SZOCSOMA
Szerző: SZOCSOMA
2019.04.07.
Kritikus a helyzetünk. Nincs egyelőre kilátásunk raktárra , pedig alig egy hónap és becsületbeli dolog mostani raktárunkat szépen kisöpörve átadni.
Évek óta erőltetem az adományozást, mely szükségesnek látszik és azért az nagyon jó felülete egy barátságos találkozásnak, ami kapcsán többen is közvetlen képet alkothattak arról, amiről naponta beszámolok a szegregátumi létről.
Szeretnék ebből a nagy megpróbáltatásból kilépni, ha csak magamat nézem, de nem akarom, h. bárki azt mondhassa, hogy megfutamodtunk és a "SZOCSOMA sem segít semmit".
Mert ugyebár nem nagyon látható a többi tett, eltekintve a bajok "kihangosításától".
Az átköltözés, ha volna helye, nem akkora feladat, mint az, hogy meglévő holmijainkat, erőltetett ütemben kiadjuk, ne adj isten kényszerűen és nem a leginkább megfelelő helyekre, vagy alkalmi tárolóhelyekre.
Az átköltözés, ha volna helye, nem akkora feladat, mint az, hogy meglévő holmijainkat, erőltetett ütemben kiadjuk, ne adj isten kényszerűen és nem a leginkább megfelelő helyekre, vagy alkalmi tárolóhelyekre.
Nagyon drukkolok, nagyon erősen ráhangolva megélem azt a belső feszültséget, amit már rengetegszer. Mondhatom nektek a valóság és az akarat aránya szinte az akarat felé tolódik ilyenkor, már nem nagyon lehet másra gondolni, hiszen annyi minden jött már össze a semmiből és persze a Ti segítségetekkel, a pénzbeli, tárgyi adományokkal ls az önkéntes munkával.
Szó, mi szó, raktárat szerezni brutálisan nehéz feladat.
Egy hét és meg kell hozni a döntést, ha nem üt be valami, meg kell szervezni a raktár felszámolást és a SZOCSOMA eddigi karitatív munkája másként valósul meg, vagy teljesen ellehetetlenül.
Nem arról van szó, hiszen rengeteg a másmilyen feladat, az se érdektelen.
Lehet, hogy ezt el kell engedni, ami nem megy könnyen...
Lehet, hogy ezt el kell engedni, ami nem megy könnyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.