Szerző: Szabó Brigitta
2017.08.26.
Úgy tűnik, a Brexit után megmozdult valami, tisztázódni kezd az EU szociális pillérének mibenléte. Nem arról van szó, hogy a jövőben Brüsszelből mondják meg, mekkorák legyenek a nyugdíjak, de azt például megkövetelnék, hogy bármely uniós államban dolgozott is a polgár, a nyugdíjába minden munkaóra beszámítson. Az EU olyan jóléti államok közösségévé válna, ahol senki sem érzi úgy, hogy egy másik államból érkező polgár potyautas. Andor László korábbi uniós biztos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője szerint Magyarország nem vesz részt a több mint egy éve tartó vitában, pedig a legélesebb kérdésben, a szociális dömping ügyében számunkra is nagy a tét.– Orbán Viktor szerint az Európai Unió szociális pillére egy „blabla szöveg, ami mögött valójában az van, hogy el akarják venni a tagállamoktól az adók megállapításának a jogát. Na most, hogyha a magyar adórendszer kulcsainak, módszerének, szerkezetének ügyében nem Budapesten fognak dönteni, hanem Brüsszelben, akkor egy dolgot biztosan mondhatok: a multik jól fognak járni, de a magyarok nem. Tehát ezért az egysebességes-kétsebességes Európát mindig le kell fordítani magyar nyelvre is, hogy mi következik vajon ebből a vitából ránk nézve.” Mi következik?
– Ebből az idézetből az látszik, hogy Orbán Viktor sok mindent nem ért. Az EU szociális pilléréről szóló vita már több mint egy éve tart, számos területet érint, de speciel adózási kérdéseket nem.
– S mit igen?
– Az elmúlt években a gazdasági válságok szociális megrázkódtatásokhoz vezettek, amelyek elsősorban a munkanélküliség, a szegénység és a jövedelmi egyenlőtlenség növekedésében mutatkoztak meg. Az Európai Bizottság komplex módon áttekintette a kialakult helyzetet, s húsz pontban összefoglalta, miből kellene állnia az egyes tagállamokon belül a jóléti rendszereknek. Ezekből az EU viszonylag keveset ad közvetlenül, a jóléti politika nagy része a tagországok hatásköre.
– Az unió mit ért jóléti rendszer alatt?
– Ide tartozik a foglalkoztatás, a szociálpolitika és a munkakörülmények szabályozása, de tágan értelmezve ide tartoznak a bérek is. Mindez nagyrészt a tagországok hatásköre, nem Brüsszelé. Az EUnak közvetlen felelőssége van viszont ott, ahol az állampolgárok mozognak az országok között, akár dolgozóként, akár diákként vagy nyugdíjasként. Számukra biztosított legyen a jóléti rendszerek átjárhatósága, ne váljanak kiszolgáltatottá, ne csorbuljanak a jogaik, másrészt senki se érezze úgy, hogy csak azért érkezik az országába egy külföldi, hogy aránytalanul sokat kivegyen az adott állam jóléti kasszájából. Ha van emblematikus vita az EU-ban, akkor az a szociális dömping körül forog, de egyre többen foglalkoznak a digitális forradalom munkaügyi hatásaival is, ami az uniós joganyag átfésülését, frissítését sürgeti...
