért, egy mindenkiért” kollektív védelmi doktrínáján (az alapító szerződés nevezetes 5. cikkelyén) alapult, és élte meg sikeresen a Szovjetunió megszűnését 1991-ben.
Nem csoda tehát, hogy a kilencvenes évektől folyamatosan foglalkoztatta a szövetséget az új helyzetnek megfelelő identitás kialakítása. Ezt végül az eredeti földrajzi érvényességi köréből is kilépve, a biztonságnyújtó szerepben, a stabilitás kiterjesztésében, az új tagok konszolidáló célzatú felvételében, a partnerek magához vonzásában találta meg. Ha viták, bukdácsolások közepette is, de a „valami elleni NATO” „valamiért NATO”-vá kezdett átalakulni.
Az új identitás egyik központi eleme – a bővítésben megjelenő stabilitás-kiterjesztés – paradox módon súlyos biztonsági kockázatot is hordozott. Az orosz határokig terjeszkedő Szövetség előhozta Moszkva hagyományos félelmeit, frusztrációit és fenyegetettségérzetét. Az orosz külpolitika fokozatosan eltávolodott az együttműködés eredeti gondolatától, és ellenlépésként a Nyugat felé törekvő egykori alárendelt környezete rovására is visszaállítani igyekszik elveszett hatalmi státusát. A hidegháborús bipoláris szembenállás viszonylagos, majd a rövid ideig tartó unipoláris világ tényleges stabilitásának időszakát gyorsan változó geopolitikai képletek bizonytalanságai követik. A kihívások megsokasodása egy időben jelentkezik és teszi kiszámíthatatlan veszélyekkel terheltté a lehetséges megoldási kísérleteket és azok hatásait.
Mialatt 2014-ben az atlanti szövetség nyugodtan készülgetett unalmasnak ígérkező soros csúcstalálkozójára, hirtelen minden megváltozott: az átrendeződések mind Európa keleti szélén (Ukrajna és a Krím), mind a Közel-Keleten (az Iszlám Állam terjeszkedése miatt) új minőséget hoztak. A nemzetközi jogot felülíró orosz beavatkozás és területszerzés, valamint a proxykkal vívott permanens polgárháború a termékeny félhold országaiban a katonai fenyegetések újbóli felbukkanását jelentette. Mindez alapjában vetett véget a folyamatosan zajló doktrinális vitáknak a NATO-ban és (egyesek megkönnyebbülésére) a Szövetség visszatérhetett eredeti stratégiájához, az elrettentéshez és a feltartóztatáshoz. A helyzetet ugyanakkor bonyolítja a menekült- és a migrációs válság, valamint a terrorizmus mindennapivá válása, amely kihívásokra a katonai szervezet a határozott szándék megléte mellett sem alakíthatta még ki megfelelő válaszát...
KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz Szerző: Klubrádió 2017.07.19. A civilek és a politika viszonyáról vitatkozott egymással a szerdai reggeli gyors két vendége, Misetics Bálint szociálpolitikus, civil aktivista, és Vágó Gábor aki a korrupcióellenes szövetség alapítója, akik eredetileg mindketten az LMP-ből indultak. A beszélgetés alapját egy, az Új Egyenlőség blogon megjelent cikk adta, amelyet Misetics Bálint jegyez, és aminek a címe „A politika, az ideológiák és a pártok védelmében”. Az írás a politika és a civilek szembenállását utasítja el, amellyel kapcsolatban Vágó Gábor írt egy válaszcikket. A műsorvezető, Pikó András, először arra kérdezett rá, miért deformált az a szembeállítás, hogy van a politika és van a tiszta, érintetlen, civil szféra, amit a politika elnyom?
Misetics Bálint szerint az egy mitikus vízió, hogy a hatalmat birtokolni nem akaró tiszta szívű és tiszta lelkű civilek legyőzik az önző, hataloméhes, korrupt politikusokat. „Ez egy olyan önsorsrontó félreértés, ami eltántoríthatja azokat a csoportosulásokat akik tenni akarnak valamiért” – mondta Misetics Bálint, majd hozzátette: amióta aktivizmussal foglalkozik, azóta tapasztalja, hogy meg kell vívni azt a küzdelmet, az aktivitásért. Ki kell mondani, hogy a tüntetésszervezés: politika. Ahogy Bibó István mondta: a „a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.” Egy képviseleti rendszerben, amiben az érdekérvényesítésben kitüntetett szerepe van a pártoknak, elvből lemondani erről az eszközről, az súlyos hiba.”
Vágó Gábor szerint viszont a képviseleti demokrácia válságban van, amit csak úgy lehet megoldani, hogyha az aktív állampolgárok olyan formáit találják meg a politikai cselekvésnek, ami pártokon kívül van, de segíti a közéleti aktivizmust. Csak a civilekben bízva nem lehet rendszerváltást végrehajtani. De az sem elfogadható, ami kialakult. Az, hogy pártelitek kerítették hatalmukba az országok irányítását. Kevés olyan ország van, ahol a tagok akarata tud érvényesülni és nem a pártot vezetőké. Ezért kellene egy olyanfajta társadalmi mozgást elindítani, amiben az állampolgárok rá tudják erőltetni az akaratukat a pártokra és a pártokat irányítani. Főleg a mostani politikai helyzetben, amikor széttöredezett a politikai paletta, így a pártoknak az együttműködésre való kényszerítése nem jöhet pártokon belülről, tehát szükség van olyan civilekre akik erre rákényszerítik a pártokat - hangoztatta Vágó Gábor...
FRANCIA POLITIKA BLOG Szerző: Soós Eszter Petronella 2017.07.18.
Látva a kongresszusi erődemonstrációt, illetve legújabban a vezérkari főnökkel folytatott vitáját, a vezérkari főnöknek küldött ellentmondást nem tűrő üzeneteit, megjelentek azok a kritikai hangok, amelyek autoriter hatalomgyakorlással vádolják Emmanuel Macron köztársasági elnököt.
Régen volt már Jacques Chirac “én döntök, ő végrehajt” megjegyzése, mert úgy látszik, kevesen emlékeznek rá. Pedig ezzel rakta helyre az akkori köztársasági elnök Nicolas Sarkozy akkori belügyminisztert. És a francia rendszer valóban ilyen – főleg a gyakorlatban és a hagyományok szerint. (Az elnök a gyakorlatban jóval nagyobb hatalommal bír, mint amennyit az alkotmány papíron előír.)
Persze alkotmányosan sem semmi a helyzet. Ha nagyon kifeszítjük a dolgokat, akkor még a parlament is rákényszeríthető, hogy azt tegye, amit az elnök és kormánya akar. (Baj egyedül akkor van, ha a kormányfő szembefordul az elnökkel, és mondjuk nem hajlandó felszólításra lemondani. Sosem történt ilyen, a hagyomány a lemondás.) Autoriter vagy racionális?
Amikor Macron azt üzeni, hogy vele csak zárt körben vitatkozhatnak a munkatársai, illetve ha egy beosztottja tartósan szemben áll vele, akkor mennie kell, valójában semmi sokkolót nem mond. Ez nem autoriter, hanem profi és fegyelmezett dolog. Ráadásul ez a politikailag racionális is, a belső vitákat csak amatőr politikusok és politikai szervezetek viszik ki a nyilvánosságba. (Macron az elnöki kommunikációt is kőkeményen fogja, a Hollande-féle fecsegés és a Sarkozy-féle túlmozgás után elégedetlen is vele a korábban barátságos sajtó, de nagyon.)... ITT OLVASHATÓ
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE Szerző: Bartus László 2017.07.19.
Nem mindennapos esemény, hogy nyíltan antiszemita, zsidóellenes gyűlöletkampányt folytató magyar miniszterelnököt tisztel meg Izrael miniszterelnöke a látogatásával. Ahogy sokaknak az is újszerű, hogy illiberális zsidók is vannak. Márpedig vannak. A demokráciaellenesség pedig olyan erős tud lenni, hogy Izrael miniszterelnöke képes a holokauszt áldozatainak hozzátartozóival is szembefordulni. Ez Izrael állam történetének mélypontja, mert Izrael állam létrejötte a holokauszt áldozatainak emlékére épül. Orbán gyűlöletkampánya pedig őket sérti és a holokaszut áldozatainak emlékét gyalázza.
Netanjahu egy olyan országban tett baráti látogatást, amelyben nyílt zsidóellenes uszítás zajlik, méghozzá olyan plakátkampány révén, amely a náci Németország óta a legdurvább antiszemita megnyilvánulás Európában. A náci karikatúrákat idéző plakáton a ravasz zsidó nevet a magyarokon, ezért arra uszítanak, hogy ne hagyják a “zsidó spekulánst” nevetni.
Ehhez hasonló plakát, amely hazudik, gyűlöletet kelt, elképzelhetetlen lett volna a korábbi rendszerváltás utáni Magyarországon. A Horthy-rendszer orbáni reinkarnációja hozta vissza a nyílt antiszemitizmust. Magyarországnak antiszemita miniszterelnöke van, aki dicsőíti a zsidókat halálba küldő Horthy Miklóst, a náci Németország szövetségesét, s ez nem zavarja Izrael miniszterelnökét...
A hírhedt olasz alvilág mellett albán és grúz szervezett bűnözői csoportok kedvencei közé tartozik Magyarország.
A Camorra és a Cosa Nostra is szívesen mossa a pénzét Magyarországon – derül ki az Europol jelentéséből. Az olasz Il fatto quotidiano portál összesítette a szervezett bűnözés adataitországonként, ez alapján pedig van mire figyelni Magyarországon is. Mint írják, pusztán az a tény, hogy a balkáni útvonalon található az ország, kiváltja a pénzmosás és a szervezett bűnözés ellen dolgozó rendőrök figyelmét. A portálnak egy a maffiával foglalkozó olasz nyomozó sorolt látványos példákat az alvilág magyarországi működéséről.
Emlékezetes például az eset, amikor 2015-ben kiderítették, hogy egy olasz bűnözői csoport, köztük Camorra-tagokkal, magyar és svájci bankokon keresztül juttatta el a pénzét lombardiai üzletemberekhez, ugyanebben az évben pedig a Sacra Corona Unita alvilági szervezet egy tagját tartóztatták le Nagylakon, a határnál. Korábban, még 2012-ben kiderítették, hogy egy a Cosa Nostrához kötődő cataniai üzletember szintén egy Svájcban, illetve egy Magyarországon működő offshore bankot használt a pénzmosásra – hogy pontosan melyik bankról volt szó, nem árulták el. Az „üzletembertől” mindenesetre 20 millió eurót foglaltak le... ITT OLVASHATÓ
MAGYAR NEMZET ONLINE Szerző: UNYATYINSZKI GYÖRGY 2017.07.20.
A családból hozott minták, az iskolai környezet és a politikai közbeszéd együtt idézik elő egy generációban, hogy csekély szerepet vállalnak a közéletben, vagy tevékenyen fejtik ki politikai álláspontjukat – összegezhető a Magyar Nemzet által megszólaltatott szakértők véleménye, amelyet ifjúságkutatások is alátámasztanak. A választásig mindössze kilenc hónap van hátra, ezért érdemes körüljárni, hogy mi áll a fiatalok politikához fűződő viszonyának hátterében. A tavalyi állapotokat vizsgáló Magyar ifjúság kutatás 2016 adatai szerint 2012 óta meghatszorozódott azon diákok aránya (12 százalék), akik a magyar politikai helyzet miatt fontolgatják a kivándorlást. A kép még borúsabb az Aktív fiatalok Magyarországon kutatás 2015-ös adatai alapján, e szerint minden harmadik fiatal teljes közömbösséget tanúsít a politikai rendszer iránt, illetve szkeptikus a demokráciával szemben. A távolságtartást tükrözi az is, hogy a már választókorú egyetemi és főiskolai hallgatók több mint fele nem menne el szavazni sem. Kiemelendő, hogy 2015-ben a magyar egyetemisták és főiskolások egyértelműen a korrupcióval azonosították a politikát, míg 2013-ban a politikával kapcsolatban leggyakrabban megemlített fogalom a hazugság volt. 2015-ben a hazugság mellett Orbán Viktor neve, a csalás, a „bélsár”, a lopás is feltűnik a parlament, a hatalom vagy a kormány kifejezések mellett, önmagában a politikáról pedig egyértelműen negatív dologként vélekedtek...
GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG Szerző: Föld S. Péter 2017.07.20.
Ha én évente egymilliárd forintot kapnék, és abból 650 millió forintot személyi juttatásokra költhetnék, vagyis, olyan helyzetben lennék, mint a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, akkor nem kizárt, hogy én is kimutatnám egy felmérésben, hogy Orbán Viktor jelentősebb államférfi, mint Kossuth Lajos és Széchenyi István. Ennyi pénzért még az sem zavarna, ha a negyedik helyen, éppen hogy lemaradva a dobogóról, Petőfi Sándort kellene megjelölnöm, és ha még egy kis plusz pénzzel is megdobnának, az ötödik helyen nálam is Áder János köztársasági elnök végezne.
Az első öt helyezett százalékos eredménye a következő: 1. Orbán Viktor 18,2%, 2. Kossuth Lajos 15,5%, 3. Széchenyi István 11,8%, 4. Petőfi Sándor 9,5%, 5. Áder János 6,6%.
„Ezt nem mi mondjuk, hanem a magyarok”, tette hozzá az eredményhez Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke.
Nem tudjuk, hogy Szász Jenőnek mennyi jut az évi 650 millióból, amelyet az évi egymilliárd forintból gazdálkodó Nemzetstratégiai Kutatóintézet keretéből személyi juttatásokra szánt, de ha én annyit kapnék, mint Szász Jenő, akkor még azt is hozzátenném, mert ennyi pénzért bármekkora baromságot szívesen bevállalnék, hogy Orbán Viktor nem csak Magyarország, és nem is csupán az egész világ, de a világegyetem valamennyi államférfija közül a legnagyobb...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY, VIBRÁTOR Szerző: Molnár Bálint 2017.07.20.
Jó reggelt, kedves és drága! Azt írja az újság, hogy tegnap többeknél leállt a Facebook tegnap este, az akadozástól a teljesen elérhetetlenné válásig minden volt. Szerintem meg a Facebook úgy körülbelül folyamatosan le van állva és teljesen hektikusan működik, valami teljességgel érthetetlen algoritmus szerint. Hát ilyen az, amikor egy projekt kinövi saját magát és beüt a káosz. Legyen az ő bajuk, engem sokkal jobban érdekel, hogy már vadhajnalban 20 fok volt, úgyhogy ma sem lesz feltétlenül komfortos napunk. De mivel nem kívánságműsorra vettünk jegyet, hááááááát ez van. Ennél néhány fokkal (hogy témánál maradjunk) érdekesebb, hogy – és ez nem magánügy – Heisler András, Mazsihisz-elnökkel, illetve Orbán Viktorral és Benjamin Netanjahuval ért véget a tegnapi napom. Szerencsére nem szó szerint. Csak hallgattam a szónoklataikat, midőn a Dohány utcai zsinagógában a holokauszt áldozataira emlékeztek ők közösen.
Nem vagyok biztos benne, hogy a miniszterelnök urak arra számítottak, ami elhangzott, ámazonban Hollik Pityu KDNP-s megmondó már a nap folyamán hülyét csinált magából, amikor Orbán Viktor Horthy-ügyben tett, egymásnak ellentmondó, büdös kijelentései között nem látott semmi ellentmondást, úgyhogy ahhoz mérten tulajdonképpen nem volt nagy ügy.
Heisler András egyrészt-másrészt típusú beszédében egyrésztméltatta a rezsimet (pl. Magyarország elismeri a körülmetélést, más európai országok nem; ez tényleg kardinális kérdés), meg örült, hogy Orbán bűnnek nevezte Magyarország második világháborús szereplését, másrészt szóvá tette Orbán korábbi, Horthyt méltató kijelentéseit is, meg azt, hogy Magyarország felemás módon nézett szembe a holokauszt folyamatával, az akkori kormány és a kormányzó felelősségével.
A Soros-plakátokat sem hagyta szó nélkül Heisler, aki szerint ezek rossz érzést keltenek a zsidókban, mi több, elkezdtek félni, és a kormányfő nem mehet el szó nélkül emellett, ráaádásul senkinek az arcképén nem éktelenkedhet a büdös zsidófelirat. Netanjahu kollégához fordulva azt mondta, hidegzuhanyként érte őket, amikor Izrael budapesti nagykövete előbb elítélte a Soros-kampányt annak antiszemita felhangja miatt, majd az izraeli külügyminisztérium visszavonatta a nagyköveti nyilatkozatot.
Továbbra is fenntartom, hogy nem csak a zsidókban, minden jóérzésű emberben rossz érzést keltenek a nettó náci módszerek, amelyekkel a Fidesz operál egy ideje. Mint ahogy a hányinger kerülgeti az embert ettől a relativizáló szélkakaskodástól is. Heisler András remélem pontosan tisztában van azzal, hogy az nem feltétlenül jelent megoldást sem a zsidó közösség problémáira, ha félszájjal benyalunk, félszájjal bírálunk. Egyébként Orbán szerint a zsidó közösség a reneszánszát éli, úgyhogy ezt lehet nyugodtan úgy érteni, hogy tessék szépen oszlásnak indulni...
ÉLET ÉS IRODALOM / MŰBÍRÁLAT - SZABADPOLC Szerző: Ady Mária 2017.07.20.
(Peter Shaffer: Amadeus, Szabadkai Színház Magyar Társulata, Városmajor, június 24.) Úgy kellene a nézőnek átélnie a tehetsége határaiba ütköző, a zsenialitást másban felismerő alkotó ember tragédiáját, hogy a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vendégjátékában ennek emberi tétje sem a rendezés, sem a színészi játék szintjén nem mutatkozik meg. Meglehet, hogy Shaffer népszerűségre törő, felszínes darabja nem ad erre magától értetődő lehetőséget. Talán egy Salieri-féle felismerés és leheletnyi önirónia még ennek a mélységnek is teret nyithatna.
Mintha Peter Shaffer Amadeusa a művészet banalizálásával kísérelné meg megválaszolni főhőse, Salieri lázas kérdését, amely azonban éppen e folyamat fordítottjára vonatkozik. Őt ugyanis az foglalkoztatja mániákusan, milyen isteni közbenjárás révén válik a hétköznapi a közvetítőül kiválasztott zseni kezei között műalkotássá. És leginkább persze az, hogy ugyan miért nem őt választotta az a bizonyos isten eme átlényegülés eszközéül. Ez a zsenikultuszra épülő problémafelvetés, ha nem is meghaladott, de megválaszolhatatlanságának évszázados biztonságában kissé avíttan romantikus. Amin sem a dráma Mozart-figurájának végletesen infantilis csodagyerek-kliséje, sem a géniusz személyiségfejlődésének meghatározó motívumaként sejtetett apakomplexus konyhapszichológiája nem segít. Shaffer a biztonság kedvéért a hatalom örök konformizmusára és konzervativizmusára is ír egy mindig aktuális – azaz közhelyszerűségével önmagában sohasem húsbavágó – etűdöt a dilettáns zenekedvelő császár és intrikus udvara háttérszólamával. De Salieri karrierizmusában nem a sikerorientált világ versenyszelleméből következő irigység és kisstílű harciasság dominál. Nem fizetés, státusz, tünékeny hírnév. Az ő sértettsége az égi adományként elképzelt tehetség eloszlásának istenhez méltatlan igazságtalansága fölötti filozofikus kesergés – prózaian emberi irigység. Alakját, ha nem is művészi, de befogadói érzékenysége hivatott kiemelni a törtetők tömegéből: tragédiája a közepes tehetségeké, de autonóm és csalhatatlan műkritikai ítélőképessége, illetve önmagával szembeni kíméletlen őszintesége mégiscsak hőst farag az antihősből. Balszerencséjére megérinti a tehetség, és Mozart géniuszának tükrében önnön zeneszerzői középszerűségével szembesül. Karakterének jut annyi nagyság, hogy ezt elismerve a szeleburdi Amadeust leküzdhetetlen riválisként ismerje fel, de annyi már nem, hogy ne tegye őt egészen a végletekig, megszállottan tönkre. Avagy hogy ne ringassa magát abba a nagyzoló ábrándba, hogy ő okozta vesztét, és ily módon mégiscsak halhatatlanná vált maga is. Reflektáltságát az impulzív és infantilis Mozart teljes reflektálatlansága ellenpontozza. Csak hogy a csodagyerek zsenialitása még bosszantóbb legyen a szenvedését operai teatralitással elpanaszoló Salieri számára. Legalábbis alkotói önirónia kérdése, mennyire érdekes ez az utókor ítéletének megfellebbezhetetlen arroganciájából fogalmazott vallomásos önmarcangolás, amelynek alapvetése a társadalmi megbecsülésen túli „abszolút” alkotás pátosza, az isteni mű. Formája pedig nem mellesleg egy kiszámítottan hatásos színdarab az érdekérvényesítő képesség nélküli, „vad”, „átütő” tehetség és a hidegen profi mestermunka közötti különbség groteszkül egzisztenciális léptékűvé nagyított tétjéről...
Kényes téma a mai, hiszen Tsabus voltaképpen egy szakítólevelet küldött, amin érződik a csalódottság, és a düh. A szakítás napjaink egyik legfontosabb közösségi felületén a Facebookon történt, és elsősorban azért érzem ide tartozónak, mert egyrészt szerintem nem egyedi történetről van szó, másrészt azt is megmutatja, mennyire másként látszik külföldről mindaz, ami Magyarországon történik. (A levél és az abban leírtak természetesen a szerző véleményét, tapasztalatait tükrözik.) „Naponta meg szoktam nézni, mi folyik otthon. Naponta húzom fel magam olyan mocskos dolgokon, mint például, hogy a magyar kormány milyen új, életképtelen, buta, cinikus döntést hozott. Vagy valamelyik főfideszes milyen otromba, tahó dolgot tudott kiejteni a száján.
Közben pedig tisztán látszik, hogy minden, az ország (nemzet) jövője szempontjából fontos dolog csak rothad. Úgy, hogy a bűze idáig érződik, az újság papírján és a laptop monitorán keresztül. Undorítóan és szégyenletesen viselkedik egy kormány, a hozzá kötődő vállalatok, a kezükben lévő média és a támogatóik jó része.
Te pedig zavartalanul posztolgatod a FB-on OV marhaságait, feszt ajnározod minden lépését. Mikor rámutattam, hogy szerintem bizony némely általad citált tény nem is annyira tény, hanem csúsztatás, vagy gyakran szemen szedett hazugság, azt mondod, nem akarsz erről vitatkozni. Mert te ebben hiszel.
Aztán mikor azt mondom, a politika nem hit kérdése, hanem gondolkodásé, vitáé és konklúzióé, akkor te kikéred magadnak, hogy ne gondolkodnál.
Mondd, ha gondolkodsz, hogy nem fedezed fel a rémisztő tendenciákat? Mondd, tiszta erkölcsökkel, hogyan éljenezhetsz az erkölcstelenségnek. Gondolkodó emberként hogyan ismételgetheted papagájként a propagandát?
Felnéztem rád és most is felnézek arra a számomra hihetetlen és fantasztikus teljesítményre, amit elértél. De végtelenül szomorú vagyok, hogy nem látod, nem érzed, hogy kiknek tapsolsz. Nem fogom fel, hogyan süllyedhet valaki emberileg és erkölcsileg odáig, hogy szimpatikus neki, amit ez a kormány csinál.
Gyűlöljünk mindenkit, aki nem hasonlít ránk, tapossuk el azt, aki nem úgy gondolkodik, mint mi és legyenek egyszavas megoldásaink a világ minden bonyolult problémájára? Ettől vagyunk magyarok és emberek? Ettől leszünk jobbak?
Neked barátod ez a kurzus, de nekem anyukám azt mondta, „madarat tolláról, embert barátjáról”. Te büszke vagy erre a barátodra? Te nem félsz, hogy ezen a barátságon keresztül ítélnek meg?
Régen nem arról van szó, hogy egyikünknek más a kedvenc politikusa, mint a másiknak. Attól, hogy hányok a te kedvencedtől, nem lesz GyF, vagy Soros az én kedvencem. (Az már maga agyrém, hogy Soros neve egyáltalán felmerült itt!) ...
KETTŐS MÉRCE BLOG Szerző: Misetics Bálint 2017.07.19.
A magyarországi politikai kultúrát, a közbeszédet és a „civil kezdeményezések” politikai önmeghatározását két egymással összefüggő súlyos félreértés terheli. Az egyik „a politika” azonosítása mindazzal a rosszal – hataloméhséggel, hatalmi gőggel, elvtelen hatalomgyakorlással, korrupcióval – amit jó okból ellenzünk és elutasítunk a politikai hatalom jelenlegi birtokosaival (és a politikai hatalomért jelenleg vetélkedők jelentős részével) kapcsolatban. Ebből a politika-fogalomból egyenesen következik, hogy tisztességes ember, még ha másokkal közös céljaiért össze is fog és „civilként” közösen cselekszik, „politikával” nem foglalkozik. A „civil” és a „politika” közötti határvonal ugyanis nem csupán különböző eszköztárakat választ el egymástól, hanem az erkölcs, a jószándék és az önzetlenség birodalmát az erkölcsi romlottság, a cinizmus és a gátlástalan önérdekkövetés birodalmától.
Ezt értette „politika” alatt annak a kulturális és ifjúsági egyesületnek a vezetője, akit Sebály Bernadett idézett a legutóbbi kiváló cikkében: „Nem szeretnék semmi politikai dologban részt venni – mi valóban dolgozunk, civilként”. A politikának ez az elgondolása jelent meg annak a szakszervezeti vezetőnek a beszédében is, aki az egyik oktatásügyben szervezett tüntetésen azzal kezdte a beszédét, hogy ő nem „politizálni” ment oda (noha közvetlenül ezután bérköveteléseket, vagyis politikai követeléseket fogalmazott meg a kormányzat felé). A néhai Hallgatói Hálózat szervezői közül is sokan elutasították, hogy a szervezet „politikai” szerepet vállaljon (a felsőoktatással kapcsolatos, úgymond „szakpolitikai” követelések megfogalmazásán túl), ami fontos szerepet játszott a mozgalom marginalizálódásában.
A „politikának” és a „civilségnek” ez a leegyszerűsítő szembeállítása és a közügyekért viselt állampolgári felelősségnek ez a szűkre szabott elgondolása elsőre talán szépen hangzik, valójában azonban egy lefegyverző, önsorsrontó félreértés, ami éppen annak a problémának a fennmaradásához járul hozzá, amellyel szemben a „civil kurázsit” meghatározza és felmagasztalja. A „közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése” ugyanis, ahogy Bibó István írta A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata című írásában, „egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik”... ITT OLVASHATÓ
A kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősítette a budapesti Istenszülő elhunyta orosz ortodox székesegyház felújítását. Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügy az orosz ortodox székesegyház, a budapesti Istenszülő elhunyta (Nagyboldogasszony) templom felújítása – erről hozott szerdán rendeletet a kormány.
A Nagyboldogasszony székesegyház is egyike azon egyházi intézményeknek, amelyek felújítására, illetve hévízen egy új templom építésére a magyar kormány 2,4 milliárd forint támogatást adott. Az Átlátszó a minap írta meg: az eddigi projektvezetővel folytatott elszámolási vita hátráltatja a munkákat. Cikkünkben beszámoltunk továbbá a pravoszláv egyház magyarországi egyházmegyéje vezetőinek különös gazdasági kapcsolatairól is...
BERKECZ BALÁZS BLOG Szerző: Berkecz Balázs 2017.07.20.
Az Együtt közérdekű adatigényléssel kérte ki, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az idei év első felében milyen uniós programok kapcsán történt visszaéléséről küldött vizsgálati jelentést a Miniszterelnökségnek. Ferjancsics László, az Együtt és a Vácért Lokálpatrióta Egyesület önkormányzati képviselője ismét közérdekű adatigényléssel kérte ki, hogy aktuálisan milyen ügyekben nyomoz az Európai Csalás Elleni Hivatal. Az OLAF 2017. január 17. és 2017. június 30. közötti 5 csomagban, 65 uniós pénzből finanszírozott projekt ügyében küldött nyomozati anyag összefoglalót, vagy jelentést a Miniszterelnökségnek. Itt a lista:
2017.01.24-én, OLAF 0F/2014/0047 vizsgálati számon, a Gazdaságfejlesztési Operatív Programból, valamint a Nyugat-dunántúli Operatív Programból támogatott, összesen tizenhét projektben tapasztalt visszaélés;
2017.01.31-én, OLAF OF/2015/0661vizsgálati számon, a Gazdaságfejlesztési Operatív Programból támogatott, összesen harminc projektben tapasztalt visszaélés;
2017.04.26-án, OLAF OF/2014/1030/B4 vizsgálati számon, a Társadalmi Megújulás Operatív Programból támogatott, összesen tizenegy projektben tapasztalt visszaélés;
2017.05.30-án, OLAF OF/2015/1377/B4 vizsgálati számon, a Gazdaságfejlesztési Operatív Programból támogatott egy projektben tapasztalt visszaélés;
2017.06.12-én, OLAF OF/2016/0428 vizsgálati számon, a Gazdaságfejlesztési Operatív Programból, a Közép-Magyarország Operatív Programból, valamint az új Magyarország Vidékfejlesztési Programból támogatott, összesen hat projektben tapasztalt visszaélés.
Sajnos - jellemző módon - a Miniszterelnökség listájából nem derül ki világosan, hogy pontosan mely projekteket vizsgálták, csak az egyes operatív programokra hivatkoznak, ezért újabb közérdekű adatigényléssel élünk, és ha kell, akkor bírósági úton szerezzük meg ezeket az információkat, ahogy ezt már megtettük korábban is...
REZEDA VILÁGA BLOG Szerző: Rezada 2017.07.20. Rékasi Zsigmond tizenhét éves, és rácsodálkozott a világra. Olyannyira, hogy ligetet véd, és kormányváltásról vizionál. A fiatalember Rékasi Károly és Détár Enikő fia, a papa pedig köztudottan konzervatív figura, így nem boldog a kölök ugrálásától, de nem is pofozza fel.
Eddig ez egy családi történet, ami elkezdett beleágyazódni a történelembe úgymond, mert ez Magyarország. Rékasi kábé két éve motorral törte magát cafatokra, és térne már vissza a színpadra, ami szándékot most már nem a mankók, hanem a manusok akadályoznak meg.
Úgy hírlik, hogy a kis Rékasi buzgólkodását nem nézik jó szemmel a nagyobbik munkahelyén, s emiatt a papa szerepektől esik el, és tulajdonképpen ez az ok, ami miatt a bulvárhírrel elkezdtem foglalkozni, meg természetesen, mert nekilátott gyötörni a hányinger.
1990-ben a posztfasiszta Csurka István tett közzé egy dolgozatot „Apák és fiúk” címmel, amelyben az SZDSZ vezérkarának felmenőivel foglalkozott, hogy azok milyen komcsik má’, s hogy emiatt a kölkök is fogják be a pofájukat. Ez a tempó nem igazán tetszett a népeknek akkor, s joggal.
Elvetemült alakok és elvetemült rendszerek listáznak származás és rokonság kapcsán, de míg harminc éve Csurka magányos jelenség volt, ma már rendszerszintű a mocsok. Akkor a fiúk feleltek az apák bűneiért, ma az apákat vonják kínpadra fiaik miatt....
A jelentés azt emeli ki a Mazsihisz elnökének esti beszédéből, hogy az élesen bírálta a Soros György képének felhasználásával lezajlott plakátkampányt, illetve hogy az izraeli kormánynak nem kellett volna támogatnia a hadjáratot. Olyannyira nem, hogy a magyar zsidóság csalódással fogadta, hogy az izraeli Külügyminisztérium a hirdetési akció mellé állt. Heiszler András megismételte, hogy közössége cserbenhagyásként élte meg a nyilatkozatot. Mint mondta, megengedhetetlen, hogy az akció félelmet keltett a zsidók körében. Az eseményen felszólalt mind Orbán Viktor, mind az izraeli kormányfő, de a kérdésre egyikük sem tért ki.
Az antiszemita botrányok ellenére az összetartozását ünnepelte Budapesten a magyar és az izraeli kormányfő, de hát egymásra is vannak utalva. Pedig Orbán pár hete tabut szegett, amikor Horthyt kivételes államférfinak nevezte. Azon kívül zajlik a zsidóellenes érzelmekre rájátszó uszítás Soros ellen. A jelek szerint azonban Netanjahut mindez nem érdekli, úgy üdvözölte a vendéglátóját: Helló, Viktor! Örülök, hogy látlak. Majd a sajtótájékoztatón szinte cimboráknak tűntek. Horthy ide, Soros oda, a házigazda védelmet ígért a zsidó polgároknak és kétszer is bűnnek nevezte a magyar közreműködést a holokausztban. Az eltelt évtizedek során Izraelben mindig aggályokat váltott ki, ha Magyarországon antiszemita esetek fordultak elő. Hogy most Netanjahu mégis három napot szán Orbánra, az a reálpolitikával, illetve a kölcsönös rokonszenvvel függ össze. Mindketten pártolják a helyenként autoriter kormányzati stílust, ellenzik a liberális demokráciát és meghitt ellenségüknek tekintik Sorost. Magyarország 2010 óta következetesen támogatja Izraelt. Orbán nem antiszemita. Viszont értésre adta, hogy napjainkban a hazafias kormányok időnként a szélsőjobbon is igyekeznek szavazatokat szerezni. Netanjahu ugyanakkor egy szóval nem reagált arra, hogy a magyar zsidóség cserbenhagyva érzi magát, miután az izraeli miniszterelnök áldását adta a Soros elleni akcióra...
MAGYAR NEMZET ONLINE Szerző: Hegyi Gyula 2017.07.19.
Az az ötletem támadt, hogy teszek magamra két kitűzőt. Az egyik Soros Györgyöt, a másik Vlagyimir Putyint ábrázolná. Így együtt viselném őket. Nem mintha kritikátlan rajongója lennék tevékenységüknek. De szemléletesebben aligha tudnám kifejezni a megvetésemet a kétoldali hisztériával szemben, amely értelmes vita és hazánk valódi gondjai helyett a két férfi iránti gyűlölettel hergeli a magyar közéletet. S melynek mélyén keserű tehetetlenség, szellemi impotencia munkál. Hiszen minél hangosabban hörögnek Soros vagy Putyin ürügyén, annál nyilvánvalóbb, hogy semmit sem tudnak tenni ezek pénze, hatalma, nemzetközi reputációja ellen. Az amúgy is megosztott közéletet viszont tovább mérgezik a gyűlöletkeltő kampányokkal, amelyek a magyar közgondolkodás legrosszabb, önpusztító hagyományára épülnek. Arra, hogy minden gondunkért valamilyen külső, gonosz hatalom a felelős, és aki nem így gondolkodik, az maga is áruló, az ellenség ügynöke. Soros és Putyin ellenségképpé emelése Magyarországon azért is különösen tanulságos, mert kivételes sikerüket a determinált balsors legyőzésének köszönhetik. Súlyos történelmi tragédiák után, ha különböző módon is, de mindketten ott álltak a semmi szélén. Ahonnan a maguk erejéből sikeresen feljutottak a csúcsra, a múlton való merengés helyett megváltoztatva nemcsak a maguk életét, de valamiképp a világot is. Ez a mentalitás tragikusan hiányzik a mai magyar társadalomból. És az emiatt érzett irigység – elsősorban a Soros elleni hisztéria esetében – a gyűlöletkampány egyik fő mozgatója...
