Szerző: URFI PÉTER
2018.02.10.
— Itt a szegedi Délmagyarország munkatársa, aki rövid audienciát és néhány sornyi véleményt kér Nagyságodtól.
— Szeged! — Kedves barátom, rendelkezésére állok, mikor óhajt fölkeresni?
— Még ma.
— Hát délután öt órára várom.
E rövid telefonbeszélgetés leiratával kezdődik a Délmagyarország 1910. május 22-én megjelent első számának címlapos cikke. A szegedi kötődésekkel is bíró „nagy palóc” a cserépkályha mellett, egy hatalmas karosszékben ülve támogatásáról biztosítja az új lapot, amelynek egyik fő célkitűzése, hogy csökkentse az ország vízfejűségét, vagyis erősítse a Budapesten kívüli szellemi életet.
„Decentralizáció, fejlődés, — mondotta Mikszáth maga elé merengve. — Hát csodálatos dolgok ezek.”
Ez volt Mikszáth utolsó interjúja, egy héttel később már a halálhíréről értesülhettek a szegedi olvasók.
Így kezdődött a legpatinásabb vidéki napilap története, amely 1910 óta, kisebb megszakításokkal, de folyamatosan megjelenik. Róna Lajos alapító-főszerkesztő nagyon komolyan vette az irodalmi rovatot: olyan írók és költők jelentek meg itt rendszeresen, mint Ady Endre, Krúdy Gyula vagy Kosztolányi Dezső. Juhász Gyula és Móra Ferenc pedig vezércikkeket is írtak. ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.