Szerző: GYARMAT ANDREA
2018.02.10.
A szomszéd a megoldás.
Ez se mai történet, de akad azért általános tanulsága.
Az én Mócikám sok szempontból tényleg szuper kisfiú volt, számos területen extra teljesítményt nyújtott.
Jó, nem állítom, hogy sose volt semmi gondunk egymással, de tényleg ritkán ütköztünk. Különösen az étkezés és köre volt zavartalan. Mivel orvosként sok, finoman fogalmazva sem harmonikus helyzettel szembesültem, az első perctől kezdve hálás voltam a sorsnak, hogy az én kisfiam mindig milyen jól eszik. Se finnyogás, se válogatás nem volt, igaz, amiről tudtam, nem szereti, nem erőltettem.Nem volt „csak anyuci kedvéért”, és „csak egy falatot kóstolj meg, kérlek!”.
Vannak dolgok, melyek első ránézésre ellenérzést keltenek felnőttben, gyerekben egyaránt, ám néhány hét, hónap után megváltozhat bárkinek, de főleg egy gyereknek a vele kapcsolatos véleménye. Ha azonban elkezdjük erőltetni, rábeszélni, ellenállást építhetünk ki.
Az én kisfiam évekig nem evett például gombát, azt mondta a rántott csiperkére, hogy nem kérek, mert nem szép. Aztán egy majonézes gombát karácsonykor majonézes krumplinak vélt, szedett belőle, amikor is kiderült, ugyan ez sem szép, még ebben a formában sem, viszont finom. Eztán gyakran megéltük az íz diadalát a külcsín felett.
Máté evett, amikor eljött az ideje, és egészen kicsi korától vonzották a kulináris örömök. Mindez különös megelégedést jelentett nekem, mert nálunk gyerekkoromban elég érdekesen zajlottak az étkezések. A szüleim egész nap nassoltak. Ráadásul Anyu a legjobb indulattal sem volt konyhatündérnek nevezhető. Jó találkozás volt az övék ebből a szempontból is, mivel Aput ez cseppet sem zavarta. Apu érdeklődő ember volt, sok minden izgatta, de a kajálás nem volt igazán fontos számára...
Az én Mócikám sok szempontból tényleg szuper kisfiú volt, számos területen extra teljesítményt nyújtott.
Jó, nem állítom, hogy sose volt semmi gondunk egymással, de tényleg ritkán ütköztünk. Különösen az étkezés és köre volt zavartalan. Mivel orvosként sok, finoman fogalmazva sem harmonikus helyzettel szembesültem, az első perctől kezdve hálás voltam a sorsnak, hogy az én kisfiam mindig milyen jól eszik. Se finnyogás, se válogatás nem volt, igaz, amiről tudtam, nem szereti, nem erőltettem.Nem volt „csak anyuci kedvéért”, és „csak egy falatot kóstolj meg, kérlek!”.
Vannak dolgok, melyek első ránézésre ellenérzést keltenek felnőttben, gyerekben egyaránt, ám néhány hét, hónap után megváltozhat bárkinek, de főleg egy gyereknek a vele kapcsolatos véleménye. Ha azonban elkezdjük erőltetni, rábeszélni, ellenállást építhetünk ki.
Az én kisfiam évekig nem evett például gombát, azt mondta a rántott csiperkére, hogy nem kérek, mert nem szép. Aztán egy majonézes gombát karácsonykor majonézes krumplinak vélt, szedett belőle, amikor is kiderült, ugyan ez sem szép, még ebben a formában sem, viszont finom. Eztán gyakran megéltük az íz diadalát a külcsín felett.
Máté evett, amikor eljött az ideje, és egészen kicsi korától vonzották a kulináris örömök. Mindez különös megelégedést jelentett nekem, mert nálunk gyerekkoromban elég érdekesen zajlottak az étkezések. A szüleim egész nap nassoltak. Ráadásul Anyu a legjobb indulattal sem volt konyhatündérnek nevezhető. Jó találkozás volt az övék ebből a szempontból is, mivel Aput ez cseppet sem zavarta. Apu érdeklődő ember volt, sok minden izgatta, de a kajálás nem volt igazán fontos számára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.