„SZÉGYENEMRŐL KELL VALLANOM” – KORNISS PÉTER ÜGYNÖKMÚLTJÁRÓL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2026.11.04.

Az első Kossuth-díjas fotográfus. A külföldön talán legismertebb magyar fényképész. Majdnem hatvan évvel ezelőtti első széki útja óta a mára eltűnt paraszti világ megörökítője. És „Pál” fedőnéven 1957–1966 között az állambiztonság hálózati személye. A jövőre 90 éves Korniss Péter még azelőtt kereste meg szerkesztőségünket, hogy mától online is elérhetővé váltak volna a kádári titkosrendőrség hálózati személyeit nyilvántartó hatos kartonok. Huszadik századi magyar történet következik forradalommal, egyetemi kicsapással, letartóztatással, fenyegetéssel, Népszabadságba rejtett jelentésekkel.

– Miért kezdeményezte ezt a beszélgetést?

– Ez életem legnehezebb interjúja, mert szégyenemről kell vallanom. Az állambiztonsági iratok publikálásával sok ezer egykori hálózati személy neve jelenik meg a nyilvánosságban. Mindegyik mögött emberi sors áll. Az én hatos kartonom mögött is. Ezért azt szeretném, ha én mondhatnám el, mi és miért történt, s nem találgatások, sejtetések alapján ítélnének meg. Csúnya folt ez rajtam, de lesújtana, ha a hálózati múltam miatt a munkámra árnyék vetülne. Utoljára 1963-ban találkoztam az állambiztonság embereivel, de mint a hatos kartonomról megtudtam, csak 1966-ban zártak ki a hálózatból. A lényeg azonban az, hogy amikor 1967-ben először eljutottam Székre fotózni, már semmilyen kapcsolatban nem álltam a titkosrendőrséggel.

– Az elmúlt évtizedekben folyamatosan láttak napvilágot ügynökügyek. Miért nem korábban állt a nyilvánosság elé?

– A szégyen miatt képtelen voltam erre. Elsüllyesztettem magamban a történetet, azt gondoltam, jelentéktelensége miatt talán már emléke sincs az egésznek az archívumokban...

ITT OLVASHATÓ