Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2025.08.14.
Ma már nem kell cenzúrázni a sajtót, a XXI. század információs rezsimje sokkal kifinomultabb, nem elhallgatja az igazságot, hanem elárasztja azt zajjal. Régi szép idők, amikor még megszüntették a Népszabadságot, mert megírta, hogy Rogán helikopterrel ment esküvőre.
Ma már csak alapítanának egy Helikopterezők Digitális Polgári Kört.
A klasszikus diktatúrák még a hírek elzárásával működtek. A Szovjetunióban csak az hallhatott az 1956-os magyar forradalomról, aki a Szabad Európát hallgatta. Kínában még ma sem lehet rákeresni a Tienanmen téren 36 éve történtekre.
Ma viszont nem az információ hiánya, hanem annak inflációja bénítja meg az embereket. A világ legnagyobb bankrablása, amit a jegybank elnöke szervezett, alapítványokba majd különböző céghálókon magánzsebekbe átfolyt több százmilliárd forint, a teljes magyar államszervezet asszisztálása mellett (sőt, aktív részvételével, pl. a parlament megszavazta az ezt lehetővé tevő törvényeket, de még amikor az állami számvevőszék a vagyonvesztés miatt kénytelen volt leírni, mi történt, a rendőrség és ügyészség még most sem siet a nyomozással), csak pár napig volt vezető hír, zebrák, Dopeman, Orbán fapadozása elvitte a figyelmet. Ha Mészáros elnyeri előre a következő 100 év összes közbeszerzését, majd Orbán MÁV-val elmegy a Balatonra, két napig utóbbiról fog szólni az összes facebook poszt.
A közösségi média algoritmusai (és ma már leginkább onnan tájékozódunk) ugyanis nem az igazságot keresik, hanem a figyelmet. Ami hangos, botrányos, megosztó, az terjed, ami alapos, árnyalt, elemző, az kikopik. Így válik a digitális közösségi tér a modern propaganda hadszínterévé, ahol nem a tartalom, hanem az impulzus számít. A DPK-knak nem az a feladata, hogy a kormánypárt igazságáról meggyőzzenek bárkit. Hanem az, hogy ne legyen már kedved semmilyen politikai tartalmat olvasni.
Ahogy a Nobel-díjas közgazdász, Herbert A. Simon már a '70-es években megjósolta, a gazdag információs környezetben a figyelem lesz a szűkös erőforrás. Ez a figyelem az, amit a propaganda meg akar szerezni. És ha nem tudja, akkor inkább szétveri.
Sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy immúnisak vagyunk a tömeges megtévesztésre, hogy mi nem dőlünk be a propagandának. De ez félreértés, nem attól működik a propaganda, hogy elhisszük, hanem attól, hogy megzavar minket. A cél nem az, hogy a hazugságban higgyél, hanem hogy elbizonytalanodj mindenben.
Hányszor halljuk, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága. Ez a relativizmus nem a szabadság jele, hanem a manipuláció tökéletes formája. A modern, "demokratikus" propagandák, legyen szó Orbán Viktor rendszeréről, Trump populizmusáról vagy Putyin hibrid hadviseléséről, nem tiltják meg a kérdezést. Egyszerűen elnyomják a választ. Lejáratják, relativizálják, nevetségessé teszik. Még akár azon az áron is, hogy ők maguk is nevetségesek lesznek. De elterelik a figyelmet, akár több, egymásnak is ellentmondó állítást tesznek egyszerre, az ember csak fogja a fejét, és a végén feladja. Ez az igazi győzelem számukra, amikor az emberek már nem keresik az igazságot, mert belefáradnak.
Hogyan lehetséges ez a XXI. században, amikor bárki elérhetné az igazságot pár kattintással? Egyszerűen: a technológia fejlődött, de az emberi psziché nem. A manipuláció nem a tudatlanságra épít, hanem a túlcsordulásra. A pszichológusok ezt kognitív túlterhelésnek nevezik, ha túl sok információ éri az agyat, egyszerűsít.
A propaganda tehát nem primitívebb lett, hanem láthatatlanabb. A diktatúrák ma nem falakat építenek, hanem tükröket törnek össze, hogy senki ne lássa tisztán magát, a világot. A nagy paradoxon, hogy mindezt a szólásszabadság nevében teszik. Mindenkinek joga van elmondani, amit gondol. És ha minden vélemény egyenlő, akkor az igazság csak egy választás a sok közül. És ez a modern propagandista álma, amikor már nem kell hazudnia, mert az igazság értelmét vesztette.
Mit lehet tenni? Először is lassítani kell. A figyelem nemcsak szűkös, hanem értékes. Ne hidd el, amit először látsz. Keresd a forrást. Vedd észre az ellentmondást. Ne válj cinikussá. A "mindenki hazudik" nem okos védekezés, hanem önkéntes kapituláció. Ismerd fel a narratívákat. Minden hír egy történetet mesél el, kérdés, hogy ki írta, miért, és milyen szavakkal. Ápold a közös valóságot. A demokrácia nem a szavazólapnál kezdődik, hanem a valóság közös értelmezésénél. Ne hagyjuk, hogy elárasszanak minket.
