Szerző: KIRÁLY JÚLIA
2019.06.07.
TÉREY JÁNOS 1970–2019
Karvalits Feri (MNB-alelnök társam) adta kezembe a Paulust. A Nibelungot ezek után már magamtól olvastam, aztán a verseit, az Asztalizenét, a Kazamatákat, a Protokollt, A Legkisebb Jégkorszakot, a Mollt, az Őszi hadjáratot... – mindent, ami Térey volt.
2010 vagy 2011 karácsonya volt, amikor az ÉS szokásos decemberi évzáró partiján megkértem valakit (talán a Szütsöt?), hogy mutasson már be Téreynek, mert hát én nagyon oda vagyok érte. Bemutatkoztam Téreynek, de mondtam, ez érdektelen (mármint hogy az MNB egyik alelnöke vagyok), a lényeges csak az, hogy én mindent elolvasok, amit ő ír, mert nagyon oda vagyok érte. János döbbenten bámult rám. Gondoltam, azért nem olyan nagy szám hogy MNB-alelnök vagyok mikor megszólalt: „Két hete Ferihegyen odajött hozzám egy szőke fiatalember, bemutatkozott, mondta, hogy ő az MNB alelnöke (ez természetesen Karvalits Feri volt), de ez érdektelen, mert a lényeges, hogy ő mindent elolvas, amit írok, és borzasztóan nagyra tart. Mondja, ott az MNB-ben maguk csak engem olvasnak?” Igen, az akkori MNB-ben mi még olvastuk Térey Jánost (na meg Nádast, Esterházyt, Parti Nagyot, Závadát, Spírót…)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.