Szerző: PÓSFAI ORSI
2017.11.28.
Az egynapos konferencián két nőgyógyász, egy betegjogi képviselő, egy bántalmazó személyiségtípusokra szakosodott pszichológus és egy rendőr alezredes járták körbe a bántalmazottak és az egészségügy kapcsolatát előadásaikban.
Mi számít bántalmazásnak?
Az előadók közül többen is kitértek a bántalmazás különböző kategóriáira, amik jóval tágabbak annál, mint amit az emberek többsége büntetőjogi értelemben bántalmazásnak vél. Éppen ezért talán érdemes itt is kitérni arra, hogy mi minden számíthat annak.
Persze van az egyértelmű: a szexuális bántalmazás. Ez sem merül ki csupán a nemi erőszakban, vagy bármely nem kívánt szexuális tevékenységre kényszerítésben. A szeméremsértés, a prostitúcióra kényszerítés és a reproduktív jogok korlátozása, azaz például a fogamzásgátlás vagy abortusz akadályozása vagy kényszerítése is ide tartozik. A fizikai erőszak is viszonylag magától értetődő, de ebbe a kategóriába is rengeteg minden belefér, például lökdösés, harapás, rázás, fojtogatás, verés, az alapvető testi igények megtagadása (éheztetés, alvásmegvonás), a személyi szabadság korlátozása.
Valószínűleg kevésbé ismert kategória viszont a lelki, szóbeli és gazdasági bántalmazás, pedig ezek is több év börtönnel büntethetők, ha sikeresen bebizonyítják megtörténtüket a rendőrségen és az ügyészségen is.
Szóbeli bántalmazásnak minősülhet a lekicsinylés, gúnyolás és fenyegetés, lelki bántalmazásnak az alapvető érzelmi igények, szükségletek megtagadása, az önbizalomrombolás, hibáztatás, fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés, a támadó faggatózás vagy az elszigetelés, elzárás. Gazdasági bántalmazásnak számíthat például az anyagi függésben tartás, a fizetés elsajátítása, zsarolás, a mindennapi kiadások megkérdőjelezése és elszámoltatás, a munkavégzésről való lebeszélés vagy eltiltás.
Mindez az egészségügyet csak annyiban érinti, amennyiben a bántalmazott a sérülései miatt orvosi ellátásra szorul. (Nemi erőszak esetén az erőszak megtörténte után egy héten belül érdemes elmenni orvoshoz, mert maximum ennyi ideig mutatható ki bármi.) Ebben az esetben a vizsgálat eredményei fontosak lehetnek egy esetleges rendőrségi feljelentéskor, de ha a bántalmazott nem is tesz feljelentést, ha egyértelmű a szituáció, akkor az orvosnak kötelessége bejelentést tenni. Ha nyolc napon belül gyógyuló sérülésekről van szó, akkor a sértett magánvádas indítványt tehet 30 napon belül, hogy nyomozás induljon az ügyben, ha nyolc napon túl gyógyuló, akkor automatikusan közvádas eljárás indul.
Ha meg nincs látható sérülés, vagy egyáltalán nem is fizikai bántalmazásról van szó? Akkor nyilván nem lesz orvosi látlelet, egyéb bizonyítékokra kell a rendőrségnek hagyatkoznia. És ez Köbli Mihály rendőr alezredes szerint bár „nagyon szép kihívás”, ugyanakkor „lelki terrort bizonyítani nagyon nehéz”.
De hogyan bánik a rendszer az áldozattal?
Persze van az egyértelmű: a szexuális bántalmazás. Ez sem merül ki csupán a nemi erőszakban, vagy bármely nem kívánt szexuális tevékenységre kényszerítésben. A szeméremsértés, a prostitúcióra kényszerítés és a reproduktív jogok korlátozása, azaz például a fogamzásgátlás vagy abortusz akadályozása vagy kényszerítése is ide tartozik. A fizikai erőszak is viszonylag magától értetődő, de ebbe a kategóriába is rengeteg minden belefér, például lökdösés, harapás, rázás, fojtogatás, verés, az alapvető testi igények megtagadása (éheztetés, alvásmegvonás), a személyi szabadság korlátozása.
Valószínűleg kevésbé ismert kategória viszont a lelki, szóbeli és gazdasági bántalmazás, pedig ezek is több év börtönnel büntethetők, ha sikeresen bebizonyítják megtörténtüket a rendőrségen és az ügyészségen is.
Szóbeli bántalmazásnak minősülhet a lekicsinylés, gúnyolás és fenyegetés, lelki bántalmazásnak az alapvető érzelmi igények, szükségletek megtagadása, az önbizalomrombolás, hibáztatás, fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés, a támadó faggatózás vagy az elszigetelés, elzárás. Gazdasági bántalmazásnak számíthat például az anyagi függésben tartás, a fizetés elsajátítása, zsarolás, a mindennapi kiadások megkérdőjelezése és elszámoltatás, a munkavégzésről való lebeszélés vagy eltiltás.
Mindez az egészségügyet csak annyiban érinti, amennyiben a bántalmazott a sérülései miatt orvosi ellátásra szorul. (Nemi erőszak esetén az erőszak megtörténte után egy héten belül érdemes elmenni orvoshoz, mert maximum ennyi ideig mutatható ki bármi.) Ebben az esetben a vizsgálat eredményei fontosak lehetnek egy esetleges rendőrségi feljelentéskor, de ha a bántalmazott nem is tesz feljelentést, ha egyértelmű a szituáció, akkor az orvosnak kötelessége bejelentést tenni. Ha nyolc napon belül gyógyuló sérülésekről van szó, akkor a sértett magánvádas indítványt tehet 30 napon belül, hogy nyomozás induljon az ügyben, ha nyolc napon túl gyógyuló, akkor automatikusan közvádas eljárás indul.
Ha meg nincs látható sérülés, vagy egyáltalán nem is fizikai bántalmazásról van szó? Akkor nyilván nem lesz orvosi látlelet, egyéb bizonyítékokra kell a rendőrségnek hagyatkoznia. És ez Köbli Mihály rendőr alezredes szerint bár „nagyon szép kihívás”, ugyanakkor „lelki terrort bizonyítani nagyon nehéz”.
De hogyan bánik a rendszer az áldozattal?
