Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.03.10.
Van egy csodafüzetem, illetve nem is egy, ahová régóta felírok mindenféle bölcsességet.Mindazt, amit sok év alatt olvastam, láttam, hallottam és fontosnak tartottam. Mondhatni, gyűjteményem van belőle. Néha szortírozom, vagy átírom egy másik füzetbe azokat, melyek súlyát nem vette el az idő.
Ma ezek egyikéről írok.
Sok éve hallottam a rádióban egy riportot Hegedűs Géza bácsival. Nyolcvan körül lehetett, de szellemileg hihetetlenül friss állapotban nyilatkozott.
– Hogyan tartja karban a memóriáját? – kérdezte a riporter.
– Mindennap megtanulok egy új latin memoritert, hogy edzésben legyen az agyam, mert miképpen az izmokat is edzve lehet fejleszteni, így van ez a memóriával is.
Nem semmi, gondoltam már akkor, és most is úgy érzem, nagyon igaz állítás ez.
Ám a latin szövegek sajnos nem állnak közel hozzám.Először verseket tanultam és mondtam fel, később a híres-neves mondások és a velük való viszonylag rendszeres kutatás és ismeretszerzés jelentették az edzést számomra. Gyakran kincseket találtam.
Gondolj csak bele, üzen a múlt. Ha tudod és megismered valaminek a keletkezését, az időt, esetleg az eseményt, ahol egy-egy bölcsesség elhangzott, nyílik a tudás kapuja, és ez nagy kaland.
Mondások, szállóigék minden korban, minden időben keletkeztek. Népi bölcsességként, vagy híres emberek, költők, művészek, politikusok, hadvezérek, tudósok szájából kelt szárnyra egy-egy szólás, mely a benne megfogalmazott igazság ereje, a gondolat tömörsége és persze a jó hangzása miatt elterjedt, közkinccsé vált, és évszázadokon át fennmaradt. Általuk gazdagabbá árnyaltabba vált a nyelv, az élő beszéd.
Nézzük az egyik kedvencemet.
"Ismerd meg önmagad!"
A történet szerint Platón, a görög filozófus egyik munkájában olvashatunk olyan emberekről, akik spártaiak, vagy más néven lakónok módján, rövid, tömör, „lakonikus” megfogalmazásban foglaltak össze egy-egy fontos tanítást. Közéjük sorolta az i. e. 4. századnak azt a hét nevezetes személyét, akiket összefoglalóan a „hét görög bölcsként” emlegetünk. Az ő bölcsességük – olvashatjuk Platónnál – abban állt, hogy rövid, megjegyzésre méltó kijelentéseket tettek. Egyszer aztán összejöttek, és bölcsességük első termését áldozati ajándékként elvitték Apollónnak a delphoi templomba, és ott felvésték a falra.
Így került tehát az „Ismerd meg önmagad!” a delphoi templomba. Hogy mindez igaz-e, majdnem mindegy, az azonban tény, hogy az önismeretről szóló mondás Apollón delphoi templomában olvasható. Nem semmi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.