Szerző: KÁCSOR ZSOLT
2020.11.27.
– Miután elolvastam a paródiakötetedet, az volt a megérzésem, hogy nagyon korán kezdtél szépirodalmat olvasni, és kezdettől fogva rengeteget olvastál. Igazam volt?
– Attól függ, mi számít korai olvasásnak. Bereményi Géza azt mondja, hogy 4-5 éves korában kezdett olvasni, és már akkor is jó könyveket.
– Az átlagosan korai olvasás legyen 8-10 éves életkor.
– Akkor viszont nem volt jó a megérzésed. Először a filmek érkeztek meg Búcsúszentlászlóra. Finom hajszálereken cseh és magyar szatírák jöttek, Tarantino, némi Fellini. Tizenkét éves koromban A tanút már tudtam kívülről. Életre-halálra csak a középiskola utolsó éveiben kezdtem olvasni, vagy még később. Addig meg peregtek a filmek, szólt a Balaton, a Kispál, Cseh Tamás.
– Minek a hatására?
– A szellemi jégtörőm a bátyám volt, aki két és fél évvel idősebb. Gitárművész lett belőle, érzékeny, művelt ember, tőle kaptam az irodalmat. Sok zenét hallgatott, így én is. Mi vettük, kölcsönöztük a könyveket, nem a polcról emeltük le von Haus aus. Random jöttek a hatások. Tolsztoj Kreutzer szonátájára emlékszem, Thomas Mann Lotte Weimarbanjára, Burgess Gépnarancsára. És Hrabalra. Emlékszem az Európa Könyvkiadó Hrabal-sorozatára, a borítón a szerző szuggesztív erejű portréjával, amin úgy nézett ki, mint egy elzüllött Wojtiła, fehérek közt egy kelet-közép-európai Dionüszosz. Hrabalba beleláttam a családomat, a falu figuráit, úgyhogy a búcsúszentlászlói kocsmai környezet volt a kulcs a hrabali világhoz. Kamaszkoromban nem értettem a Pollock- vagy Lao-ce-utalásokat a szövegeiben, de az egyszerű emberek életéhez való vonzódását megéreztem. Akkoriban szerettem meg Hašeket is, a Švejk máig nagy kedvencem...
ÉLET ÉS IRODALOM 2020/48. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)
ÉLET ÉS IRODALOM 2020/48. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.