„MEGY AZ A KORMÁNYZATI MANTRA, HOGY SENKIT NEM HAGYNAK AZ ÚT SZÉLÉN. NA NE NEVETTESSENEK!”

24.HU
Szerző: BAKSA ROLAND
2020.07.24.

Sokan kerültek a létbizonytalanság szélére a koronavírus-járvány miatt, sokszor pedig az a kevés állami segítség is elakadt a hivatali labirintusban, amire a munkájukat elveszítő magyarok elvileg számíthattak volna. Ahol pedig fennakadás nélkül jött a segély, munkát ott sem tudtak ajánlani. Személyes történetek idegtépő helyzetekről.

"Piszok nehéz volt ez a három hónap, még szerencse, hogy a férjem kapott rokkantnyugdíjat, az sokat segített. Korábban nem így éltünk, nem kerestem rosszul, de hitel van a lakásunkon, így három hónap bevétel nélkül embert próbáló volt."

– mondja Erzsébet, aki egy budapesti ötcsillagos szállodában dolgozott, ám március 13-án közölte vele a főnöke, hogy hétfőn már be sem kell jönnie. Ennek ellenére három hónapba telt, mire megkapta a munkaügyi hivataltól a határozatot arról, hogy munkanélküli lett. (Vele együtt aznap még körülbelül 150 alkalmazottól vált meg a cég, amely szállodákba közvetített ki dolgozókat.) Mire megjött a hivatalos papír, ráadásul már le is járt az az időszak, amelyre jár az álláskeresési járadék. A pénzt azért kifizették neki, túl a 90. napon.

Tíznél is több ember osztotta meg velünk történetét, olyanok, akik elveszítették a munkahelyüket a koronavírus-járvány alatt. Cikksorozatunk első részében Géza és kolléganője kálváriája mutatta meg, hogy az állami hivatalok nagyon gyorsan a hosszabb, 60 napos ügyintézési határidejű pályára állítják át az igénylések elbírálását, és hogy sokszor olyan dokumentumokat követelnek a kérelmezőtől, amelyet már rég beadtak, ellenben az ingyenes BKV-bérlethez szükséges igazolást majdhogynem lehetetlen megszerezni a hivataltól. A második részben a korábban soha kétségbe nem eső, de most már aggódó Kriszta mesélte el, hogy a kérelem benyújtásától számítva a 96. napon kapta meg a járandóságát, Ferencnek pedig a hivatali ügyintézés lassúsága miatt rendezetlenné vált a társadalombiztosítási jogviszonya, nem tudott így igénybe venni egészségügyi ellátást.

Erzsébet hivatali labirintusban megtett útja hasonló az eddigiekhez és a cikk későbbi szereplőinek tapasztalataihoz. A hivatali némaság miatt több tucatszor telefonált, ebből egyszer-egyszer fel is vették, mondták neki, hogy nyugodjon meg, intéződik az ügye, aztán hetekig megint néma csönd. Nagyjából három hónappal a kérelem beadása után az ügyintéző azzal próbálta leszerelni Erzsébetet, hogy mintha nem lenne minden rendben, az ő főnöke nem hagyta még jóvá a kérelmet – aztán még aznap délután visszahívták Középkorú nőt, hogy másnap menjen be, rendeződött a dolog...

ITT OLVASHATÓ