KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: LÁZÁR GERGŐ 2019.06.21.
Nem történt más, mint hogy meglopták az adófizetőket, mint ahogy azt tették a Tiborcz-Elios-ügy kapcsán is. Akkor 13 milliárd forintot fizettek ki a magyar adófizetők, miközben Tiborcz egyre csak gazdagodik. Első elcsalt milliárdjaiból megalapozta ingatlanüzletét, ma pedig már sorban vásárolja fel az ország legértékesebb épületeit. Ehhez sincs semmi közünk, mint ahogy az kiderült a főügyészség „nyomozásából” is, hiszen bűncselekmény hiányában egyszerűen ejtették az ügyet. Mert ma Magyarországon nem számít bűncselekménynek az, ha a magyar adófizetőket 13, vagy akár 30 milliárd forinttal is meglopja egy kormányközeli szereplő. Az kérem szépen csak üzleti tevékenység, amihez a magyar állampolgároknak – akik egyébként a számlát fizetik – az égvilágon semmi közük nincs. Ha pedig valaki kérdőre vonja ezeket a felkapaszkodott senkiháziakat, akkor a kormánymédia rögtön a segítségükre rohan, hogy irigységgel vádolja meg az elégedetleneket. Na de térjünk vissza Rogán Antal drága feleségére, Cecíliára, aki egyre komolyabban is beleveti magát a sport és szépségversenyek világába. A több mint 100 milliárd forintos költségvetéssel rendelkező MTVA – ennek nagyrésze természetesen szintén csak közpénz – nettó 52,6millió forintot fizet a Sarka Kata és Rogán-Gaál Cecília fémjelezte szépségversenyért. Ez azonban csak egy tegnapi kósza hír, korábban az is kiderült, hogy állami cégek támogatják a Rogán Cecíliához köthető sportrendezvényeket. A HVG közérdekű adatigényléséből kiderült, az MVM 150 milió forinttal támogatta a Fitbalance-t és a Nemzeti Futóversenyt. Az külön nevetséges, hogy már nemzeti futóversenyünk is van, de komolyan. A kormány képtelen meglenni ezen szó ismételgetése nélkül? Ugyan mi a búbánatos hétszentésg tud nemzeti lenni azon, hogy valaki lefut 10km-t?
A HVGtovább érdeklődött az állami cégek támogatásai ügyében és óriási szerencséjükre még Rogán Antalt is sikerült mikrofonvégre kapniuk, aki óriási meglepetésre válaszolt is a feltett kérdésre:...
AZ ÉN PÉNZEM BLOG Szerző: Az Én Pénzem 2019.06.21.
Az utóbbi hónapokban sorra születtek a perben álló devizaadósok számára kedvező ítéletek. Még olyan döntés is akad, amelyben az árfolyamkockázatról adott nem megfelelő tájékoztatás jogkövetkezményét is rendezte a bíróság. A Kúria ezen a téren adott is eligazítást, meg nem is. Ebben a hónapban több bírósági eljárásban is született az adósok számára kedvező ítélet. Egy az Erste Bank által nyújtott hitelnél a végrehajtás megszüntetését, a végrehajtási záradék törlését mondta ki ítéletében a Szegedi törvényszék (további részletekről a Hitelesikerek.hu oldalonlehet tájékozódni).
A Kaposvári Törvényszék – tájékoztatott szintén a Hitelsikerek.hu – egy másik perben megállapította: nem volt külön kockázatfeltáró nyilatkozat, és bár a szerződés egyik pontja tartalmazta, a szövegezése nem tette egyértelművé a kockázat konkrét tartalmát. Jogerősen kimondták tehát, hogy a Lombard Lízing szerződése semmis, így az adóstól nem is követelhet pénzt. Hasonló döntés (amikor a felperes a hitelező volt) több is nyilvánosságra került.
Már május végén hoztak olyanítéletet, ami az árfolyamkockázatról adott nem megfelelő tájékoztatás jogkövetkezményét is rendezte. Egy 2008-ban vásárolt Suzuki vásárlására kapott kölcsönt az adós megfizette, az árfolyamváltozásból eredő terhek pedig a bíróság szerint nem jelentenek kötelezettséget számára. Az adós így búcsút inthetett a banknak.
Elsősorban a szerződés érvényessé tételére kell törekedni
A devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazási kérdéseinek vizsgálatára felállított Konzultációs Testület korábban úgy döntött: az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos tájékoztatás elmaradása vagy nem megfelelő („nem világos, nem érthető”) volta esetén tisztességtelen és így érvénytelen a szerződésnek az a rendelkezése, amely az árfolyamkockázatot az adósra terheli. Mivel pedig ez a főszolgáltatás körébe tartozó szerződési rendelkezés, érvénytelensége az egész szerződés érvénytelenségét eredményezi. (Erről további részeteket itt olvashat.)
Elmaradt azonban annak pontos meghatározása, hogy pontosan miként kell ilyenkor elszámolni az adóssal. A Konzultációs Testület mostanra erre az ügyre is útmutatást adott (ez teljes terjedelmében itt nézheti meg). Mielőtt azt részleteznénk, hogy miként, érdemes hangsúlyozni, hogy a Kúria kimondta: a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie...
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE Szerző: Amerikai Népszava 2019.06.20.
Magyarország zéró toleranciát hirdetett, ellenzi a bevándorlást, hogy védje a keresztény kultúrát, Magyarországnak mégis van egy menekültje, aki nem bombázás és gyilkos terroristák, hanem a törvényesen hozott 2 éves börtönbüntetésénak letöltése elől “menekült” Magyarországra. Azokról, akik életüket mentve a tranzitzónában adnak be menedékkérelmeket, és akiket Orbán fasiszta rendszere rutinszerűen elutasít, még senki nem bizonyította be, hogy bűnözők vagy azok lesz. De akit Orbán több határon keresztül át szöktetett Magyarországra, az elítélt bűnöző. Gulyás Gergely, a jellemtelen hazudozó senki, aki pénzért és a nevetséges állásáért eladta a lelkét, a becsületét, és Orbán hitvány szolgájának szegődött, azt az arcátlan szöveget adta elő egy kérdesre, hogy Gruevszkit “olyan mértékben segítik a magyar hatóságok, amilyen mértékben minden menekültstátuszt szerzett menekültet segítenek”. Melyik menekültet hozott magyar diplomata autó Magyarországra? Miért nem kellett Gruevszkinek a tranzitzónában beadnia a kérelmét, és várni éheztetve hónapokon át, mielőtt egyébként elutasítják a kérelmét? Mert ez a menekültekkel szembeni tipikus bánásmód.
Nem valószínű, hogy az ellenpélda gyanánt menekültstátuszt nyert egy-két kivétel ugyanabban a bánásmódban részesülne, mint Gruevszki, aki nyilván nem albérletben lakik a VIII. kerületben, sofőrrel jár, és Szijjártó elmondása szerint a külügyminisztériumban társalog időnként a magyar külügyminiszterrel. Gruevszki egy szökött bűnöző, akit egy másik bűnöző, Orbán Viktor rejteget hazája igazságszolgáltatása elől. Orbán kimenekítette a jogállami felelősségre vonás elől az egyik hozzá hasonló illiberális diktátort, aki éppen olyan korrupt bűnöző, mint Orbán. Magyarország a valódi menekülteket elutasítja, a bűnözőt pedig rejtegeti.
Menekültstátusz azokat illeti meg, akik életveszélyben vannak a hazájukban, és a saját államuk nem tudja megvédeni őket. A börtönbüntetés elől menekülő bűnözőknek nem jár menekültstátusz. Gruevszkit jogerősen és törvényesen ítélték el. A hazájából való kiszöktetés, a hamis és törvénytelen menekültstátusz megadása és a rejtegetés bűncselekmény. Orbán ezzel is bűncselekményt követ el. Gruevszkitt saját hazája rendőreinek el kellene kapnia Budapesten és visszavinni őt a börtönbüntetése letöltésére. A börtönből kérhetné a menekültstátusz nemzetközi felülvizsgálatát...
Portugália népszerű célpont a határátkelők körében (bár tulajdonképpen lehetne népszerűbb is). A nyugodt emberek, a kellemes időjárás és a gyönyörű tengerpartok csak néhány ok a népszerűséget jelentők közül. Főleg első látásra, mert akad néhány olyan „titok” is, amire csak a kiköltözést követően derül fény. Legalábbis Joshua számáracsak utána derült ki, érdemes átfutni a tapasztalatait. Kevesen beszélnek angolul
Könnyű lenne azt hinni, hogy egy nyugat-európai országban mindenki beszél angolul, de sajnos nem ez a helyzet. A portugálok negyede tud angolul, ami alacsony arány, főleg a németek 70 és a görögök 51 százalékát figyelembe véve.
Ha megtanulunk néhány szót és kifejezést portugálul, az könnyebbé teheti az életünket. A nyelvi korlát miatt az ismerkedés és a szocializáció is nehezebb. Ezért javasolt olyan eseményekre ellátogatni, ahol más külföldiekkel lehet találkozni.
Lassú víz partot mos
Attól függően, honnan érkeztél, az ivókultúra eltérhet a megszokottól. Az ivás egy maraton, nem pedig sprint. Korán kezdődhet, de snackekkel és vízzel egészül ki, szóval az ilyen ütemhez tartsuk magunkat.
Portugáliában az ivás közösségi esemény. Nincs baj azzal, ha egy egész délután tartó sütögetés alatt az ember berúg, de akkor csúnyán néznek rá, ha pár óra után haza kell vinni.
Nincs központi fűtés
Portugáliában az egyik legkellemesebb a klíma Európában. A telek enyhék, és nyáron sincs olyan őrült hőség, mint Dél-Spanyolországban. Így sok lakásban nincs központi fűtés, mert egyszerűen nincs rá szükség tíz és fél hónapig egy évben.
Decemberben és januárban azonban hűvös lehet, bár így is jobb az idő, mint sok más európai országban – erre az időszakra radiátort érdemes beszerezni.
„Eszetlen nyomasztó bír lenni a tél, ami tök nagy meglepi, de nincs benne nagy mediterrán önfeledtség meg vidámkodás, az ember alig várja a végét” – írta kommentben egy korábbi portugál poszthoz Nagy Kámpics és igaza van.
Ne együnk meg mindent
Udvarias gesztusnak tanultuk, hogy elfogyasztunk mindent, ami a tányérunkon van – azonban Portugáliában ez is másként működik. Az az udvarias, ha hagyunk egy kis ételt a tányéron, főleg, ha vendégségben vagyunk. Ez mutatja meg, hogy jóllaktunk és nem szeretnénk többet szedni.
Ha viszont többet szeretnénk még enni, azt az evőeszközökkel is jelezhetjük: helyezzük a villát átlósan a tányérra, míg a kést egyenesen, úgy, hogy háromszöget formáljanak. Persze emellett kérhetünk is...
P U B L I C I S Z T I K A Váncsa István:Házi feladat
Sajnálom, ez tiszta hülyeség (Sorry, this is a complete nonsense), írja Orbán abban a levélben, amelyben az Európai Néppárt által felállított vizsgálóbizottság kérdéseire válaszol. A bizottság, amely a sajtóban három bölcsek néven vált ismertté, a Fidesztől, illetve annak vezetőjétől egy tizenhárom plusz egy pontos tesztlap kitöltését várta. A dolgozat elkészült, a neten teljes egészében föllelhető.
Nem érdektelen olvasmány.
A konkrét kérdés, amelyre ez a frappáns válasz született, az a bizonyos plusz egy pont, amely valójában nem is kérdés, hanem megállapítás. „Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a [magyarországi] párt- és állami épületekről az európai jelképek szembeszökő módon hiányoznak, ez pedig arra utal, hogy a Fidesz, ellentétben az EPP más tagpártjaival, nem vallja magát európainak. Viszont az Európai Néppárt alapja éppen az európaiság.” Erre írja a magyarok vezetője, hogy tiszta hülyeség, és valószínű, hogy szerinte ez a válasz egzakt és tárgyszerű. Ezt abból gondoljuk, hogy egy ponttal följebb, tehát a 13. kérdésre adott válaszában arra buzdítja a három bölcseket, hogy „az értelmes párbeszéd megkönnyítése érdekében ne használjanak olyan homályos és meghatározatlan fogalmakat, mint »az értékek szelleme« vagy »átfogó kontextus« azokban az esetekben, amikor objektív, jogi érveik nincsenek."
Az ismert vicc szerint Vlagyimir, a moszkvai varrógépgyár dolgozója fejét vakarva panaszkodik szomszédjának: nem értem, akárhogy rakom össze a gyárból kilopott alkatrészeket, mindig Kalasnyikov lesz belőle. A tréfa ma mifelénk úgy hangozhatna, hogy Jenő, a budapesti értelmiségi legyint, és fejét fogva panaszkodik: hiába próbáljuk összerakni a máshol bevált alkatrészeket, nálunk sosem joguralom és hatalommegosztáson nyugvó polgári demokrácia, hanem autokrácia lesz belőle. Az az állítás már megfogalmazódott, hogy nincs mit tenni, ez ilyen elátkozott hely. Az a kérdés még nem, hogy vajon jól lett-e összerakva a szerkezet.
A jelenleg nyolcvanöt esztendős szerző történész, filozófus, esszéista; a varsói egyetemen tanult, itt is doktorált és habilitált; miután 1968-ban ellenzéki állásfoglalásai miatt elveszti egyetemi állását, a hetvenes évek elején Franciaországba emigrál. Ettől fogva, egészen nyugdíjba vonulásáig, a Centre National de la Recherche Scientifique kötelékében több egyetem és tudományos intézmény tanára vagy munkatársa, számos tudományos folyóirat tanácsadója vagy szerkesztője. Művei legalább tíz nyelven olvashatók. Itt következő esszéje, amelyet enyhe rövidítéssel közlünk, a Le Débat című párizsi folyóirat 2019/2. számában jelent meg. A szerző hozzájárult írásának magyar nyelven való közreadásához. – A ford.
A rendszerszintűvé emelt korrupció, a jogsértések, az ezeket sokáig csendben tűrő, majd egyre kritikusabb szövetséges vezetők, a tömeges elvándorlás és a növekvő orosz befolyás együtteséről mostanában könnyű Magyarországra asszociálni. Pedig van olyan ország régiónkban, ahol a magyarországinál is rosszabb helyzet alakult ki az elmúlt években. Moldova példája egyrészt arra int minket, hogy minden lehet a mostaninál is sokkal kedvezőtlenebb, másrészt pedig arra, hogy a változás mindig lehetséges, de mindig hosszú és kitartó munkát, olykor kényelmetlen kompromisszumokat igényel. Karsai László: Jeszenszky és a holokauszt
Sok helyen és sokféleképpen esett már szó arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának és intézményrendszerének a kormányzati átalakítása mögött milyen politikai és gazdasági okok álltak – az a meggyőződés, hogy a tudományt szorosabb ideológiai gyeplőre kell fogni, a klientúrának pedig szüksége van az uniós tudományos forrásokra. Ugyancsak gyakran hallhattunk az elfogadott törvényjavaslat elemeiről és a tudományos kritikákról, intézményes ellenállásról. Az Élet és Irodalomban legutóbb Kenesei István írt az „átszervezésről”, a kutatói szabadság kilátásairól (Szabadság, tudomány, akadémia, ÉS, 2019/23., június 7.). Ezzel együtt is érdemes áttekinteni a rendszerszintű változások némely tudománytörténeti és tudományelméleti aspektusát. Az Akadémia kutatóintézeteitől való megfosztása, vagyonának ingyenes használatba vétele, a tudományos autonómiát felváltó miniszterelnöki kézi vezérlés és politikai befolyás intézményesítése révén ugyanis a tudományos hatékonyság, innováció és nemzetközi versenyképesség objektív feltételei sérülnek, holott gyakran ezekre hivatkoznak mint az átalakítás indokára.
Jesús Carrasco: A föld, amelyen állunk. Fordította Mester Yvonne. Typotex Kiadó, Budapest, 2019, 218 oldal, 2900 Ft
A kolonialista logika is felszínes csupán: a tiltások ellenére ugyan lesz valamiféle kommunikáció a kolonializáló Eva Holman és a kolonializált Leva között, de a szerzőnek arra már nem terjed ki a figyelme, amit Gayatri Chakravorty Spivak olyan világosan megfogalmaz: ha valakin uralkodni akarsz, mondd el helyette a történetét. Eva Holmant úgy találja ki Carrasco, hogy lebénult férjével él, a háborúban elveszítette fiát, és azzal vigasztalja magát, hogy az apjától örökölt töltőtollal (amit többre tart – és sorolja rendületlenül – mint az udvarházat, földeket) írogat, leveleket és történetet, s mivel Leva nem beszél, a történetét ő írja meg, tényeket keverve fikcióval. Ezt mondja, mikor erre reflektál: „amit arról az emberről tudok, az részben képzeletem szüleménye.” Az önkéntelen önparódia szerintem ott jár csúcsra, amikor azt írja le, hogy egy éjszaka Leva bement a házukba, és Eva a szocializációs drilljének megfelelően lelövi a fikcióját. (Nem találja el, csak éppen horzsolja, hogy ne novella legyen belőle).
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Visy Beatrix:Hét főbűn, habbal Bódi Péter: Engedetlenek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 202 oldal, 3500 Ft
Összességében nem teljesen világos, hogy a szerző pontosan mi végre mutatja be a gennyládák társadalmi laboratóriumát. „Mindössze” sarkítva ábrázolja korunk hitványságát, társadalmi problémáit, ami a sodró lendület ellenére sem tűnt túl érdekfeszítőnek számomra. Vagy ennél tovább lépve, a polgári engedetlenséget, az ellenszegülést, a radikális eszközök – Alinsky 12 pontjának – bevetését „hirdeti”. Tehát váljunk magunk is sorozatgyilkossá, ahogy a Hetedikcímű filmben történt? Ám ez esetben arra is figyelni kell, nehogy a hetedik te magad légy!
Bárdos Judit: Így éltünk Pannóniában Szekfü András: Így filmeztünk. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból. MMA Kiadó, Budapest, 2018, 323 oldal, 4800 Ft
Hogyan készült a Valahol Európában? Mi volt a szerepe a film elkészítésében Balázs Bélának (szinte semmi) és Hont Ferencnek? (Ő ragaszkodott a Marseillaise dallamához.) Miért, milyen körülmények között tiltották be az Ének a búzamezőkről (Szőts István) bemutatását? És az Úttörők (Makk Károly) forgatásának a befejezését? Miért éppen Bán Frigyest kérték fel a Talpalatnyi föld megrendezésére? (Szinte véletlenül.) Mikor lett sikere a Budapesti tavasznak? (A jó nyugati sajtót követően, miután a locarnói fesztiválon bemutatták.) Csak nagyon kis részét említettem meg a legendáknak, melyeket a könyv sorra szertefoszlat.
Weiss János: Magyarról magyarra? Friedrich Nietzsche: A tragédia születése, avagy görögség és pesszimizmus. Fordította Kurdi Imre, Tatár Sándor, szerkesztette Isztray Simon. Szenzár Kiadó, Budapest, 2019, 268 oldal, 3499 Ft
Ez a kötet ugyanakkor jóval gazdagabb, mint a korábbi kiadások, méghozzá azáltal, hogy tartalmazza Nietzsche a témához kapcsolódó négy dolgozatát (Tatár Sándor igen szép fordításában). Isztray Simon utószavából megtudjuk, hogy fölmerült Nietzsche fontosabb előtanulmányainak közlése. (Ezek közül talán a legjelentősebb A dionüszoszi világszemlélet, amelyet Nietzsche Cosima Wagnernek ajándékozott. Lásd: Attraktor Kiadó, 2019.) De aztán a kötet készítői mégis inkább úgy döntöttek, hogy a hátrahagyott írásokból közölnek egy csokorra valót; kétségtelen ugyanis, hogy a mű kontextualizálását tekintve, ezek sokkal nagyobb segítségünkre vannak.
Radnóti Sándor: Az alku Az ÉS könyve júniusban – Závada Pál: Hajó a ködben. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 420 oldal, 4299 Ft
Ezek a történelmi regények tehát nem a régmúltba vezetnek, hanem abba a történelmi világba, amelyet még éppen őriz az utolsó három-négy nemzedék kollektív memóriája, azaz a kommunikatív emlékezet. Az én szüleim a múlt század első évtizedében születtek, nekik ezek az események, ha másért nem, a hely és az idő azonossága miatt személyes tapasztalataik voltak. Elbeszélésükből, történeteikből nekem is személyes sejtelmem van a világról, amelyben éltek, s nyilván fakuló módon még az én gyermekeimnek is. Hogy van író, aki ennek fölelevenítésére vállalkozik, és magas irodalmi színvonalon végrehajtja, annak a nemzeti kultúrában betöltött jelentőségét nem lehet eléggé megbecsülni. „Deutschstunde” – ez a címe egy híres német regénynek; Závada regényei magyarórák.
De vajon reflektál-e még az író a fikció valósággal telítésének imént vázolt dilemmájára? A modern történelemtudomány éppúgy feltárta, mint a modern irodalomtudomány, hogy a kitalált dolgok és a tényszerű dolgok viszonya komplikáltabb annál, hogy a történetírást tiszta ténytudománynak, a regényírást pedig tiszta fikciónak nevezhessük (Arisztotelésszel szólva megtörténtnek, illetve megtörténhetőnek). A tény fikciójának, illúziójának mégis retorikai jelentősége van. Ezt képviselte Závadánál már A fényképész…-ben, majd az Idegen testünkben és a Természetes fényben a fénykép, amelynek fiktív vonatkozásairól szintén sokat tudunk, de még mindig őrzi az „elkapott” és „megörökített”, dokumentált valóság fikcióját. Új regényében a naplónak – ösztönzéseknek és kölcsönzéseknek a kor reprezentatív naplóiból – van hasonló szerepe.
Tábor Ádám: Látópont a téren (Elhangzott 2019. június 13-án Rába György szobrának avatásán.)
Wagner István: Versengő sógorok (Mantegna und Bellini – Meister der Renaissance, Gemäldegalerie, Berlin. Megtekinthető június 30-ig.)
A padovai asztalosnak egy közepes piktornál inaskodó fia korán kiugró tehetség volt, hamar önállósult, és 1452-ben benősült a velencei Bellini művészdinasztiába. Ez nagy előnyt adott a konkurenciával szemben, mert magával hozta a műhelytitkok mellett a személyzetet és kontaktusrendszert is. A nagyjából egykorú két ifjú művész egy évtizedig megosztotta műtermét, vállvetve dolgozott, inspirálta vagy akár „másolta” is egymást, sokszor nyíltan felvállalt „ikerképeket” alkotva egész pályafutása során, és ezen az sem változtatott sokat, amikor 1460-ban Mantegna családostól Mantovába költözött, hogy udvari festőként a Gonzaga hercegi famíliát szolgálja, míg Bellini haláláig Velencében maradt, felváltva egyházi, főúri és állami megrendeléseket teljesítve.
Sinkó István: Dinamikus egyensúly (Konok Tamás és Vásárhelyi Tamás Tér–Mozgás–Játék című kiállítása július 12-ig látható a Deák 17 Galériában.)
A Színterek, a Csíkos-kék és vörös piramisképek mintha Konok folytonos térdimenziók utáni vágyának új leképeződései lennének. A finomra hangolt vonalstruktúrák, a szinte sgraffitoszerű karcos, érdes felületek is jelen vannak, talán most még letisztultabban. S ebbe a világba érkezik játékosan komoly múzeumpedagógiai attitűdjével Vásárhelyi Tamás. Szeretné a maga és a nézők számára még közelebb hozni, értelmezni, megfejteni a Konok képek titkait. A finom egyensúly(talanságok), a majdnem kimozduló kompozíciók Vásárhelyi keze alatt billegő ingákká, súllyal bíró, megmászható konstrukciókká válnak.
A The Masters Collection Ferencsik-albumának összeállítása nem lehetett kockázatmentes feladat, mert a karmesternek vannak szürke, rutinszerű felvételei is. Ez az antológia azonban a legelőnyösebb módon világítja meg a dirigensi profilt. Ráadásul nem mindig veszélytelen művekben.
Molnár Zsófia: Girl power (Denis Diderot: Az apáca, Dollár Papa Gyermekei, [Trafó–]OSZMI, június 1.)
A sok remek ötlet és megoldás – például a gyárilag összetapadt kávéházi szalvéták szétválasztása mint hasznos időtöltés – mellett az előadás kifejezett erőssége a szereposztás: Urbanovits, Szalontay, Cuhorka és Stork, egyik markánsabb jelenség, mint a másik, mórikálatlan hangsúlyaik együtt négyzetre emelve hatnak, Kiss-Végh pedig idővel szintén magára talál (nem mintha az első részben nem lenne a maga nemében jó, csak nem mindig adekvát). Mind ájtatosan végzik a rájuk rótt feladatot, kivált a megejtő naivát hozó táncos Cuhorka Emese és a fejvörösödésig áldozatkész Stork Natasa. De ez nem penitencia, hanem jutalom.
Tényleg ott vagyunk a csillagok között? Nem azért, hogy jajgassak, ha nem kell, de mintha az előadás egésze nem ezen a galaktikus szinten mozogna, mintha a zenekar húzna lefelé, nem feltétlenül a zenekar egésze, de ha valakinek szépen és magabiztosan kell szólóznia, szinte biztos, hogy nem lesz se szép, se magabiztos. Konieczny szól, és közmegelégedésre szól, de akkor mellette ezek a finomabb megszólalások elvesznek: Gál Erikát a mélyebb hangoknál inkább csak látom és nem hallom, a Siegfriedet éneklő Stefan Vunket meg hallom, de barátkoznom kell a hangszínével és a szájberendezésével, sokat fröccsent. Grecsó Krisztián: A 22-es örökös csapdája (A 22-es csapdája, sorozat, HBO)
A HBO új sorozatai – legyen a témájuk a háború vagy egy reaktor – a mai Európa végnapjairól szólnak. Hogy a romlottság mélyén mindent átitat a reménytelen félelem, a zsigerekbe és ösztönökbe ivódott magamentegetés, és nem számítanak a tények és a valóság, csak az, hogy a katona/a dolgozó/a polgár a saját irháját mentse. Végső Zoltán: Вечная память
A Csernobil zenéje nem csupán filmzene, hanem egy, a témára reflektáló, önmagában is érvényes ciklusszerű kompozíció. Hildur Guðnadóttir megtalálta, miként kapcsolhat össze két láthatatlan elemet, a radioaktív sugárzást és magát a zenét. A Csernobil nemcsak az év sorozata, hanem az év zeneműve, hanglemeze is.
Nyolc vagy kilenc hejről kellett kivenni ezt a mondatot, a jelöletlen idézést tiltó XIX. számú szerzői jogi rendelet értelmében. „Élethosszig tartó föladat, akármerre nézek, csak a baj meg gond” – mondta vészjóslóan az osztájvezető K. arcát fürkészve, mikor megbízta az Esterházy-életmű gondozásával. Ezen az idézeten dolgozott egész héten a cellájában. Nem volt egyszerű munka, az így támadt fojtonossági hiányokat az írások saját anyagából kellett befoltozni, a szövegkörnyezetnek megfelelően, ügyelve a szépészeti hányadosra, ám éppen 325-öt betűhejet fölhasználva, hogy a sor- és oldaltörés ne változzon. A többi már a restaurátorokra tartozott.
Beatélmény és orosz népdalok, Ezek a fiatalok vagy Janis Joplin, esetleg Rolling Stones: dalokban az évek, években a dalok, Karsai György, Sausic Attila és Ódor János Gábor prózája.
Ami a fiúknál a hosszú haj volt, az a lányoknál a miniszoknya. Micsoda cirkuszt csináltak amiatt is! De meg kell hagyni, tényleg forradalmi volt ahhoz képest, amit előtte hordtak. A miniszoknyához igazán kellett bátorság, radikalizmus. Hogy egyszer csak fogom magam, és megmutatom a combom, minimum. A férfiak élből félreértették a dolgot. Azt hitték, felhívás, pedig csak kihívás volt, amivel a lányok magukban birkóztak, hogy na, merem-e. Sokuktól hallottam később, hogy az igazi bátorsági próba nem is ez volt. Hanem, hogy bugyi nélkül. Olyankor persze óvatosan kellett mozogni a miniszoknyában. És nem is úgy, hogy egész nap bugyi nélkül. Mondjuk, csak az iskoláig. Ez tényleg izgalmas lehetett. Kár, hogy ebben nem vehettem részt. Karsai György: Woodstock, 1969 „Régi nóta” – Tematikus próza-összeállítás
Beatélmény és orosz népdalok, Ezek a fiatalok vagy Janis Joplin, esetleg Rolling Stones: dalokban az évek, években a dalok, Karsai György, Sausic Attila és Ódor János Gábor prózája.
Miután simán ment minden, megünneplendő a csinos kis BMW átvételét, beültünk egy új amerikai filmre, amelynek az volt a címe, hogy Woodstock. Csak annyit tudtam róla, amit előző nap a táborban – amúgy erősen hippi kinézetű – tanárunk mondott: történelmi dokumentum lesz ez a film ötven év múlva. Hülyeség, gondoltam, nyilván egy zenés fesztiválbeszámoló, semmi több, sok zene, talán azt is megmutatják, hogy szakadt amerikai fiatalok hogyan őrjöngenek, isznak, drogoznak, ennyi. Nekem megvolt már az Ezek a fiatalok, Koncz, Szörényi, Zorán, Dusán, mennyire jó volt, még sztorija is volt, kétszer néztük meg szerelmemmel, annyira tetszett. Ugyan mitől lenne a Woodstock fontos akár tíz év múlva is?! – de nem baj, jó zenék – Jimmy Hendrix, Joan Baez, Janis Joplin, Santana, Canned Heat, Joe Cocker, már megéri –, menjünk. Ódor János Gábor: Gagarin dalra fakad „Régi nóta” – Tematikus próza-összeállítás
Beatélmény és orosz népdalok, Ezek a fiatalok vagy Janis Joplin, esetleg Rolling Stones: dalokban az évek, években a dalok, Karsai György, Sausic Attila és Ódor János Gábor prózája.
Az őrnagyi egyenruhában feszítő vendég egy pillanatra megmerevedett, szemét lehunyta. Eszébe jutott a szép klusinói táj, a gyerekkora, a háború utáni boldog újrakezdés. Világosan felidéződött benne Nádja, akivel kacagva kergetőztek a házak mögötti végtelen mezőkön. A dal második strófájába már Gagarin is bekapcsolódott. Először hümmögött, aztán egyre hangosabban énekelt Nádja-Iluskával.
– Ágat róla senki se vágott, / Nem is tépett róla virágot, / Dúli,dúli virágot,
Dúli, dúli virágot. // Nyírfa ága hej, kifaragva, / Abból lesz a jó balalajka, / Dúli, dúl balalajka, / Dúli, dúl balalajka.
Gagarin kinyitotta szemét, észrevett egy Matrjoska baba alakú felhőt és hosszú idő után először mosolygott önfeledten.
Június 21-től kapható a Magyar Hang 2019. évi 25. száma! Olvasnivaló egész hétre. Keresse péntektől a következő csütörtökig az újságárusoknál! Ízelítő a tartalomból:
– Ütésállónak kell lenni – Nyáry Krisztián író, irodalmár megnehezített életekről, főpolgármesteri felkéréséről és a vélemény féltve őrzött szabadságáról. Interjú
– Schmuck Erzsébet: A magyar kormány az autóipari lobbi markában van – A Fidesz állandóan a migrációról beszél, de nem tisztázzák, mi az ok és az okozat. Az elkövetkező időszakban a klímaváltozás lesz a menekülthullámok – amelyeket nem lehet majd a kerítésnél megállítani – fő oka. Interjú
– Kelet-európai polip – Magyar közpénzt ad a Fidesz a román PSD-nek
– Célkeresztben Bige László – A héten még termelt a szolnoki műtrágyagyár – Mindenkivel leszámolnak a NER-en kívül?
– „Irgalmatlan nagy robajokat hallottunk” – Kincs, ami nincs, avagy mire megy az Ormánság rengeteg olajával?
– Pityke alezredes szolgál és véd – Orosz István harcot indított a drog ellen. Ehhez sajátos eszközöket használ: térfigyelő kamerák helyett emberekre épít, kommandós edzéseit retorikai gyakorlatokkal vegyíti, és ha kell, időt szakít családterápiára is. Bátonyterenyei riport – Békák a fazékban – Az éghajlatváltozás nem válogat az ideológiák között, a konzervatívokat ugyanúgy sújtja, mint a liberálisokat, ezért sem lehet politikai kérdést csinálni belőle – mondja Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató. Interjú
– Népszavazással teljes a révfülöpi nyár – Adriai kikötőket idéző hajórévet álmodott a település vezetése
– Olimpiai bajnokot győzne le az ellenzék Győrben – Rendkívül nehéz versenyre számíthatnak
– Az az eredmény, hogy nem lesz rosszabb – Mi várható az egészségügyben? – Nagyító alatt a költségvetés (2.)
– Legális családi biznisz – A rendőrség már nem nyomoz a demecseri polgármesteri hivatalban
– Nem fenékig tejfel az élet külföldön sem – Ferenc húsz éve ment dolgozni Amerikába, bejárta a fél világot, jelenleg Németországban él
– Hongkongban a víz az úr – Hiába függesztette fel a vitatott kiadatási törvény bevezetését, és hiába kért bocsánatot a tüntetőktől a kormányzó
– A félelem tartja össze a német nagykoalíciót – Mára a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták is a közös kormányzás foglyaivá váltak
– Mennyibe kerülnek „a szabadság amerikai molekulái”? – Az Északi Áramlat bővítésében részt vevő cégekkel szembeni szankciók mellett már ideológiát is gyártott a Fehér Ház, amellyel az amerikai cseppfolyósított gáz (LNG) európai exportját próbálja elősegíteni
– Gyermekek az oltár előtt – Bizonyos régiókban a megkövesedett tradíciók miatt képtelenség véget vetni a gyermekházasságok gyakorlatának.
– Demokráciaimport Amerikából – Avagy hogyan alakult ki az előválasztás rendszere?
– „Haj, szegény Balassi Bálint!” – Vajon milyen ember lehetett a Hungarus Herosként is emlegetett első magyar nemzeti költőnk, aki 425 éve kapott halálos sebet Esztergom ostromakor?
– Búcsúzik a POSZT? – A hivatalos zárást követően legalább olyan fontos események történtek, mint a fesztivál (egyre szürkébb) hétköznapjain
– Papíron már a fiataloké a jövő – Noha az MLSZ több szabályt is módosított, hogy minél több játéklehetőséghez jussanak az utánpótláskorúak, a klubok abszolút nem bíznak a fiatalokban
Publicisztika:
– Dévényi István: Fél ország – Íme egy ország, ahol mindenki fél
A magyar hatóságok 2015 óta nem találják, ki a felelős azért, hogy milliárdos összeget vertek el egy sosem működő foglalkoztatási szövetkezetre. Az EU csalás elleni hivatala is büntetőeljárást javasolt. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2016 februárjában addig példátlan lépésre szánta el magát: először ismerte el hivatalosan, hogy védhetetlen visszaélések történtek egy fideszes politikus hatalmas brüsszeli pénzeket felemésztő projektjében. Az Emmi felmondta a Farkas Flórián elnöksége alatt kötött uniós támogatási szerződést az Országos Roma Önkormányzattal.
A felmondás idején persze már egyáltalán nem volt titok, hogy a szociális szövetkezetalapításra kapott 1,6 milliárd forintnyi uniós támogatással óriási bajok vannak. A Híd a munka világába nevű program körül sorjáztak a botrányok. Az első akkor robbant ki, amikor kiderült, hogy egy gellérthegyi villa megvásárlásra költötték a rászoruló romák megsegítésére kapott támogatás 15-20 százalékát. Farkas Flórián ebbe a villába költöztette be a szövetkezet irodáját...
Már most látszik, hogy sokan ráharaptak a kormány családvédelmi akciótervének részeként induló babaváró hitelre, amelyet 2022. december 31-ig vehetnek fel a párok maximum 10 millió forintos összegben. A még az első közös gyerekük előtt álló házasokra célzott támogatás július 1-jétől igényelhető a bankokban, de sok érdeklődőnek még nem világosak a feltételekre és a törlesztésre vonatkozó szabályok, ezért összeszedtünk minden fontos részletet a kölcsönnel kapcsolatban.
A július elején szülők ráfaraghatnak
Mivel mégiscsak egy hitelről van szó, a babaváró támogatás igényléséhez először át kell esni a hitelminősítési procedúrán. Elméletben ez működhetne úgy is, hogy már a törvény hatályba lépése előtt elindítják, de hiába hirdette meg több bank, hogy június közepétől megkezdi az előminősítési kört, ez végül mégsem történhet meg. Több olvasónk egymástól függetlenül jelezte, hogy korábbi tájékoztatás alapján bementek ebben az ügyben a bankjukhoz, de elküldték őket, mondván egyelőre mégsem indítható el a minősítés folyamata.
Felhívtuk az előminősítés elindítását június 17-re ígérő Erste ügyfélszolgálatát, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy bár valóban volt ilyen ígéret, a bank önhibáján kívül nem tudja elkezdeni a procedúrát. Az ok: ők előzetesen azt hitték, hogy mivel a babaváró egy egyszerű fogyasztási hitel (tehát nem jelzáloghitel), így elegendő lesz a felvételéhez egy sima igazolás például a munkáltatótól, ami bizonyítja, hogy az igénylő házaspár egyik tagja a feltételeknek megfelelően legalább 3 éve rendelkezik társadalombiztosítással. Ez végül nem így lett,
A HITELKÉRELEMHEZ A NEAK-TÓL (KORÁBBI OEP-TŐL) KELL MAJD IGAZOLÁST SZEREZNIÜK AZ IGÉNYLŐKNEK,
az állami intézmény viszont csak a törvény hatályba lépésével egyidejűleg, július 1-jén kezdi meg a formanyomtatványok kiállítását az Erste-ügyfélszolgálat tájékoztatása szerint.
Ez a néhány hetes eltérés maximum annak okozhat valódi gondot, aki arra bazírozott, hogy terhességének vége felé járva veszi fel a hitelt. A babaváró támogatást részleteiben szabályozó rendelet szerint ugyanis az a gyerek, aki a kölcsönszerződés időpontjában már létezik magzatként, de még nem született meg, első gyereknek számít a támogatás szempontjából.
Ez nagyon nem mindegy, hiszen ha az ilyen gyereket vehetjük elsőnek, akkor rögtön utána már kamatmentessé válik a hitel, az összeg teljes elengedéséhez pedig már csak kettőt kell szülni. Ha viszont a gyerek éppen megszületik, mire sikerül felvenni a babaváró hitelt, akkor újra nulláról indul a számláló a kedvező feltételek eléréséhez.
A MINŐSÍTÉSI PROCEDÚRA PÁR HETES CSÚSZÁSA MIATT BIZONYÁRA LESZ EGY RÉTEG, AKI ÉPPEN ÍGY JÁR;
egy olvasónk is jelezte, hogy a felesége július elejére van kiírva, ezért szerette volna gyorsan megkötni a szerződést a hatályba lépéskor rögtön, így viszont most nagy valószínűséggel lecsúsznak róla...
A Kúria Konzultációs Testülete egy hónappal ezelőtt kimondta, hogy amennyiben a bankok bizonyíthatóan nem tájékoztatták kellőképpen a devizahiteles ügyfeleiket a hitelkonstrukciók árfolyamkockázatáról, a megkötött szerződések érvényüket veszíthetik. A testület szerdán tárgyalt arról, hogy ezekben az esetekben milyen jogkövetkezményei is lehetnek a hitelszerződésekre a nem megfelelő tájékoztatásnak. A Kúria csütörtökön közzétett közleménye szerint a Konzultációs Testület arra jutott, hogy a hitelszerződéseket ebben az esetben sem kell érvényteleníteni, viszont lehetőség nyílik a bíróságok számára, hogy az adósoknak kedvező módosításokat vigyenek be a kérdéses szerződésekbe.
(Jogi zsargonban ez lépésről lépésre úgy néz ki, hogy érvénytelenítik a problémás szerződést, majd kiküszöbölik belőle az érdeksérelmet, aztán újra érvényesítik.)
A bíróságok számára nem kötelező érvényű, de irányadó állásfoglalás két módot határoz meg az hitelesek kárára történt érdeksérelem kiküszöbölésére:
- az egyik szerint a szerződést a bíróság forintkölcsönként nyilvánítja érvényessé, a kölcsön összegét a ténylegesen a fogyasztó rendelkezésére bocsátott forintösszegben határozzák meg, ügyleti kamatként pedig a forintra vonatkozó pénzpiaci kamat (BUBOR) szerződéskötés-kori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni;
- másik lehetséges mód, ha a szerződést a bíróság úgy nyilvánítja érvényessé, hogy a deviza/forint átváltási árfolyamot maximálja, miközben változatlanul hagyja a szerződésben rögzített kamatmértéket a forintosítási fordulónapig. Annak meghatározása, hogy a fogyasztó milyen mértékű árfolyamkockázat viselésére köteles (maximált árfolyam), bírói mérlegelés tárgya a konkrét szerződés alapján, szükség esetén szakértő bevonásával...
Az Alkotmánybíróság 2019. június 6-án kelt határozata szerint nem alaptörvény-ellenes a szabálysértési törvénynek az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmára vonatkozó szabályozása. Emlékezetes, hogy 2018. október 15-én életbe lépett a 7. számú alaptörvény-módosítás, amelynek értelmében a rendőrség szabálysértési eljárás alá vonhatja azt, aki legalább háromszor életvitelszerűen közterületen tartózkodott. Ha valaki közterületen szemetelt, vizelt, vagy alkoholt fogyasztott, azzal szemben a korábbi szabályozás értelmében is lehetett eljárást indítani. A legutóbbi módosítás abban hordozott újdonságot, hogy önmagában azt bünteti, hogy valaki közterületen alszik és él. A jelentős közéleti vitát generált módosítás az alkotmánybírókat is megosztotta, hatan ugyanis különvéleményt fűztek a döntés mellé, ezzel jelezve, hogy az indoklás egyes pontjait vitatják. A hajléktalan emberekkel gyakorlatban foglalkozók szakmai álláspontja egyértelműen az, hogy a problémát nem lehet büntetőjogi eszközökkel megoldani. Ugyanakkor a felmérések szerint a kriminalizációnak a társadalmi támogatottsága sem túl magas. Ezt erősíti az a friss közvélemény-kutatás is, mellyel a Political Capital, az ELTE PPK Szociálpszichológiai Tanszéke és a Menhely Alapítvány a budapestiek hajléktalansággal kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta, különös tekintettel a hajléktalanok kriminalizálását lehetővé tevő alaptörvény-módosításra.
A kutatás szerint a fővárosiak 61 százaléka nem tartja elfogadhatónak a hajléktalanságot kriminalizáló alaptörvény-módosítást. Közöttük is kifejezetten magas (42%) azoknak az aránya, akik egyáltalán nem tartják elfogadhatónak a szabályozást. Ugyanakkor 29% szerint valamilyen szinten elfogadható a rendelkezés.
A fővárosiak döntően szkeptikusak az alaptörvény-módosítás hatékonyságával kapcsolatban is. Bő háromnegyedük (77%) úgy véli, hogy a változtatás valójában csak elrejti, nem pedig megoldja a hajléktalanság problémáját.
Az érzelmeket tekintve a budapestiek többségében a hajléktalanok problémái jellemzően sajnálatot és együttérzést váltanak ki. Harag és megvetés alig jellemzi őket. A kérdésekben szereplő három negatív érzelem (undor, megvetés, harag) közül az undor átlagos értéke a legmagasabb, de erről is csupán 16% mondta, hogy valamennyire jellemző lenne rá.
A hajléktalanság kezelését illetően szinte minden budapesti fontosnak tartja, hogy a hajléktalanok emberhez méltó életkörülmények között éljenek, legyen hol megszállniuk, és erre az államnak, az önkormányzatnak törekednie kell. A megkérdezettek közel kétharmada teljes mértékben egyetértett az erre vonatkozó két állítással...
KLUBRÁDIÓ Szerző: KLUBRÁDIÓ / KÁRPÁTI JÁNOS 2019.06.21.
Timothy Garton Ash neves brit történész a Guardianben botránynak nevezi, hogy Orbán Viktor az illiberális ellenőrzés kiterjesztéséhez európai uniós forrásokat használ, szégyennek pedig azt, hogy a Fidesz 13 képviselője továbbra is az Európai Néppárt frakciójában ül. Több jelentés alapján arra jut, hogy Magyarország már nem demokrácia. Nemzetközi lapszemle. Európa véget kell, hogy vessen ennek a szégyennek, Orbán Viktor lebontja a demokráciát – írta a londoni The Guardian hasábjain Timothy Garton Ash neves történész, a baloldali liberális lap rendszeres szerzője. A cikkben felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar miniszterelnök az európai uniós pénzalapok segítségével szilárdítja meg illiberális rezsimjét. Az EU-nak, amelynek új összetételű parlamentje van, és hamarosan friss vezetők kerülnek az intézmények élére, meg kell mutatnia, hogy megvédi a demokráciát saját tagállamaiban, ellenkező esetben az alapszerződés második cikkének szép szavai semmit sem érnek – hangoztatta.
Lengyelország illiberális, a magyar állam már túl van ezen
Timothy Garton Ash azt mondja, hogy Magyarország immár nem demokrácia. Elismeri, hogy ez erős állítás, és hozzáteszi: alapos utánajárás előzte meg, hogy ezt így kijelentse. Kitér arra, hogy gyakran használják az illiberális demokrácia kifejezést, amivel Orbán is egyertért. Ám – teszi hozzá - az illiberális demokrácia már önmagában fogalmi ellentmondás. Hasznos lehet arra, hogy leírjuk vele a liberális demokrácia eróziójának az átmeneti szakaszát, amit Lengyelországban láthatunk. Magyarország azonban túlment ezen – állapítja meg a brit történész, és felhívja a figyelmet arra, hogy a Freedom House emberi jogi szervezet idén a „részben szabad” kategóriába fokozta le az országot. Egyetlen más EU-ország sem részesült még ebben a megszégyenítésben. A szerző szerint a legsemlegesebb leírása a magyarországi helyzetnek a „hibrid rezsim” kifejezés lehet, vagyis az, hogy se nem demokrácia, se nem diktatúra...
Harminc évvel ezelőtt a Hősök terén a szemünk előtt pattant szét a diktatúra rendszere, és vele az 1956-ról szóló hazugság is – így fogalmazott Adam Michnik, a lengyel Szolidaritás Mozgalom egykori legendás vezetője, az ellenzéki Gazeta Wyborcza újság főszerkesztője a Nagy Imre Alapítvány múlt heti budapesti konferenciáján. Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányok tanszékének professzora ezt azzal toldotta meg, hogy az 1989-es méltóságteljes újratemetéssel – ahol az akkori Orbán Viktor remek beszédet mondott – valójában a kommunizmus egész rendszere ért véget. Az ugyanis előrevetítette a berlini fal lebontását, Németország újraegyesítését, a Szovjetunió széthullását is. A brit történészt, akit korábban a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választott, a mai Orbán Viktorról kérdeztük. – A Magyar Tudományos Akadémia épületében vagyunk. Elemzőként ön érti-e, hogy Orbán Viktornak miért olyan fontos, hogy maga alá gyűrje az Akadémia kutatóhálózatát? Amely persze ettől hatékonyabb aligha lesz.
– Azt hiszem, értem. Amikor egy amerikai azt mondja valamire, hogy „ez történelem”, akkor egyúttal azt mondja, ez érdektelen. Amikor egy közép-európai beszél a történelemről, akkor éppen a legfontosabb, már-már szent dolgokra gondol. A történelmi emlékezet ügye és a társadalom kutatásának más területei kulcsfontosságúak a Fidesz-projekt számára, amelynek lényegi eleme, hogy elfogadottá tegye saját narratíváját, a történelem, a társadalom működésének saját értelmezését. A tudósok-kutatók függetlensége pedig veszélyeztetheti ezt a narratívát.
– Éppen az Akadémia ügyével kapcsolatban egy pozsonyi fórumon ön éles szóváltásba keveredett a napokban a magyar külügyminiszterrel. Szijjártó Péter az ön jogállami normák megsértéséről szóló érvelését azzal kívánta letromfolni, hogy a Fidesznek Magyarországon kétharmados többsége van. Ez az érvelés működik a nemzetközi fórumokon?
– El kell ismerjem, hogy a fideszes PR – amelynek a külügyminiszter elkötelezett képviselője a miniszterelnök mellett – mindeddig igen hatékonyan működött. A fideszesek nagyon ügyesek abban, hogyan értelmezzenek jelenségeket, miként prezentáljanak tényeket. Jók egyfajta mnemotechnikai érvelésben, különböző dolgok összekapcsolásában. Minden húzásukra találnak valamilyen példát egy-egy jól működő nyugati országban, és ezzel azt a látszatot keltik, hogy ők is csak azt teszik, amit mások. Hogy a lépéseik teljesen normálisak, tehát a magyar kormány gyakorlata rendben van, megfelel a nemzetközi normáknak. Csakhogy a változások mértéke, a liberális demokrácia és a pluralizmus eróziójának roppant léptéke már elérte azt a nagyságrendet, amikor a közvélemény nem fogadja el ezt az érvelést sem Nyugat-Európában, sem Észak-Amerikában. Valami megmozdult...
„Az Orbán-kormány egy olyan tudatos kényszerpályát tervez kialakítani, amelynek a kárvallottjai a nyugdíjasok” – nem köntörfalazva így jellemezte a helyzetet Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt főigazgatója. Kifejtette, hogy a megismert számok ismeretében a nyugdíjak, nyugdíjasok helyzete már elérhette azt a végső pontot, aminek alapján kimondható, hogy nem csak a jelenlegi és a rövid távú kilátásaik ’tragikusak’, de még némi javulást sem remélhetnek az életminőségükben. „Ez mind szakmailag, mind pedig társadalompolitikai szempontból tarthtatlan”, és nem is érti, hogy a nyugdíjasok kétmilliós tábora és a politikai ellenzék miért nem emeli fel nap mint nap a szavát ez ellen. Mind az Országgyűlésben jelenleg tárgyalt jövő évi költségvetés, mind pedig a bő hónapja az Európai Uniónak elküldött konvergenciaprogram adatai azt vetítik előre, hogy jövőre is folytatódik a nyugdíjak leszakadása a bérektől. A tervek szerint a nyugdíjak januárban 2,8 százalékkal emelkedhetnek, miközben a kormány előrejelzése szerint némileg lassuló ütemben ugyan, de kitart a dinamikus bérnövekedés: az idei 9,2 százalék után, jövőre 8,1 százalékosra teszik.
Ugyanakkor vannak ezt meghaladó prognózisok is, ezek közül a legfrissebb: Bánki Erik, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke a Hír TV Magyarország élőben című műsorában szerdán azt mondta, hogy ha a 4 százalékos gazdasági növekedés teljesíthető, (ahogy egyébként az a büdzsé tervezetében is benne van), akkor jövőre tíz százalék körüli bruttó bérnövekedésre lehet számítani. Mindehhez csak 2,8 százalékos inflációt jeleznek, az idei 2,7 százalékos után. (Kérdéses persze, hogy ez mennyire tartható, hiszen az idén, az első öt hónapban a Központi Statisztikai hivatal adatai szerint 3,5 százalékos volt a fogyasztói árak emelkedésének az üteme az előző év azonos időszakához képest)...
A Nemzetközi Beruházási Bank székhelyét a magyar államnak kell biztosítania. Úgy tűnik, az Orbán-kormány nem lesz szűkmarkú az orosz hátterű bankkal, a Lánchíd Palota Közép-Európa legdrágább irodaépülete. Már javában keresik az orosz hátterű Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) budapesti székhelyéül szolgáló ingatlant, a márciusban elfogadott jogszabály szerint ugyanis a kormány vállalta: megfelelő irodaépületet biztosít a pénzintézetnek. Lapunk több egymástól független forrásból úgy értesült, hogy a bank akár Budapest egyik legpatinásabb épületébe, az Ybl Miklós által tervezett Lánchíd Palotába is beköltözhet, az erről szóló tárgyalásokon ugyanis ez az ingatlan is szóba került. Információink szerint, ha sikerül megállapodni, akkor nem az egész épületet, hanem annak csak egy részét bérli majd a Nemzetközi Beruházási Bank.
A pénzintézet lapunk kérdéseire azt közölte, hogy az épülettel kapcsolatban egyelőre nem tudnak válaszolni, mert még nem születtek végleges döntések. A Szijjártó Péter által vezetett Külgazdasági- és Külügyminisztérium pedig egyelőre nem reagált megkeresésünkre.
A Duna-parti épület egyébként jó eséllyel a főváros legértékesebb magáningatlana: a hatszintes, csaknem ötezer négyzetméteres műemléki épületet hat milliárd forintért újították fel 2008-ra, aminek következtében Közép-Európa legdrágábbnak számító irodaépülete lett. A jelenlegi tulajdonos, a Nobilis Kristófhoz köthető DÖB-68 Zrt. - a Napi.hu cikke szerint - 2013-ban mintegy hárommilliárd forinttért szerezte meg az épület tulajdonjogát, ám a jelenlegi piaci értéke ennél lényegesen magasabb lehet.
Az IIB-ről szóló jogszabály a székhellyel kapcsolatban úgy rendelkezik: ha bank az irodát nem az államtól, hanem egy harmadik féltől bérelné, úgy a kormány vállalja, megtéríti az IIB felmerülő költségeit és kiadásait. Ezen felül ha a bank nem találna időben megfelelő irodát, akkor az ideiglenes iroda többletköltségét is kifizeti az állam.
Korábban – a Direkt36 cikke szerint - lehetséges székhelyként emlegették a brit nagykövetség egykori belvárosi épületét, valamint egy Szabadság téri ingatlant is, ám úgy hírlik, hogy diplomáciai körök ellenállásán megbukott a terv és végül az a hallgatólagos megállapodás született, hogy a bank budai oldalra települ...
Elkezdődött a főpolgármester-jelölti előválasztás, s mára kissé letisztultak a célok, még ha az erőviszonyok nem is. A DK arra készül, hogy a legismertebb ellenzéki médiaszemélyiség előtérbe tolásával egyesítse az ellenzéki szavazótábort a fővárosban.
Macronizmus és Orbanismo
Harminc évvel ezelőtt a Hősök terén a szemünk előtt pattant szét a diktatúra rendszere, és vele az 1956-ról szóló hazugsága is – így fogalmazott Adam Michnik, a lengyel Szolidaritás Mozgalom egykori legendás vezetője, az ellenzéki Gazeta Wyborcza főszerkesztője a Nagy Imre Alapítvány múlt heti budapesti konferenciáján. Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányok tanszékének professzora ezt azzal toldotta meg, hogy az 1989-es méltóságteljes újratemetéssel – ahol az akkori Orbán Viktor remek beszédet mondott – valójában a kommunizmus egész rendszere ért véget. Az ugyanis előrevetítette a berlini fal lebontását, Németország újraegyesítését, a Szovjetunió széthullását is. A brit történészt, akit korábban a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választott, a mai Orbán Viktorról kérdezte Barát József, s véleménye nem túl hízelgő.
Elindult a versengés
Elkezdődött a főpolgármester-jelölti előválasztás, s mára kissé letisztultak a célok, még ha az erőviszonyok nem is. A DK arra készül, hogy a legismertebb ellenzéki médiaszemélyiség előtérbe tolásával egyesítse az ellenzéki szavazótábort a fővárosban. A Momentum terve az, hogy kinyúljon olyan szavazók felé, akik valaha a Fideszre voksoltak, ezáltal hozva be Tarlós István regnáló főpolgármester előnyét, aki a Fidesznél népszerűbb a fővárosban. Karácsony Gergely is azért készül pártbéli tisztségének feladására, hogy minél szélesebb körben vonzó jelölt lehessen. Puzsér Róbert pedig a kormányoldali és az ellenzéki elit ellen egyaránt fellépne – a kérdés csak az, ki marad akkor mögötte – írja elemzésében Lakner Zoltán. Tény, hogy egy hét múlva már bölcsebbek leszünk, addigra eldől, mennyire írta át az ellenzéki erőviszonyokat az EP-választás sokakat igencsak meglepő eredménye. Kálmán Olga abban bízik, hogy éppen eléggé. Ónody-Molnár Dóra kérdésére az előválasztáson a DK támogatásával elinduló független jelölt azt mondja, a főpolgármester legfontosabb feladata az, hogy hitet adjon e csaknem kétmilliós közösségnek. Szerinte sok mindent meg tudna változtatni, mert NER ide vagy oda, „ha Budapest polgárai megválasztanak egy ellenzéki főpolgármestert, akkor nem teheti meg a kormány, hogy ezt figyelmen kívül hagyja. Egy ekkora politikai legitimációt egyszerűen nem hagyhat figyelmen kívül egyetlen kormányfő sem”. Kálmán Olga elmondta: nem csak úgy belesodródott az eseményekbe, hanem hosszú töprengés után volt egy olyan pillanat, amikor azt érezte, nem bocsátaná meg magának, ha nem cselekedne.
Ez a hajó már elment
Csak hosszú évek múltán kerülhet pont a Hableány tragédiájának végére, de akkor is csak büntetőjogilag, mivel végeláthatatlan kártérítési perek indulhatnak. Borbély Zoltán közlekedési szakjogász szerint nem lenne szerencsés a felelősséget bármilyen módon áthárítani a sétahajó kapitányára, aki a halála miatt már nem tud védekezni, igaz, a bűnösségére jelenleg nem is utal semmilyen adat. Magyar György ügyvéd szerint, ha a Viking Sigynt átfestették, az felveti a bűnpártolás gyanúját. Kollégánk, Pungor András felszállt a Szent Flórián fedélzetére, arra a hajóra, amely az egyik bázisa volt a Hableányt mentő csapatoknak. A katasztrófavédelmi szakemberek azt mondják, a szabályok szerint a vízi balesetek közelében lévő hajóknak azonnal meg kell kezdeniük a mentést. Ők is a helyszínre siettek, amint megkapták a jelzést. Állítják, kész csoda, hogy egy ilyen tragédiának egyáltalán voltak túlélői.
Kivégzett értelmiség
Az író legutóbbi nagyregénye, a Kitömött barbár Aegon művészeti díjas kultkönyv lett. A siker után sokan azt várták, hogy újabb történelmi regényt ír Péterfy Gergely. Ám az idei könyvhétre megjelenő új regénye, bár visszatekint a 20. század traumatikus magyar múltjára, sokkal inkább a jelenhez kapcsolódik. A címe – A golyó, amely megölte Puskint – metaforikusan a kultúra és az értelmiség kivégzésére utal. Családtörténeteken keresztül a mai kultúrharc eredetét keresi. A szerzőtől Sándor Zsuzsanna azt is megkérdezte, mit gondol arról, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalmi erőközponttá alakul, s miért olyan nagy a csend erről az irodalmi közéletben. Üdvözlet a győzőnek
Egy autóban, három papagáj és a család közé szorulva, épp az állatorvoshoz indulva tudta meg Rainer M. János, az 1956-os Intézet egykori főigazgatója, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) osztályvezetője, hogy a munkájának és az intézetének vége. Széchényi neve számos áttétellel többször is fölbukkan a kultúrharcban. E családi névhez kötődik a függetlenségének fölszámolása előtt álló MTA éppúgy, mint az OSZK (1802), melynek szervezeti keretéből június 15-i hatállyal kivonták az ’56-os intézetet és a hozzá kötődő életrajzgyűjteményt. Az intézet a Veritasba olvad. Az intézetnek, a rendszerváltás gyermekének ezzel valószínűleg vége. Buják Attila írása.
Rogánné – meg a haverja, ez a Sarka, valahai Hajdúné – szépségversenyt rendeznek. Mi a rossebet rendeznének? Ehhez se értenek, viszont túl sok ész nem kell hozzá, degenerált lányok meg mindig akadnak, a siker garantált. Ezek a celebek, akik a NER befolyásos bikái mellett találják meg igazi énjüket, ilyen üzletasszonyok lesznek, fánkozót nyitnak, szépségversenyt generálnak, ki miben találja meg élete értelmét. Számomra csupán az a furcsa, hogy Horváth Béláné innen a sarokról hogyhogy nem ilyen leleményes. Ő képes boltos lenni, irodista, akármi, holott elég lenne az utca lyányai számára kifutót rakni a betonra, máris szebb lenne minden. Dőlne a lé. Mert dől. Az is ontológiai kérdés egyébként, hogy ezeknek a nőknek, akik úgy válnak egyre inkább műanyaggá, ahogyan az uruk egyre magasabbra kapaszkodik az uborkafán – Rogánnénak már ilyen felfújhatós baba fílingje van – mért nem az jut az eszébe, hogy ápolónőként lesznek az emberiség hasznára, elmennek dadának vagy postásnak. Nem, valahogyan az összes a talmi szépségnél köt ki, de mit lehessen tenni, mindenki attól boldog, amitől csak akar. És nem is erről akarok mesélni igazán, hanem arról a jelenségről, amikor a hvg plakátjait leszedték a közterekről, és másnap Rogánné virított a helyükön.
Ez kettős irányt mutat. Egyrészt az elhülyülését, másrészt a rezsim aljasságát és pofátlanságát, ami abban is manifesztálódik, hogy ezzel a lendülettel a Rogánné-Sarka duó szépségversenynek nevezett szellemi környezetszennyezését közvetíti a Duna és a Duna World, hogy az egész világ hadd láthassa. Sőt, ezért a közvetítésért hatvanhatmillió bruttót is fizet az MTVA a páratlan párosnak, és ezt azért már elég rossz néven veszem. Most csodálkozunk, ha nem elég az évi százmilliárd közpénz arra a szarhalomra, amit amúgy közmédiának neveznek? Nem csodálkozunk egyáltalán, csak húzunk még egy strigulát a bűnök hosszú listájára...
