Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2022.12.28.
Viszonylag újszerű jelenség, hogy a nemzetközi média a budapesti kormányzati politika évek óta folytatott bírálata után kezdi felfedezni a magyarországi megélhetési viszonyok romlását is, mint helyszíni riportokban feldolgozható témát.
A New York Times varsói székhelyű kelet- és közép-európai tudósítói irodájának a vezetője, Andrew Higgins Győrben járt, és beszámolója élén azt emeli ki, hogy a karácsonyi vásár igencsak tompított fényei azokat a gazdasági nehézségeket tükrözik, amelyek az energiaköltségek növekedésének és a szárnyaló inflációnak a velejárói.
Az amerikai újságíró emlékeztet arra, hogy Győrben – az egyik hatalmas német autógyártónak, az Audinak köszönhetően – szokatlanul magasak a bérek, látszólag nem létezik munkanélküliség, és a lakosság nagy része, hálából a viszonylagos prosperitásért, Orbán Viktort, az ország régóta hivatalban levő nacionalista miniszterelnökét támogatja. Most azonban – folytatódik a beszámoló – nem csak az adventi vásárban maradtak el az ünnepi fények és a lézershow-k, hanem már októberben lehúzták a redőnyt múzeumok, könyvtárak, művészeti galériák, sőt, az aqua sportközpont is, mert túl költséges lett volna a működtetésük.
A New York Times kitér arra, hogy az EU-országok pénzügyminiszterei több milliárd eurós támogatási keretet hagytak jóvá Magyarország számára, miután az Orbán-kormány felhagyott Ukrajna európai megsegítésének az akadályozásával. Ez azonban – folytatódik a cikk – rövid távon nem sokat segít az olyan, pénzhiányban szenvedő városokon, mint például Győr. A pénz zöme ugyanis Budapestre megy majd, hogy betömjék vele a lyukakat az országos költségvetésen, és hogy a kormány ne legyen kénytelen kölcsönt felvenni. A magyar média, amelynek a legnagyobb része a Fidesz közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll, nagy magyar győzelemként ünnepelte az alkut, de a független megfigyelők inkább Budapest és Brüsszel közötti tűzszünetként értékelték azt – írja Andrew Higgins.
"Akinek semmije nincs, az az inflációt sem érzi"
A bécsi Die Presse a kétezer lelket számláló, kelet-magyarországi Tiszabő nevű településről osztja meg az olvasókkal helyszíni tapasztalatait, amelyeket azzal a címmel foglal össze, hogy „Akinek semmije nincs, az az inflációt sem érzi”.
Tiszabő, ahol kizárólag romák laknak, és ahol civil szerveződés próbál segíteni az elesetteken, az egyik legszegényebb falu az országban. A beszámoló megfogalmazása szerint Bécset még négyszáz kilométer sem választja el a harmadik világtól. Az osztrák lap megemlíti, hogy ma Magyarországon egymillió ember él a legmélyebb nyomorban.
Oroszország lesüllyedt a diktatúra szintjére
Most pedig Ukrajna. A londoni Financial Times szerint három következtetés vonható le a most véget érő esztendő legfőbb eseménysorából, az orosz agresszióból, az ukránok önvédelméből és az eddigi nemzetközi berendezkedés megrendüléséből. Az első, hogy mennyire tartós erőt képes jelenteni a nemzetállamiság. Az orosz invázió az ukrán nemzeti identitás elleni kiszámított támadás volt, de visszaütött kitervelőire, és szörnyű áldozatok árán eddig soha nem látott mértékben egybeforrasztotta Ukrajna népét és vezetését. A második következtetés, hogy mindeközben megnőtt az EU-nak és a NATO-nak, mint demokráciák multinacionális szövetségének a vonzereje. EU-tagjelöltté vált Ukrajna, Moldova és hosszú várakozás után Bosznia-Hercegovina. Finnország és Svédország pedig úton van a NATO-tagság felé, feltéve, hogy Magyarország és Törökország ratifikálja a csatlakozási kérelmüket. A harmadik következtetés pedig – írja a Financial Times - az, hogy Oroszország lesüllyedt a diktatúra szintjére, Szergej Radcsenko orosz születésű történész megfogalmazása szerint helyőrség-állammá vált, ahol az emberek élete rövid, csúnya és kegyetlen, ahol a valóság végül mindig nyomorba, zsarnokságba és háborúba torkollik.
A magyar-ukrán viszony ma
Ukrajnához kapcsolódóan azonban említést kell tennünk még egy helyszíni riportról: a Washington Post Kárpátalján járt, és Munkácsról keltezett cikkében részletesen feltérképezi a magyar-ukrán viszony problémás voltát. A térség hovatartozásának történelmi változásairól és annak mai lecsapódásairól szólva külön kitér arra, hogy a munkácsi várból eltávolított turul helyére az ukrán államot szimbolizáló háromágú szigony került. Megszólaltatja a ma is csaknem színmagyar Rát – ukránul: Rativci – község egyik lakosát, aki szerint „ez itt Kárpátalja, a háború Ukrajnában van”. Kitér az ukrán nyelvtörvényre és a Kijevvel szembeni magyar diplomáciai ellenlépésekre. Egy magyar politikai elemzőtől azt idézi, hogy Orbán Putyin-barátságát az orosz olajtól és gáztól való függés motiválja. A Washington Post a nagy-magyarországos sál viselésével a múlt hónapban Ukrajna rosszallását kiváltó magyar kormányfőről azt írja: az illiberális keresztény demokrácia hirdetője, a szélsőjobboldali populisták hőse a revansista magyar nacionalizmus hagyományait ápolja, és még olyan gyanút is ébresztett, hogy egy napon megpróbálhat visszaigényelni ukrajnai magyar területeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.