Szerző: Németh Eszter
2016.05.24.
Gyerekkoromban egy vidéki városban úsztam, későn kezdtem, így komoly eredményekre nem számíthattam, de lelkesen jártam edzésre négy éven át, soha sem bántottak minket semmilyen formában. Imádtam és rajongtam a sportágért. Sportolókkal volt kitapétázva falam, minden cikket elolvastam és minden ereklyét, aláírást gyűjtöttem. Az összes versenyt megnéztem a tévében, ha tehettem élőben.Felnőtt koromban valószínűleg ezért úszóedző képesítést szereztem, felkerültem Pestre és óriási élmény volt, hogy ehhez a média torzításán átszűrődött, gyerekként csodának hitt világhoz közel kerülhettem.
Aztán jöttek a csalódások, kisebbek, nagyobbak. Oktatóként a szövetséghez nem sok közöm van, de perifériáról vizsgálva összeállt egy iszonyúan lesújtó kép.
Sokat gondolkoztam azon, hogy miért most robbant ki 55 év után a Kiss László-botrány? Ki állhat mögötte, milyen összeesküvés-elméletet lehet kreálni, mikor bújik elő az újabb csontváz? Pedig a válasz sokkal egyszerűbb: ennek az iszonyatosan hazug, gáncsoskodó, hímsoviniszta férfiak tömegéből álló világnak egyszer törvényszerűen kellett egy olyan pofon, amitől talán észhez tér.
A legszörnyűbb az, hogy valóban birtokolnak világszínvonalú tudást, amitől évszázadok óta eredményes a sport és ami valóban lehetne érdem és lehetnének ők példaképek. Ők csak ezt látják és nem értik, hogy sokkal fontosabb az, hogy mindezt milyen áron birtokolják? Nem értik az emberi oldalát, mert nem érzik át, hogy a sport nem csak rekordokról, érmekről, pénzről szól bármi áron. Nekik csak ennyi a lényeg, és egymás között is marakodnak rajta, kegyetlenül, könyörtelenül. Aki ellentmond, meghal - szinte szó szerint. Leginkább azért nem értik, mert évtizedek óta ebben élnek. Az erőszakban, hazugságban, embertelenségben, önzésben...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.