PÓTA GYÖRGY: HA NEM SZAKAD MEG EZ AZ ÖRDÖGI KÖR, FELMORZSOLÓDIK A HÁZI GYERMEKORVOSI ELLÁTÁS

SZABAD EURÓPA
Szerző: KERTÉSZ ÁDÁM
2024.07.01.

Amíg nincs utánpótlás, addig nem lehet változtatni a dolgokon, de amíg nem lesznek látható változtatások, addig nem jönnek a fiatalok – ez az ördögi kör jellemzi a házi gyermekorvosi rendszert Magyarországon Póta György házi gyermekorvos szerint, akit a Semmelweis-nap alkalmából kérdeztünk. Szerinte az októbertől Budapesten is megvalósuló új ügyeleti rendszer akár hatalmas káoszt is okozhat a gyerekek ellátásában, de egyelőre nem tudni, hogy változtatnak-e a vidéken bevezetett szabályokon.

Miért akart orvos lenni, hogyan indult a pályája, és milyen volt akkor az egészségügyi rendszer a maihoz képest?

Emberekkel akartam foglalkozni, hogy folyamatosan személyes kapcsolatban legyek emberekkel, én csak így érzem jól magam. Műszaki családból származom, nagyon eltérő voltam a szüleimtől. Eleinte csak annyit tudtam, hogy emberekkel akarok foglalkozni. Nem akarok utólag hazudni, a gyógyításról akkor még semmit sem tudtam. Voltak rokonok orvosi pályán, tetszett, amit csináltak, például a tanári pályához képest az sokkal közelebb állt hozzám. A gimnáziumi évek alatt dőlt el, hogy gyerekekkel akarok foglalkozni. A mai napig sokkal nehezebben találom meg a hangot a felnőttekkel, mint a gyerekekkel. Most nyilván nem a szülőkre gondolok, mert ők a mi szakmánkban tulajdonképpen transzferek a gyerekhez, de a felnőttekkel, főleg az idősebbekkel szemben sokkal nehezebben találom meg a jó hangot.

Ezt valahogy megéreztem 16-17 éves koromban. Ezt a két dolgot tudtam, aztán ennek megfelelően felvételiztem. Abban az időben húszpontos felvételi rendszer volt. Ha sokan voltak 18,5-19 pont körül, mint én is, akkor nem vettek fel mindenkit, mert nem volt annyi hely, de volt egy olyan lehetőség, hogy ha kilenc hónapig dolgozik valaki az egészségügyben valamilyen fizikai munkát, akkor a következő évben nem kell újra felvételiznie. Ez volt az előnye, de nem jelentett biztos bejutást ez sem, mert nőhet a ponthatár.

Elsőre nem jutottam be, ezért én is ezt az utat választottam, a Heim Pál kórházba mentem műtősfiúnak. Aztán a következő évben felvettek, de az egyetem alatt is maradtam ott dolgozni. Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy amikor végeztem, már csaknem hét éve dolgoztam a kórházban, ismertem mindenkit, így tudtam állást szerezni. Azon nagyon szerencsések egyike vagyok, aki fővárosiként Budapesten kapott házi gyermekorvosi állást az egyetem után.

Hogyhogy egyből az alapellátásban kezdett mint házi gyerekorvos?

A kórházban a sebészeten kezdtem, mert akkor úgy gondoltam, hogy egy férfiember sebész lesz. Sajnos a jóisten két bal kézzel áldott meg. Segítőkész kollégáim, mentoraim – akikre nagy hálával gondolok – elmondták, hogy nem sebésznek kéne mennem, mert az nem nekem való, hanem inkább olyan területet válasszak, ahol a fejemet kell használni, nem a kezemet. Így lettem gyerekorvos, gyerekgyógyász, és nem gyereksebész. De azért is mondom el ezt, mert abban az időben – és ezzel áttérnék a kérdés második felére – még sokkal nagyobb presztízse volt a gyerekorvoslásnak, mint ma, legalábbis én így érzem...

ITT OLVASHATÓ

FÖLDES B. ISTVÁN FIZIKUS: MEGÉLHETÉSI KUTATÓK NINCSENEK

QUBIT
Szerző: FÖLDES B. ISTVÁN, QUBIT.HU
2024.06.28.

Nyílt levelet juttatott el a Qubit szerkesztőségéhez Földes B. István fizikus, az MTA doktora. A levél Krausz Ferencnek a Telexen néhány napja megjelent, Tehetségeink itthon? című cikkére reagál. A Nobel-díjas fizikus, Krausz Ferenc jelenleg annak a Kutatói Kiválósági Tanácsnak (KKT) a vezetője, amelyet a hazai kutatásfinanszírozás rendszerének újragondolásával bízott meg a kormányzat.

Ennek a folyamatnak képezi részét a hazai alapkutatásokat 1986 óta, azaz csaknem négy évtizede támogató program, az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) átalakítása is. Ez mostantól új rendszerben, Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP) néven működik tovább, és a májusi bejelentés szerint 19 milliárdos kerettel indul el. A szándékok szerint az új struktúra jobban illeszkedik az európai sztenderdekhez, és a „kiválósági alapon” működtetett új elbírálási rendszer hatékonyabban segíti hozzá majd a kutatókat, hogy sikeresebbek legyenek az Európai Kutatási Tanács (European Research Council, ERC) pályázatain is.

Krausz cikke, amely az átalakításokat veszi védelmébe, egyebek mellett úgy fogalmaz, hogy az új finanszírozási modellben a jövő a „megélhetési kutatás” helyett az „élvonalbeli kutatásé” lesz. A megélhetési kutatók említése sokakban keltett visszatetszést a tudományos dolgozók köreiből. Erre a kitételre reflektál Lente Gábor írása is, amely szintén a Telexen jelent meg, csütörtökön, Vajon hol találkozhatott a Nobel-díjas Krausz Ferenc megélhetési kutatókkal Magyarországon? címmel.

A hazai kutatók helyzetét igen élesen vetette föl az a szerdai demonstráció, amelyet a tudományos dolgozókat tömörítő szakszervezet, a TDDSZ szervezett, és amelyről a Qubit tudósított. A demonstrálók a hazai kutatási rendszer, a HUN-REN átalakításával foglalkozó nemzetközi testület tagjai, illetve az ezzel foglalkozó workshop résztvevői előtt hívták fel a figyelmet a hazai tudományos dolgozók, legfőképpen a pályakezdő kutatók tarthatatlan jövedelmi helyzetére.

Az alábbi nyílt levelet a demonstráció egyik résztvevője, Földes B. István fizikus juttatta el hozzánk a tüntetést követően, baráti megszólítását a Krausz Ferenccel meglevő, régi szakmai kapcsolat indokolja. A szöveget, amely az OTKA átalakítására és Krausz érveire reagál, változtatás nélkül közöljük.

A Qubit a továbbiakban is foglalkozik a hazai tudományos intézményrendszer átalakításával és az azt övező vitákkal.

Kedves Feri!

Olvastam írásodat, amelyben azokat a kritikákat próbálod cáfolni, amelyek – egyebek mellett - azt állítják, hogy az OTKA pályázati rendszer átalakításával létrehozott Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP), azaz az új pályázati rendszer következményeként sok kutató állás nélkül maradhat. Biztos vagyok benne, hogy Téged a jobbítás szándéka motivál, ezzel szemben a hazai viszonyok nem ismerete révén mind az alapvetések, mind a következtetések hibásak. Valójában írásoddal is elismered azt a problémát, hogy kutatók állás nélkül maradnak, hiszen az ERC minta szerint megváltozó pályázati rendszer úgymond csak az élvonalbeli kutatásokat kívánja az eddiginél nagyobb összegekkel támogatni, amihez azt a szégyenteljes megjegyzést tetted hozzá, hogy „a megélhetési kutatásnak nincsen jövője Magyarországon”. Erre rögtön reagálva elmondanám Neked, hogy Magyarországon nincs megélhetési kutatás, hiszen az alacsony bérezés miatt a megélhetést keresők nem a magyarországi kutatásokban dolgoznak. Elmondhatom, hogy az elmúlt évtizedekben csak azok a doktori ösztöndíjasaim jutottak el a tudományos fokozatig, akiket családjuk jelentős mértékben tudott anyagilag támogatni, a többiek elmentek „megélhetést” keresni.

A közvetlenül iparhoz kapcsolódó kutatásoktól eltekintve Magyarországon alapvetően két helyen végeznek kutatásokat, egyetemeken és kutatóintézetekben. Az egyetemi oktatók alulfizetettsége napvilágra került a tanárok tiltakozásával kapcsolatban, mivel kiderült, hogy jelenleg egy egyetemi oktató fizetése sok esetben alacsonyabb, mint egy középiskolai tanáré. Ezen nem segített az egyetemek alapítványosítása, amely következtében az ilyen egyetemeket a legtöbb európai pályázati rendszerből is kizárták. A kutatóintézetek legnagyobb bázisát, egy alapkutatói hálózatot, elvettek a Magyar Tudományos Akadémiától, és jelenleg egy HUN-REN-nek nevezett hálózatban próbálják központi irányítás alá venni. Ehhez a hálózathoz épp mostanában akarják odacsatolni a Bay Zoltánról elnevezett alkalmazott kutató hálózatot is. A fizetések a kutatóintézetekben is nagyon alacsonyak. Amikor azt írom, hogy a bérek alacsonyak, az azt jelenti, hogy a kutatók átlagbére nem éri el a magyarországi diplomás átlagbéreket, igen nehéz a kutatók megélhetése, főleg fiatal korban (a bérek ugyanis kor- ill. előmenetel-függők). Mivel az intézetek költségvetési támogatása alacsony, és messze nem növekszik az inflációval, további támogatásokat pályázatokból lehet szerezni.

Milyen pályázatok vannak? Kezdjük rögtön az eddig OTKA-nak nevezett alapkutatási pályázatokkal. Ezek valóban minimális támogatást nyújtanak, amelyeknek jelenleg egy számottevő részét bérkiegészítésekre fordítják, hogy a kutatók ne lyukas cipőben járjanak be a munkahelyükre. Az OTKA-ból emellett a kutatások napi költségeit, és egy-egy fiatal kutató bérét tudják a nyertes pályázók fedezni. Szenior kutatók fizetésére, nagyobb beruházásokra az OTKAból nem telik. Nyilván, amennyiben csökken a nyertes pályázatok száma, kevesebb kutató kap ily módon bértámogatást, fogyni fog a kutatók száma. Fiatal, csoportot alapító kutatók pályázhatnak a jelentősebb támogatást adó, az MTA által támogatott Lendület programra, ami alapot ad egy új csoport, új irány létrehozására. Amíg a kutatóhálózat az MTA kezében volt, minden évben lehetett az intézeteknek néhány nagyobb beruházásra pályázni. Ez megszűnt. A fenti két pályázatot az NKFIH, illetve az MTA tudományos grémiumok véleménye alapján osztja. Ezzel szemben az elmúlt időben létrehozták a Nemzeti Laboratóriumokat. Ezen a címen tudományos véleményezés, semleges szakmai bírálók nélkül miniszteri döntéssel adnak az előbbieket jóval meghaladó milliárdos támogatásokat különböző címeken.

Összefoglalva: Az OTKA volt az egyetlen olyan pályázat, ami, ha nem is biztosított lehetőséget új irányok megfelelő indítására, lehetővé tette egy-egy adott téma folytatását, bekapcsolódási lehetőséget nyújtott nemzetközi pályázatokba. A nyerési esély ezeknél a pályázatoknál is 1:4 vagy 1:5 volt emlékeim szerint. Amennyiben az ERC módjára jelentősen megnövelik a pályázható összeget, de ezt az össztámogatás emelése nélkül (amint az jelenleg történik), akkor a nyerési esély egy többszörös faktorral csökken. Ez pedig nyilván témák befejezéséhez, kutatók távozásához vezet. Az érved egy ilyen változtatás mellett az, hogy csak a világon élvonalbeli kutatásokat szabad támogatni. Ez az elgondolás azért hibás, mert nincs élvonalbeli kutatás egy széleskörű, képzett háttér nélkül. Mindketten olyan kutatók mellett nőttünk fel, akik kiválóak voltak szakmájukban, de anyagi, infrastrukturális háttér hiányában mégsem ők számítottak a világ élvonalának. Lehet, hogy ők sem kaptak volna annak idején egy ilyen, ERC-jellegű grantot. Mint ahogy az általad is említett Karikó Katalin sem kapott támogatást annak idején, és most sem kapna egy olyan rendszerben, ami a legdivatosabb irányzatokat preferálja. Az NKKP sem támogatott volna egy olyan pályázatot, ami az mRNS kutatásával akar előbbre jutni a divatosabb DNS-kutatás helyett. Lehet, hogy tehetségét felismerve rábeszélték volna, hogy álljon be a sorba, ekkor viszont ma nem lenne Nobel-díjas.

A gazdagabb európai országokban a már alkalmazott kutatóknak nem azzal kell törődniük, hogy a megélhetésükhöz, lakhatásukhoz szükséges minimumot előteremtsék, hanem csak a kutatásaik anyagi támogatásáért küzdenek. Ez lényeges különbség. Kérlek, gondolkozz el ezen, és vedd figyelembe azt, hogy megélhetési kutatók nincsenek, viszont átlagos, széleskörű, színvonalas kutatás és képzett kutatók nélkül nincs élvonalbeli kutatás sem. Hogyan lehet javítani a helyzeten? Rá kellene venni a döntéshozókat, hogy a kutatások támogatása nem kidobott pénz, hosszú távon így vagy úgy, megtérül a társadalomnak. A pályázat összalapját kell megnövelni, ami lehetővé tenné változatlan nyerési esélyek mellett a pályázható összegek növelését. Ez első lépésben a jelenleg Nemzeti Laboratóriumok címen ellenőrizetlenül szétszórt összegeknek a pályázati rendszerbe való bevonásával kezdhető meg.

Remélem, ezek a gondolatok Téged is elgondolkoztatnak, és nem személyed elleni támadásnak veszed.

Barátsággal: Földes B. István fizikus, az MTA doktora

ITT OLVASHATÓ

SÍKLAKI ISTVÁN: A KÖZMÉDIA KIFIZETŐHELY, A KLIENTÚRÁT TÁPLÁLNI KELL

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2024.07.01.

A közmédia 2023-ban mintegy 120 milliárdos támogatottság mellett is veszteséges lett, sőt, még a nézettsége is csökkent, de ebben semmi meglepőt nem talál Síklaki István. A szociálpszichológus szerint normális üzletmenetről a közmédia esetében nem beszélhetünk, az a pénz a barátokhoz megy, akik úgymond „tartalommal” töltik meg ezeket a csatornákat. Ők rengeteget kaszálnak rajta a mi pénzünkből. A közmédia egy kifizetőhely és kész – mondta.

Van annak bármiféle elfogadható magyarázata, hogy a közmédia 2023-ban a beérkező mintegy 120 milliárd forintos költségvetési támogatás (a büdzséből 109 milliárd, más forrásokból 10 milliárd forint közpénz) ellenére veszteséges lett, és a nézettsége is csökkent?

Ebben semmi meglepőt nem találok, nyilván normális ember nem nézi a műsorait.

2023-ban a hat tévéadó együtt, a tévézésre fordított idő 9,4 százalékát tudhatta magáénak, ami 13,8 százalékos csökkenést jelentett. Az M1 teljes napra 2,7 százalékos, főműsoridőben 1,9 százalékos részesedést ért el, ami az előző év azonos időszakához képest teljes napra 10 százalékos, főműsoridőben 5 százalékos csökkentés. Ez azt jelenti, hogy a nézők elfordultak tőle? Ha igen, annak mi lehet az oka?

Az, hogy valószínűleg a legelvetemültebb fideszes is világosan látja, hogy amit ott néz, az használhatatlan, és teljesen felesleges időpocsékolás.

Ha csökken a nézettség, ha az emberek elfordulnak tőle, és úgy látják, hogy fölösleges időpocsékolás, akkor lassan tévhitté válik, hogy a Fidesz a választási győzelmét a közmédiának (is) köszönheti?

Hát, nem, mert azért például a megyei lapok óriási hatású média vidéken, ott azokat olvassák. Az internetes fórumokon az Index meg az Origo továbbra is igen jelentős. Az, hogy az M1, meg az MTVA többi csatornája nem nézett, „hát, istenem”. Ettől még az irtózatos médiafölénye megvan a Fidesznek.

A magyar piacon 111 magyar nyelvű adó van. A közszolgálati csatornáknál ennek ellenére nincs nézettségi célkitűzés, a költségvetésből akkor is ömlik a pénz, ha senki sem nézi a műsorokat…

Persze, mert az a pénz a barátokhoz megy, akik úgymond tartalommal töltik meg ezeket a csatornákat. Ők rengeteget kaszálnak rajta a mi pénzünkből. De ennek semmi köze nincs egy normális üzletmenethez.

A műsorokat viszont rengetegen készítik, a foglalkoztatottak száma meghaladja a kétezer főt, rájuk összesen 24,1 milliárd forintot költöttek, és az átlagkereset 500-700 ezer forint között alakulhatott. Miféle gazdálkodásra utal ez, mert engem a szocialista gazdálkodásra emlékeztet leginkább…

Nem, azért ez rosszabb. Emlékezetem szerint, ennyire szélsőségesen nem pazarolták a pénzt a múlt rendszerben. Nehéz és nem is nagyon érdemes a két dolgot összehasonlítani. Az teljesen nyilvánvaló, hogy itt semmiféle normális üzleti modellről nem beszélhetünk, ez egy kifizetőhely, és kész...

ITT OLVASHATÓ

BARTUS LÁSZLÓ: A BÁRÁNYOK, MAGYAR ÉS A LIBERÁLIS ÉRTELMISÉG

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2024.06.25.

Magyar Péter legnagyobb támogatója az értelmiséginek nevezett réteg, mely eltartott kisujjal hangsúlyozza, hogy nem tetszik nekik Magyar Péter, nem az ízlésük szerint való, vannak olyanok, akik még azt is kimondják, hogy elfogadhatatlan és taszító a személye, a stílusa, a világnézete, a magatartása, mégis támogatják, mert „erre van szükség”.

Nem is részletezzük, mi minden az, amit ezen a címen elfogadhatónak tartanak, csak jelezzük: ez az értelmiségi lét megtagadása. Az értelmiség lényege az értékek képviselete, védelme és termelése. Az értelmiség felelőssége, hogy az értékeket felmutassa, kiválassza, megvédje, és arra tanítson, hogy azt feladni semmilyen körülmények között nem szabad.

Ha nem így lenne, szemétbe kellene dobni a világirodalmat, amely erről szól, ki kellene dobni az Antigonét, de Szophoklész mellett olyan szerzőket is, mint Homérosz, Brecht, Ibsen, Shakespeare, Dosztojevszkij, tulajdonképpen mindenkit, mert aki nem arra intett, hogy nem lehet az elveket és az igazságot feladni és relatívizálni, az mind kár és szemét.

Minden értékes művészi alkotás az erkölcsi jó melletti állásfoglalás és az elvek melletti kiállás. Annak a tudatosítása, hogy akkor is a jót és az igazat kell választani, ha nem az tűnik hasznosnak, s a végén mindig az igazság győz, mert az is egy győzelem, hogy nem adja meg magát az ember a rossznak és a gonosznak, s nem köt elvtelen alkukat.

Azok felett lehet uralkodni, akik elvtelen alkukat kötnek. Mint a demokratikus ellenzéki pártok. Ennek gyógyszere nem az, hogy még elvtelenebb alkukat kötünk, hanem az, hogy visszamegyünk oda, ahol az első elvtelen alkut megkötöttük. Ott veszett el a szabadság. A még nagyobb elvtelenség még nagyobb szolgaságba vezet, elvész a belső morális erő.

Idézhetjük? Az igazság az, ami szabaddá tesz. Vagy hivatkozhatunk másra is. Bibó István szerint az értelmiségi elit feladata az értékek és elvek közvetítése.
*
Jellemtelen, elvtelen és gerinctelen emberekből még nem lettek hősök. Pozitív változást a világban még nem hoztak olyan emberek, akik megkérdőjelezték az erkölcs és az igazság objektív létezését, értékét és fontosságát. Akik szerint minden relatív, nézőpont kérdése, azok üres, hitvány és kártékony emberek, akiktől meg kell menteni egy népet.

Ha az értelmiség ennek a feladatának és kötelességének nem tesz eleget, romlásba dönti az országot. Ha egy ország elveszíti a mérőzsinórokat, sőt az értelmiség arra tanítja őket, hogy azokat figyelmen kívül lehet hagyni, adott esetben meg lehet tagadni, zárójelbe kell tenni (mert az hasznosabb, mint ragaszkodni hozzá), az a legnagyobb árulás.

A gonoszt jóval lehet legyőzni. Olyan még nem volt, hogy a gonoszt gonosszal győzték le. Olyan katarzisról sem hallottunk még, hogy valakik feladták a saját elveiket, értékeiket (azokban nem bíztak annyira, mint az ellenség ideológiájában), s boldog, győztes életet teremtettek volna, legyőzték a rosszat. A végén maguk is azzá váltak, amitől menekültek.

A konkrét helyzetben hangsúlyozni kell, hogy nem tévedésről van szó, az értelmiség egyes meghatározó személyiségei nem tévesztik össze a jót és a rosszat, hanem a rosszat hasznosnak ítélik. Immorálisak, elvtelenek, erkölcsileg züllöttek és romlottak. Akik őket követik, már a rosszat jónak mondják, mert a hasznos az egyetlen jó, bármi áron.

Nem azt mondják, hogy Magyar jó, hanem azt, hogy rossz, de most erre van szükség. Sőt, minél rosszabb, annál jobb, mert attól még alkalmasabbnak tartják a feladatra, amire fel akarják használni. Mert azt hirdetik, hogy a gonoszt csak egy másik gonosz győzheti le. Azt képzelik, hogy elfogadható, hasznos és eredményes lehet, ha egy gonoszt támogatnak.

Miközben a hasznossága kizárt, mert nem fognak győzni vele, pusztulás lesz a vége. De akkor sem fognak elismerni semmit, hogy ez az ő felelősségük, amit tudni lehetett előre. Vannak emberek, akiket nem kell kipróbálni, esélyt adni nekik, mert előre látható a vége. A történelem tanúsága ez. A hisztéria pedig rossz tanácsadó, igenis sok veszíteni való van.

Nem ez az első eset. Sorban lehet követni, hogy mindig beavatkoztak a pártok életébe, a választásokba, az eddigi két legdurvább eset az volt, amikor Bajnai Gordont Mesterházy Attilára cserélték, aztán a rémálom, amikor Márki-Zay Péterrel rendeztek egy hasonló ámokfutást, de nem tanultak belőle.

Magyar istenítése viszont mindent visz. Nyilván ebből lesz a legnagyobb tragédia...

ITT OLVASHATÓ

L. RITÓK NÓRA: MEGKÜZDENI AZ ESZKÖZTELENSÉGGEL

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2024.06.29.

Írtam már többször is arról, mennyire nehéz beismerni, ha nem tudunk hatni, micsoda küzdelem elfogadni, hogy nem lehet mindenkit megmenteni. Pedig el kellene tudni fogadni ezt, hiszen nem tudunk helyettük élni, helyettük gyereket nevelni, megélhetést biztosítani, és ha semmilyen módon nem megy a partnerré tevés, akkor magunk miatt meg kellene tudni élni az elengedést is.

Ami persze nem megy. És ha valaki azt gondolja, messziről, hogy ilyen nincs, mindenre van megoldás, azt kell, hogy mondjam, vannak helyzetek, mikor ezt nem látni. Leginkább ott – és erről is írtam már többször – ahol az integrálható értelmi fogyatékosság széles skáláján helyezett el valakit a rendszer gyerekkorában, majd az általános iskola elvégzése után hirtelen elfelejtődik, hogy a döntési, életvezetési képességekkel bármi gond lenne. Innentől nincs segítség, tanácsadás, semmi. Él az illető ahogy tud.

A család pedig a legtöbb esetben nem támasz. Az igazán problémás családoknál generációs léptékben is megfigyelhető a sérülés, vagy, ha nem is, a tudásszint és a lehetőségek behatárolják a sorsokat. Nagyon látszik az, hogy mennyire meghatározó a bármilyen szintű sérüléssel élőknél a társadalmi státusz, ki tud nekik speciális fejlesztést, majd munkalehetőséget találni, és ki nem.

A generációs szegénységben a hátrányok mindig halmozódnak. A felnőtté válással, családalapítással sokszor nemhogy nem szűnnek meg, hanem sokszorozódnak a problémák. Gyakran maga a társ is komoly életvezetési problémákkal küzd, aztán ott van az alkohol, a feketezónában felépített túlélési stratégiák, néhol az előző generáció jelenléte a közös életben. Mind kockázatot hordoz. És jönnek a gyerekek. Egyik a másik után, a szülői felelősség gyenge, a korai fejlesztés nem létező fogalom a szolgáltatáshiányos térségekben, így, ami időben még javítható lenne, az sem történik meg, a sérülések hamar behozhatatlan hátránnyá duzzadnak.

Közben a konfliktusok is felerősödnek, a családon belüli erőszak mindennapossá válik, a verbális mellé a fizikai is megjelenik, ha már sokadik a rendőri jelenlét, eléri a rendszer ingerküszöbét is, és jön a védelembe vétel. Ám ez sem jelent számukra semmit, hiszen gyermekként ők is védelembe voltak véve, mégsem történt semmi, könnyedén viselik ezt is, és minden folytatódik tovább. A gyerekek mentális állapota pedig tovább romlik.

És persze jön a kérés: segítsünk. Ajánljuk az anyaotthont? Nem, az nem kell, nem akar az anya elmenni, nem akarja kiszakítani a gyerekeket a megszokott környezetből. De látszik, e mögött nem a gyerekek féltése, hanem a saját félelme van, hiszen sosem élt máshol, nem is utazott, nem érzi magát biztonságban csak abban a közegben, ahol felnőtt. És pontosan látjuk már ennyi év után ennek a kockázatát is, inkább visszatérnek a bántalmazó kapcsolatba, mintsem elviseljék az anyaotthonban a szabályokat. “Nem volt tv a szobában, csak a közös helyiségben.”, “Csak kenyeret kaptak, kiflit sosem.” “Vágytak a gyerekek haza, nem szerettek ott lenni.” stb.

Amit kérne tőlünk, az elköltözés az apától egy másik házba, a településen belül. De vajon ez az állapot hozna bármi változást? A gyakran italozó apa feltehetően ott balhézna, persze lehetne távoltartást kérni, akár a rendőrséget is bevonva… de ebben is sok a megtapasztalásunk, a konfliktuskezelési képesség eddig tart: “rád hívom a rendőrt!”, vagyis oldja meg más a problémánkat. Amit aztán általában gyors kibékülés követ, és a sokadik ilyen eset után a rendőrség sem olyan motivált a családon belüli cirkuszok rendezésére.

A probléma így is, úgy is marad, és nem tudjuk, mit lehetne tenni. Az anya egyedül, a családi pótlékból, gyesből nem tud megélni a gyerekekkel, és az is erős mintázat, hogy az apák nem fizetnek a gyerekek után semmit, a jövedelmük főleg a feketezónából származik, senki sem kötelezi őket levonásra. Létezik ugyan erre állami orvoslat, de jellemzően nem élnek vele, hiába mutatjuk meg az utat ehhez.

Tehát, ha biztosítunk egy krízislakásban megoldást az elköltözésre, kb. annyit teszünk, hogy a konfliktuskezelési módok közé beépítjük ezt az időszaki megoldást, ám a helyzeten nem tudunk alapvetően változtatni.

A gyerekek családban tartása egyre bizonytalanabbá válik. Ugyanakkor pontosan tudjuk, ha kiemelésre kerülnek, ide fognak majd visszajönni, ez is egy elég erős megtapasztalás már, hogy a visszarendeződés után viszik tovább ugyanazt a mintát, amiben ők fogantak és töltötték az első éveiket. A minta pedig erős, a legnagyobb gyerek “úgy beszél már velem pont, mint az apja”- panaszolja az anya.

Most persze mondhatnánk, hogy mennyit könyörögtünk a fogamzásgátlásért, amiben segítettünk volna neki, de nem tudtunk hatni ebben sem. Mert épp akkor jóban voltak, mikor megfogant a következő gyermek. Hogy utána terhesen is bántalmazta, az a helyzetből adódott. Párszor próbáltunk segíteni a köztük levő konfliktus feloldásában, mediálni, és persze az is világossá vált, hogy mindketten jócskán hibásak abban, hogy a helyzet és a körülményeik is ilyenekké váltak. Az agresszió is kölcsönös, és a nemtörődömség is, ami az életük minden területére kiterjed.

Felmerült, vajon nem lehetne-e valamiféle párkapcsolati tréninget megpróbálni, vagy egyáltalán valami szakember segítségét keresni, olyanét, aki ezen a területen dolgozik. De itt, bár próbálkoztam ezzel a vonallal is, nyilvánvalóan nem ugyanaz a helyzet, mint azoknál a családoknál, akik hasonlóra vállalkoznak. Mert itt annyira nincs önkontroll, olyan zavar van a kötődésekben, olyan hiányos a felelősségek rendszere, tehát a szociális kompetenciák annyira alacsonyak, hogy ide biztosan valami más útra lenne szükség. Mert be kellene pótolni mindazt, amit egyik fél sem kapott meg gyerekkorában. Ami olyanná tette őket, amilyenek. De vajon be lehet-e?

A minta pedig ott van a gyerekek előtt. Akik végignézik a verekedéseiket, az apjuk italozását, élnek az állandósult feszültségben. Amiben traumatizálttá válnak, mindannyian.

Mi pedig nem tehetünk semmit. Próbáljuk elkerülni a tragédiát, de érezzük, előbb-utóbb be fog következni, történni fog valami visszafordíthatatlan. Na, most kellene azt mondanom, hogy persze, el kellene engedni őket. Ahol nincs akarat, ott nem kell görcsölni. Arra kell fordítani az energiát, aki partner.

De nem megy. Mert ott vannak a gyerekek.

ITT OLVASHATÓ

„ÚJ VAKOLAT VAGY KICSERÉLT ARCKÉPCSARNOK MÁR NEM ELÉG” – MI LESZ A BALOLDALI GONDOLATTAL MAGYARORSZÁGON?

NÉPSZAVA
Szerző: BALASSA TAMÁS
2024.07.01.

A baloldali pártok vezetésének nem a 2024-es választási eredmény, hanem a 2010 óta tartó masszív vereségsorozat miatt kell végképp elgondolkodniuk: a szociáldemokrata szavazók nem akarnak a vesztesekhez tartozni. Már rég nem fűti őket a siker lehetősége. És már a pártok sem tudják fűteni bennük a tüzet. Az első adandó alkalommal 1,3 millióan szavaztak egy jobboldali jelöltre, mert ő egyrészt fáj Orbánnak, másrészt olyan éle van, ami átmegy a propagandán (persze tompíthatja sok minden más). Sokan látják így június 9. tanulságát. De hibáztak-e a balpártok? Le kell-e mondaniuk a vezetőiknek? Már-már mindegy, hogy ezt megteszik-e. Az MSZP, a DK és a Párbeszéd elsősorban nem a vezetőképesség hiánya, a botrányok vagy a hibák miatt bukott el. Voltak ilyenek, ez tény, és már csak azért is félre kell, kellene állniuk, mert úgy elegáns. De aligha gondolhatja bárki, hogy Orbán kizárólag egy karizmatikus kihívó hiánya miatt ül ott, ahol ül. E pillanatban még egy unortodox Zorro kardja vagy Pali betyár fokosa is kicsorbulna a NER vasbetonján. A vasbetont a hülyeség tartja össze. Okos emberek üthetnek rést rajta, de aligha a létező pártreflexekkel.

Mi lesz a baloldali gondolattal, a szociáldemokrata értékekkel? Lesz-e képviseletük a közéletben vagy éppen a parlamentben? Milyen egyesülési, mozgalmi forma, progresszív innováció vezethet a kiteljesedésükhöz? Folyamatos a gondolkodás erről június 9. óta.

Az MSZP társelnöke, Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre lemondtak, Gyurcsány Ferenc nem. Új baloldalról, új lendületről, új eszközökről és elsősorban progresszióról beszél az ellenzék. Itt azonban érdemes feltenni a kérdés: azért nem szavaznak milliók a baloldalra, mert szeretik a munkavállalót multicégeknek kiszolgáltató rabszolgatörvényt? Vagy mert támogatják az agyevő propagandára, fájdalmasan ostoba kampányokra elégetett milliárdokat? Vagy mert szeretik, ha a kormányuk hazaárulónak vagy külföldi ügynöknek bélyegzi őket? Vagy mert támogatják a kórházi ellátás aggasztó lerohasztását vagy a közoktatás elbutítását? Vagy mert szeretik, ha a miniszterelnök családja és a kormány holdudvara fénysebességgel gazdagodik, miközben a magyarok életszínvonala sereghajtó helyre pottyant az uniós ranglistán? Nem valószínű...

ITT OLVASHATÓ

MÁSRÉSZRŐL: VÉGLEG BEZÁR A CEU BUDAPESTEN

KLUBRÁDIÓ / MÁSRÉSZRŐL
Műsorvezető: RÓZSA PÉTER
2024.06.27.

Téma: Végleg bezár a CEU Budapesten

Vendégek:

Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem volt rektora, az ÁPV Zrt. volt igazgatósági elnöke

Bozóki András egykori kulturális miniszter, a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének professzora és a CEU Demokrácia Intézetének tudományos munkatársa

ITT HALLGATHATÓ MEG

MUTATJUK, MENNYIT LEHET ALKUDNI A LAKÁSPIACON - SOK HELYEN HAT ÉV ALATT DUPLÁZÓDOTT AZ OTTHONTEREMTÉS KÖLTSÉGE

AZ ÉN PÉNZEM
Szerző: LOVAS JUDIT
2024.06.28.

Országos átlagban 86 százalékkal, 20,6 millió forinttal kerül többe az ingatlanvásárlás 2024-ben, mint hat évvel ezelőtt. Budapesten „csak” 64 százalékos az emelkedés, ez viszont 23,5 millió forintos drágulás 2018. óta. A tavalyi gyengélkedés után idén tavasszal már magára talált az ingatlanpiac, de még mindig átlagosan 6,4 százalékot tudnak lealkudni az árból a vevők – derül ki az ingatlanközvetítők elemzéseiből.

Az elmúlt években fordulatosan alakult az ingatlanpiac. A szegmensre jellemző ciklikusságon túl nem várt események is befolyásolták a piaci folyamatokat és hatással voltak az árak alakulása mellett a vásárlói szokásokra is: ilyen volt a 2020-ban érkező pandémia, amikor felértékelődött a tér és a természetközeli lokáció, 2022-ben az orosz-ukrán háború és következményeként az energiaválság, ami kedvezett a panellakások iránti keresletnek, de háttérbe szorította az elavult, nagy alapterületű családi házakat, a gazdasági helyzet romlása, az elszálló infláció és a magas kamatkörnyezet pedig jelentősen visszavetette a vásárlási kedvet, és ennek megfelelően alacsony tranzakciószámokat eredményezett a 2023-as évben. Ezt követően 2024-re a piac újjászületésének időszakaként tekintenek a szakemberek, ami mind a négyzetméterárak, mind az otthonteremtésre fordított összeg növekedésében tetten érhető – írja elemzésében a Duna House.

-A Duna House Barométer országos lakásárindexét vizsgálva egyértelműen látható, hogy 2014 második negyedévétől 2019 harmadik negyedévéig fokozatosan növekedtek a nominális lakásárak, ezt követően a stagnálás időszaka következett, majd 2022 harmadik negyedévében kiugró emelkedést jelzett a mutató. A 2023-as év gyenge kereslete az árakat is visszavetette, azonban 2024 I. negyedévében a megújuló otthonteremtési támogatások és a rendeződő kamatkörnyezet ismét jelentős növekedést hozott nominál és reál értéken egyaránt – mondta Benedikt Károly, a Duna House PR és elemzési vezetője...

ITT OLVASHATÓ

TÖBB KEVÉSBÉ NEVES ISKOLA KÉNE, AHONNAN JÖNNEK A DIÁKOK – ÍGY LÁTJÁK AZ EGYETEMEN A SAJÁT UTÁNPÓTLÁSUKAT

G7 / PODCAST
Szerző: HOLTZER PÉTER
2024.06.29.

„Lehet, hogy annak kellene jobban működnie, hogy akár egy kis faluból a nagyon tehetséges gyerek el tudjon jutni egy olyan középiskolába, ahol aztán fel tudják készíteni arra, hogy magas tudással tudjon bekerülni az egyetemre. Ezért talán teszünk is valamit, hiszen van egy Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program, ami nagyon sok középiskolát ér el, és ezek a középiskolák rendre jól is szerepelnek a felvételi számok alapján” – mondta Hafiek Andrea, a Semmelweis Egyetem Oktatásigazgatási Hivatalának vezetője a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra új részében.

Hogyan látja a Semmelweis Egyetem mostanában az egyetemre felvételizőket? Mennyire koncentrálódnak a felvételizők egyre kevesebb és „elitebb” középiskolára? Miben tud a Semmelweis Egyetem a közoktatással együttműködni az egyetemi oktatásnak megágyazó alap- és középfokú oktatás javítása érdekében? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a podcastban, amelynek Hafiek Andrea és Benyó Zoltán, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt a vendége.

Az egyetem tehetséggondozó programja keretében a partneriskolák a diákoknak nyílt napot szerveznek, az egyetem folyamatos kapcsolatban áll az iskolával, a pedagógusokkal és a részt vevő gyerekekkel. „Személyes tapasztalatból tudom mondani, hogy leginkább azon múlik, hogy a gyereknek van-e esélye felkészülni, hogy milyen a tanára. Elképzelhető, hogy az iskola nem tudja megfizetni a vegyszereket, de ha olyan a tanár, akkor szerez. A legjobb példa a váci Boronkay, ami egy technikum. Van egy elképesztően lelkes biológia tanár, aki szervezi a csapatot. Tavaly kilencen kerültek be a Boronkayból” – mesélte Hafiek Andrea...

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ

ORBÁN BEVESZI BRÜSSZELT – CSAK NEM ÚGY

VÁLASZ ONLINE
Szerző: MAGYARI PÉTER
2024.07.01.

Egy elszigetelt, mindenkivel vitázó kormány mától az EU elnöke. Igen, a magyar. A feladatok itt jórészt technikai jellegűek, ám a versenyképesség erősítése lenne a magyar program fő motívuma. Csakhogy addig nem lehet nagyot álmodni, amíg vitatjuk, hogy az EU egyáltalán mit tehet meg. Ezt pedig a magyar kormány vitatja ugyan a leghangosabban – de egyáltalán nem csak ő. Egy identitásában bizonytalankodó hatalom nehezen versenyezhet a kínai totális állam erejével és Amerika végtelen hitelkeretével.

Július elsejétől fél évig Magyarország kormánya vezeti az Európai Unió Tanácsának üléseit, azaz megkezdődik a magyar elnökség.

Az előző Európai Parlament tavaly nyáron nagy többséggel elfogadott egy határozatot, amiben felszólította a Tanácsot, hogy ne engedje a magyar kormányt ebbe a fontos pozícióba kerülni, és az EP-s szavazás előtt a német kormány EU-ügyi államtitkára is így beszélt: „kételkedem abban, hogy Magyarország képes lehet egy sikeres elnökséget végigvinni”.

Ezek a tavalyi nyilatkozatok nem gördítettek akadályt az elé, hogy hétfőtől a miniszterek, államtitkárok és diplomaták üléseit a magyar résztvevők vezessék. Ahogy egy szomszédos tagállam egyik diplomatája lapunknak fogalmazott: „Igazából senki sem aggódik komolyan a magyar elnökség miatt, ez alapvetően technikai szerep. Az elnök nem tud döntéseket kikényszeríteni, legfeljebb késleltethet néhányat a napirend variálásával. Ez pedig önmagában nem katasztrófa, januártól jön a következő elnökség, és akkor majd szavazásra bocsátják a kérdést.”

Bóka János magyar EU-ügyi miniszter konstruktív együttműködést ígért mindenkivel, a hivatalos budapesti nyilatkozatok szerint nem készül balhékra, provokációkra a magyar kormány. Ráadásul, ahogy arról a tavaly az elnökségi készülődésről szóló cikkünkben is írtunk, nincs túl sűrű jogalkotási programja ennek a félévnek: mire rendesen dolgozni kezd az új parlament, és mire működni kezd az új Bizottság is, alig marad két hónap az érdemi munkára, és annak a végét is elveszi majd a karácsonyi szünet...

ITT OLVASHATÓ

SZÉKY JÁNOS: ÁLMODOZÁSOK KORA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SZÉKY JÁNOS
2024.06.28.

Vannak fontossági sorrendek, egészséges országban például a kormányzati munka két legfontosabb területe a gazdaság- és a külpolitika. A kormány szurkolói ennek jegyében két hírnek örülhettek június közepe óta.

Az egyik, hogy az Eurostat legújabb jelentése szerint Bulgária is megelőzte Magyarországot a háztartások tényleges fogyasztásának listáján, a magyarok tehát átlagosan a legszegényebbek az Európai Unióban. (Mindez úgy, hogy az államadósság nálunk 76, a bolgároknál 33 százalék, az állami kiadások aránya pedig nemhogy a bolgárnál, de még a németnél és a svédnél is nagyobb, azaz elvileg az adófizetők és a külföldi hitelezők/segítségnyújtók világsok pénze szóratik ki az ablakon.)

A másik hírcsomag lapzártáig legérdekesebb darabja az, hogy az EU talált egy jogi kiskaput, amivel megkerülheti Magyarország vétóját az Ukrajnának szánt fegyvervásárlásban, ezzel összefüggésben jegyezte meg Josep Borrell, hogy az egész azt mutatja, milyen szoros a kapcsolat Budapest és Moszkva között. Korábban Giorgia Meloni olasz miniszterelnök hasonló meggondolásból, könnyed eleganciával utasította vissza Orbánt, aki bevitte volna a Fideszt az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójába (ráadásul nyíltan vállalja a szerepet, hogy a konkurens Kína eladósodott, azaz lekötelezett kereskedelmi ügynöke legyen az európai piacon).

„Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok” – figyelmeztette Orbán Viktor a külföldi diplomatákat 2011-ben, és kövessük intését mi is. Mond mindenfélét, de Magyarországból mostanra az Európai Unió szegényházát csinálta, a nemzetközi színtéren pedig szégyellni való rongyot.

Egészséges országban ez annyit jelentene, hogy a kormányzás totális csőd. Egészséges (= demokratikus) országban a kormány belebukna. Magyarországon lényegében meg se kottyan. Az első olyan országos választáson, június 9-én, ahol a publikum értékelhette a kormányzat aktuális teljesítményét, a Fidesz–KDNP tizenkét százalékkal több szavazatot kapott, mint 2019-ben, és arányos rendszerben több mandátumot szerzett, mint az ellenzék együttvéve. Ez az eredmény országgyűlési választáson elég volna az újabb kétharmadhoz. Nemcsak a Nézőpont Intézet mondja, hanem tény, utána lehet számolni.

De abban az elméleti esetben, ha a magyar közvélemény kellően nagy százaléka érzékelné is, hogy mennyire pocsék a kormányzás, vezethetne vajon az a kormány bukásához? Hát nem. Először is, mert Magyarországon sem a közvélemény, sem a többi párt, sem pedig a saját párt konkurens tényezői nem kényszeríthetnék a kormányfőt arra, hogy lemondjon. A közvélemény olyan mélységig van manipulálva, amilyen demokráciában nem lehetséges; a parlamenti ellenzék tehetetlen statiszta egy csicsás díszletben; a kormányzó párt meg vezérelvű, s a vezér gondoskodott róla, hogy ne legyen semmilyen, saját támogatással bíró konkurenciája. Különben miért is lenne, ha a vezető klikk a maga – kit érdekel az ország? – szempontjából sikert sikerre halmoz. Konkrétan: mivel Orbán Viktor célja a hatalom szilárd megtartása és a vagyonfelhalmozás, és ezt nem veszélyezteti az ég egy világon semmi, nincs oka rá, hogy olyan apró működési zavarok miatt lemondjon, mint a nép anyagi tengődése és az ország förtelmes erkölcsi lerongyolódása. (A szellemi lerongyolódás egyenesen a hasznára van a vezetőnek.) Előrehozott választásoknak az ő szemszögéből semmi értelme, kivárhatja 2026-ot, és mivel a választási törvény kétharmados, neki pedig kétharmada van, még idejében úgy módosíthatja a szabályokat, hogy azok neki kedvezzenek. Az ellenzék meg tehet neki egy szívességet, ahogy a múltkor is tett, amikor zokszó nélkül elfogadta a 2020. decemberi törvénymódosítást, és a következő tizenöt hónapban ehhez igazította cselekvését, összefogott mindenben és mindenáron, a pártok feladták párt mivoltukat, hozzájárulva saját tönkretételükhöz.

E művelet eredménye meg is mutatkozott a mostani EP-választásokon. A kormány semmilyen hibás, sőt bűnös szakpolitikába nem tud belebukni, mert ilyen a rendszer...

ITT OLVASHATÓ

PATRIÓTA MEGVÁLTÓ

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.07.01.

Tegnap született, illetve előtérbe került egy fogalom, ami mostantól nagy valószínűséggel mindenhonnan ömleni fog, és úgy elveszíti – ha már meg nem történt – jelentését, mint az összes, amit a Fidesz (Orbán) összetaknyozott. Mint a nemzeti, vagy a család vagy akármi. Erre a sorsra kezdett jutni tegnap a „patrióta”, amit kínjában Orbán önmagában felfedezett, és tele is ordította vele a világot.

Még „patrióta kiáltvány” is született, amely hosszan taglalja az összes hülyeséget, ami mostanában a kedves vezető fejében bolyong, komolyságáról azonban csak annyit, hogy az is szerepel benne, ne vonják meg tőle a vétójogot, és kapja meg mind a sok uniós pénzt, ami azért nem jön, mert az Unió ellensége, s egyben ráadásul a saját hazájáé is. Nehéz belátni, miként passzol ehhez a patriotizmus, leginkább sehogy.

Nem is az a cél, hogy igaz legyen a tartalma, hanem jól beláthatóan és egyszerűen fogalmazva, hogy róla szóljanak a hírek, amit – valljuk be – tegnap sikerült is elérnie, de ez momentán olyan ötperces hollywoodi hírnévnek tűnik, vagy még annyinak sem. Ez az egész egy kétségbeesett kepesztetés végeredménye a kedves vezetőtől, akit az elmúlt napokban sorra utasítottak vissza még a széljobbos haverjai is, tehát gründolni kellett magának egy társaságot.

Ez, ami sikerült, nem nagy, de annál szagosabb. Hárman vannak benne. Orbán, a bukott cseh Babis és a méltán rossz hírű osztrák szabadságpártos Kickl, ők hárman lettek a patrióták. S az az érdekes helyzet állott elő, az esti futballmeccs szünetében, az egy perc gyűlöletben hiába mondták azt, hogy frakció alakult, ez csak egy nyomorult szövetség, ám mivel Orbán benne van, annál hangosabb. A kedves vezető tegnap már a történelem lapjain látta magát.

Idézzük a megváltót magát: „1989-ben, a berlini fal leomlásakor kezdődő korszak most zárult le, az európai parlamenti választással. Ennek keretében jön létre az új európai frakció, ami meg fogja változtatni az európai politikát”. Mint látjuk, kis híja van annak, hogy az oroszok hazazavarása után a nevezetes falat is enkezével bontsa le a kedves vezető, amiből kitetszik, hogy eddig sem volt túl szerény, most azonban már meg is zavarodott.

Elveszítette úgymond a valóságot. Akkor is, amikor azt jelentette ki, ők hárman lesznek a legerősebb szövetség a sorosisták ellen az Unióban, csak azt felejtette el közölni, hogy jelenlegi állapotukban az Európai Parlament négy százalékát képviselik, és még kellene szerezni tagokat négy másik országból is. A legszebb az egészben, hogy olyanokkal számol Orbán, akik előtte két nappal ajtót mutattak neki, azaz, így dübörögnek ők hárman a hídon.

Az is lehet – és nagy valószínűséggel kitapossa a kedves vezető, mert most ez tűnik számára a legfontosabbnak ahelyett, hogy az országot igazgatná -, szóval biztosan beszippant még pár alakot, akik ugyanúgy sehová sem kellenek, mint ahogyan ő sem, azaz, a végén még lehet egy mini frakciója, aminek az élén kukorékolhat, de ennél több nem néz ki neki. Viszont, mint látjuk, ez az egész már most is úgy van eladva, mintha Orbán Európa élén állana...

ITT OLVASHATÓ

TÍZ ÉV ALATT A SZERENCSEJÁTÉK ZRT. TÁMOGATÁSAINAK 61 SZÁZALÉKA LANDOLT A FIDESZHEZ KÖTHETŐ SZEMÉLYEKNÉL, CÉGEKNÉL, SZERVEZETEKNÉL - ROKONOK, ZENÉSZEK, MÉDIASZEREPLŐK IS JÓL JÁRTAK

NÉPSZAVA
Szerző: FRANK ZSÓFIA
2024.07.01.

A Szerencsejáték Zrt. kicsivel több mint 15 milliárd forintos támogatásaiból csaknem 9,2 milliárd vándorolt a NER kegyeltjeihez 2015. február és 2024. május közti időszakban – derült ki lapunk összesítéséből. Tehát a szétosztott pénzek 61 százaléka került olyan személyekhez, szervezeti-, egyesületi elnökökhöz, akik nyíltan támogatják a Fideszt, esetleg rokonuk, ismerősük a kormánypárt színeiben politizál, vagy olyan szervezetek, egyesületek, melyek üzenetei, kutatásai gyanúsan egybevágnak a kormány éppen aktuális üzeneteivel, érdekeivel. (Az összesítés a nettó, tehát ÁFA nélküli összegeket tartalmazza).

Az állami tulajdonban lévő Szerencsejáték Zrt. leánycége, a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. minden hónapban közzéteszi a listát arról, hogy kik kaptak adományként, vagy szponzorálási szerződés formájában 5-10, de akár több száz millió forintot. Szponzorációs szerződések esetén arról van szó, hogy egy támogatott cég valamilyen formában (rendezvényen, mozgóképen, honlapján) közzéteszi a Szerencsejáték Zrt. logóját, esetleg nevét, mint támogatót. A támogatottak körében jelentős összeget kapott például Deutsch Tamás testvére, Deutsch Péter. Az Élményliget Kft., ahol Deutsch Péter cége (Ad-Wiser Szolgáltató és Tanácsadó Kft) kisebbségi tulajdonos, összesen 125 milliót kapott, míg a Sport&Event Sportügynökség Kft., ahol szintén az Ad-Wiser Szolgáltató és Tanácsadó Kft.-n keresztül kisebbségi tulajdonos a Fideszes EP-képviselő testvére, 50 milliót. Utóbbi cég esetén érdekes adalék, hogy az Ad-Wiser tagsági jogviszonya az Opten cégnyilvántartó adatbázisa szerint 2021 májusában kezdődött, az első támogatás pedig 2021 júniusában érkezett a Sport&Event Sportügynökség Kft.-hez...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁNIZMUS ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN - A 444 NAPINDÍTÓ HÍRLRVELE

444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2024.06.01.

Magyar és európai foci. Biden tudatos külpolitikája és pánikos belpolitikája. Egy új TGM. A hétvége cikkei.

Jó reggelt! Egészségére! Figyelem: elázunk és megsülünk.

4 kiemelt cikk:

- A magyar válogatott addig a rendszer foglya marad, amíg másra mutogatunk a csalódások miatt

- 3,33 százalékról indul a Patrióták, ami Orbán szerint „gyorsan az európai jobboldal legnagyobb frakciója lesz”

- A melegszívű TGM kolozsvári hanyatlástörténetei

- A korlátait felismerő szuperhatalom

ITT OLVASHATÓ

AZ AMERIKAI DEMOKRATA PÁRT LÉTEZHET BIDEN NÉLKÜL. ÉS VAJON A DK GYURCSÁNY NÉLKÜL? | HETES STÚDIÓ

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Műsorvezető: NEUMANN GÁBOR
2024.06.29.

A Hetes Stúdió 2024. június 29-i adásában Neuman Gábor Bolgár Györggyel, Ferencz Gábor gazdasági újságíróval, a Zugló TV volt főszerkesztőjével, valamint Nagy Gáborral, a HVG vezető szerkesztőjével beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.

ITT NÉZHETŐ. HALLGATHATÓ MEG

MERRE TART AZ OROSZ-UKRÁN HÁBORÚ? (LENGYEL LÁSZLÓ, SZENES ZOLTÁN, SZ. BÍRÓ ZOLTÁN ÉS KRAJCZÁR GYULA BESZÉLGETÉSE) - EGYRE INKÁBB EGY EURÓPAI HÁBORÚ RÉMKÉPÉVEL NÉZÜNK SZEMBE

NÉPSZAVA
Szerző: NÉPSZAVA
2024.06.29.

Lengyel László: A háború legfontosabb és legrégebbi tanulsága, hogy kiszámíthatatlan, hogy amikor Putyin néhány napos katonai műveletet tervez, akkor akarva-akaratlan hosszú háborút indít el. És ez a háború forgandó, mert hol az orosz, hol az ukrán oldal látszik győztesnek (Joseph S. Nye, Jr.: Old and New Lessons from the Ukraine War. Project Syndicate, 2024. 06. 04.). 2023-ban Putyin Oroszországa érezhette meg a „halál szelét” az ukrán offenzíva sikere és a Prigozsin-lázadás idején, 2024 tavaszán pedig Zelenszkij Ukrajnája, az amerikai támogatás elmaradása és az orosz ellenoffenzíva hatására. Mit jelent ebben a felőrlővé váló háborúban az orosz hadigazdaság kiépülése, és mit az új nyugati fegyverek beérkezése illetve a hatótávolság megnövelésének engedélyezése Ukrajna számára? Mi lehet az orosz és mi az ukrán hadicél?

Szenes Zoltán: Oroszország hosszú távra játszik, nem nagyon törődik a veszteségekkel. Teljesen elveszítette már a háborút elindító 280 ezer fős, jól felszerelt, profi szárazföldi erejét. Ezt létszámban tudja pótolni egy ideig – a Harkiv irányába támadó, 30-40 ezer fős hadtestet most hozták létre az újjáalakított leningrádi katonai körzet csapataiból –, de az új erők harcképessége már messze nem olyan, mint a háború előtt volt. Az oroszok bevallottan elveszítettek több százezer katonát és 16 ezer harci-technikai eszközt. Bár erőfeszítéseket tesznek a haderő megújítására, a technikai veszteségek pótlására, az új politikai célok megvalósítása – az ukrajnai háború megnyerése, felkészülés egy NATO-elleni összecsapásra – még békeidőben is nehéz lenne, nemhogy háború idején. Hiába követelnek az orosz „héják” hárommillió fős mozgósítást, ha nem tudják a bevonult állományt felszerelni.

Az orosz hadipar állami kézben van. A katonai doktrína szerint teljesen önállóan kell biztosítania a fegyveres erők ellátását. A kormányban miniszterelnök-helyettes felügyeli, és az új védelmi miniszter, a közgazdász Andrej Belouszov is kiemelt feladatként kapta a hadiipar megújítását és modernizálását. A hadiipar mindent tud gyártani, a Kalasnyikovtól a nehéz harci-technikai eszközökön át az űrállomásig. A háború kirobbanása után már 2022 augusztusában bevezették a hadigazdálkodást a védelmi iparban, folyamatos termelésre – napi 24 óra, heti hét nap – álltak át. A katonai igények kielégítése elsőbbséget kap a gazdaságban. Egy éve folyt már a háború, mire kidolgozták a „hadiipari szuverenitás” helyreállításának tervét. A hadiipar lassan magára talált, bizonyos területeken (pl. drónok) a gyártás felgyorsult, más területeken már kisebb mennyiségű fejlett harceszközöket tudtak előállítani. A tömegtermelésben – lőszerek, rakéták, régi típusú harcjárművek felújítása – nagyot léptek előre, mert a központi irányítással az iparban sikeres konverziót – gyárak termelésének átállítása katonai termékek gyártására, haditechnikai eszközök felújítására – tudtak végrehajtani. A high-tech fegyverek gyártása is újraindult, amit a harctéri technikai veszteségek összetétele, illetve a stratégiai bombázásban részt vevő repülőeszközök típusai bizonyítanak. Ebben – az amerikaiak szigorú ellenőrzése ellenére – a kínaiak segítik az oroszokat ún. kettős rendeltetésű eszközök és anyagok szállításával. Bár az orosz vezetés optimista, a hadiipar teljes újjáépítése, haditechnikai szuverenitásának helyreállítása még éveket vesz igénybe.

Ukrajna még nehezebb helyzetben van. Katonai veszteségei hasonlóak Oroszországéhoz (300 ezer katona, 6500 db harceszköz), az utóbbi félévben elveszített területekkel együtt az ország területének 19 százaléka került orosz kézre (a korábbi legnagyobb 25 százalékkal szemben). Egyfajta állóháború alakult ki. A Harkiv felé támadó oroszokat megállították, Donyeck megyében az oroszok lassan haladnak előre, délen stabilizálódtak a frontvonalak. Az orosz légierő naponta támadja az ukrán célpontokat, a kritikus infrastruktúra óriási károkat szenvedett (a villamosenergia-szolgáltatás mintegy 40 százalékos kapacitással tud csak működni). Az ország működtetése egyre nehezebb, a helyreállítási munkák mintegy 500 milliárd dollárt igényelnek. Az ukrán fegyveres erők legnagyobb problémája a létszámhiány; egyre nehezebb friss állományt küldeni a frontra. Mintegy 800 ezer katonát tartanak fegyverben (az oroszok 700 ezret), akiknek a váltása egyre nehezebb. Május 18-án új mozgósítási törvényt fogadtak el, 25 évre levitték a frontra küldhető fiatalok életkorát, bevezetik a középiskolások katonai előképzését. Az utánpótlási igényt oroszos „trükkökkel” próbálják kielégíteni: külföldi légió megerősítése; toborzás börtönökből (az első 20 ezer fő rekrutációja megkezdődött); nők önkéntes katonai szolgálatának engedélyezése (7500 katonanő szolgál jelenleg); külföldre menekült férfiak hazakényszerítése, amitől 70 ezer fős bevonulást várnak. A fronton harcoló katonák átlagéletkora tavaly decemberben 43 év volt. A személyi utánpótlás helyzetén nehéz változtatni, az átcsoportosítások, a meghagyások rendjének átalakítása, a sorozást elkerülők elleni erőszakos fellépés nem teszi szimpatikusabbá a katonai frontszolgálatot. Ukrajna politikai célja a stratégiai védelem, erre Zelenszkij elnök tavaly novemberben adott parancsot...

ITT OLVASHATÓ

LIGETI MIKLÓS: A NER BELSŐ KÖREIBEN SINCSENEK INGYEN A TÍZ- ÉS SZÁZMILLIÓK

HÍRKLIKK
Szerző: HÍRKLIKK
2024.06.29.

Ahelyett, hogy a Transparency a feladatait látná el, küzdene a korrupció ellen, most azt a hat oldalas levelet olvassuk, amely a Szuverenitásvédelmi Hivataltól érkezett – összegezte a szervezet jelenlegi tevékenységét Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója a KlikkTV Mélyvíz című műsorában. Felidézte, hogy most is áll egy, a közbeszerzési hatósághoz beadásra váró eljárás iránti kérelem, mert szerintünk a Mol, illetve annak hulladékos leánycége a MOHU törvénysértő módon jutott hozzá 35 évre a hulladékkoncesszióhoz, és ehhez megszerezték közérdekű adatigénylési perekkel az adatokat, most következik, hogy ezt bizonyítékokkal alátámasztva, megosszák a hivatallal.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal 62 kérdést küldött, és a jogi igazgató most azt osztályozza, melyikre nem szabad válaszolni, mert nem is tehet fel ilyen kérdéseket a hivatal, és melyek azok, amelyekre a válasz nagyon egyszerű, kézenfekvő, mert a honlapjukon eleve megtalálható. „Ez egy ügyes kis játszma, mert amíg ezzel foglalkozunk, addig sem a hatalom korrupcióján rágódunk.”

Izgalmasabb az a kérdéscsoport, amely nem található meg a honlapon és abban számlákról, elszámolásokról, pénztári kimutatásokról érdeklődnek, a minket támogató szervezetekkel kötött szerződések és más hasonló iratok megismerésére irányulnak, de ezeket, még ha akarnánk sem tudnánk kiadni – tette hozzá Ligeti Miklós. „De nem is akarjuk, mert mi megkérdőjelezzük a Szuverenitásvédelmi Hivatal legitimitását, úgy gondoljuk, nincs rá szükség, és a magyar Alaptörvénnyel nem is egyeztethető össze, hogy ilyen van, de a részletes pénzügyi elszámolási adatokra csak a törvényben erre kifejezetten felhatalmazott hatóságok, az adóhatóság, az ügyészség, a rendőrség jogosult, hiába kíváncsi a Szuverenitási Hivatal.”...

ITT OLVASHATÓ

SZUVERENITÁSVÉDELEM ORBÁN VIKTORRAL – AVAGY ÚJRAÉLED AZ ÁVH?

CSILLAGBRIGÁD VIDEÓ
Szerző: CSILLAG DÁVID
2024.06.29.

Lánczi Tamás; Szuverenitásvédelmi Hivatal; Jólvanezígy; 444; Oroszország; Európai Unió; kegyelmi botrány; Átlátszó; Transparency International.

ITT NÉZHETŐ MEG

KEDVES VIKTOR, PÉTER, FERENC! BOCS, HOGY ÉLÜNK!

VÁLASZ ONLINE
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2024.06.28.

Itt a nagy, nemzeti egység: egymásnak dobálja, együtt nyomkorássza végre a „független sajtó” feliratú stresszlabdát Orbán Viktor, Magyar Péter és Gyurcsány Ferenc! Volna persze más megoldás is a problémáik kezelésére. Vélemény.

Micsoda hét! Micsoda nagyszerű hét! Jó, jó, a válogatott kiesett, de mi az ahhoz képest, hogy megvan végre az oly’ régóta áhított nemzeti egység. Mostantól a turáni átok sem veri a magyart, dús áldás száll Magor lányaira, fiaira, együtt legelészik a farkas és a bárány, szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör… Igen: 2024 júniusának utolsó napjaiban eljött a történelmi pillanat, amikor Orbán Viktor, Magyar Péter és Gyurcsány Ferenc egy nevezőre kerültek. Megszületett az egész nemzetre kiterjedő óriáskoalíció!

S hogy mi hozta össze? Hát a felismerés. Annak felismerése, hogy minden bajok okozója: a független sajtó!

Mint mindenben, ebben is Orbáné az elsőség, de a héten felzárkózott hozzá Magyar és Gyurcsány is. Már amennyire tehették így, kívül a hatalom sáncain. Olyat egyelőre sajnos utóbbiak nem engedhetnek meg maguknak, amilyet a kormányfő igen, aki hivatalt állított fel körmös Bauerek elhivatottságával megáldott káderrel az élén, hogy aztán most – minden előzetes hazugság ellenére – szépen vegzálni is kezdjék a sajtót. A szöveg ugye az volt, amikor a hivatalról szóló törvényt elfogadták, hogy a média nem érintett, hát hiszen nem is szerepel benne, de nem volt nehéz átlátni a szitán. Át is láttunk rajta, megmondtuk előre, hogy ez lesz, több sajtótermékkel együtt.

Ugyan a Válasz Online nem pályázik külföldi forrásokra (belföldiekre sem, hiszen, innen is köszönet érte, olvasóink támogatásából működhetünk, így aztán teljesen függetlenek lehetünk bel- és külföldi gazdasági, politikai befolyástól),

szolidárisak voltunk és vagyunk azokkal, akiket az imperialista Nyugat ügynökének és a nép ellenségének próbál beállítani a nemzeti bolsevizmus kifejezetten erre szakosított hivatala.

Szóval a most, elsőként megtámadott Átlátszóval is – mínusz persze Hont András. (Bodoky főszerkesztő mindenesetre talán hasznát veheti végre, hogy alkalmazza a fideszes megmondók Schiffer András melletti másik kedvenc „ellenzékijét”, aki maga is megafonosoknál hangosabban szokott „függetlensajtózni”: egyébként nagyon tisztességes írásában a hithű orbánista Skrabski Fruzsina is felhozza érvként, hogy többek között azért sem kellene nyösztetnie a hivatalnak az Átlátszót, mert ott dolgozik a Magyar-gyűlölő Hont is. Hátha ez hatni fog.)

Eddig persze semmi új nincs ebben. Előre a putyini úton. (Most fúrta meg például Orbán Viktor, hogy az EU elítélje Moszkvát, amiért Putyin betiltott 81 európai médiumot.) Csak a szokásos. Bandukolunk mi már ezen a pokolba tartó országúton egy ideje – ezért igazán nem érte volna meg billentyűzetet ragadni.

Csakhogy a héten a „független sajtó” feliratú stresszlabdáért bejelentkezett a másik két főfigura is. Most már egymásnak dobálják, felváltva nyomkorásszák...

ITT OLVASHATÓ

MESTERI HÚZÁS VAGY TÖRTÉNELMI HIBA, DE EMMANUEL MACRON JÓVOLTÁBÓL HATALOMRA KERÜLHET A SZÉLSŐJOBB FRANCIAORSZÁGBAN

NÉPSZAVA
Szerző: RÓNAY TAMÁS
2024.06.30.

Emmanuel Macron 2017 óta tartó elnökségének legmegosztóbb döntését hozta azzal, hogy az európai parlamenti választás után, amelyen pártja, az Újjászületés (RE) leszerepelt, és a Nemzeti Tömörüléstől (RN) messze leszakadva lett második, feloszlatta a parlamentet és előrehozott választást írt ki.. Bár az ő hatalma nem forog kockán, az Ötödik Köztársaság történetében először fordulhat elő, hogy szélsőjobboldal alakíthat kormányt.

Gabriel Attal miniszterelnök a hírek szerint arra kérte, hogy menessze őt, csak a törvényhozáshoz ne nyúljon, ám az államfő hajthatatlan maradt. Azóta Emmanuel Macrontól eltávolodtak szövetségesei, köztük Édouard Philippe a Horizontok nevű párt elnöke, vagy Francois Bayrou, a centrista Modem vezetője. A választás kétfordulós, június 30-án és július 7-én tartják, a kormányzó többséget támogatók nem értik, mi szükség volt rá, hiszen Franciaországot szinte átadja a szélsőjobbnak. Ha a RN kormányfőjelöltje, a mindössze 28 éves Jordan Bardella abszolút többséget szerezne és miniszterelnök lenne, ugyan nem lenne Franciaország teljhatalmú ura, hiszen elnöki köztársaságról van szó, de akadályozhatja például Ukrajna támogatását, az ukránok kiképzését, vagy fegyverek szállítását az agresszió sújtotta országnak.

Az elnök lépése után sokan úgy érezték, mintha egy politikai témájú televíziós sorozatba csöppentek volna. A francia politikai élet kezd szétesni, mintha egy gyászos végű fikció válna valóra. – Ez egy Netflix-sorozatot idéző feloszlatás volt – vélekedett Rapha Oblorca esszéíró és kommunikációs szakértő. – Az elnök ki akarta használni a sokk hatását, és egy olyan történetet akart bemutatni, amely képes az egész országot mozgósítani a valóság narratív konstrukciójának keretein belül" - mondja. A probléma az, hogy a mindentudó narrátor, akit Macron testesít meg, már nem rendelkezik elegendő tekintéllyel: nem képes egyesíteni a demokratikus erőket a szélsőjobbal szemben. A RN illusztris alakjától, Marine Le Pentől már nem tartanak a franciák, nem gondolják azt, hogy pártja hatalomra kerülése után Párizs elindul az enyészet útján.

Akad azonban egy másik feltételezés is. Macron célja valójában éppen az, hogy lehetővé tegye a kormányzást a Nemzeti Tömörülés számára. Az olasz anyától és algériai apától származó Bardella mutassa csak meg, mire képes a mostani gazdasági helyzetben, amikor hatalmasra duzzadt az államadósság.

Most még meg lehet fékezni a szélsőjobb teljes előretörését, hiszen az államfőt nem lehet megkerülni. S a következő, 2027-es elnökválasztásig talán lehull a lepel, kiderül az, hogy a szélsőjobb csábító széruma nem jelent megoldást az ország gondjaira...

ITT OLVASHATÓ

A FRANCIA VÁLASZTÁSOK TÉTJE: KORMÁNYRA KERÜL-E A SZÉLSŐJOBB?

HÍRKLIKK
Szerző: NAGY MARIANNA
2024.06.30.

A szélsőjobboldal franciaországi pártjának, amely minap nagy fölénnyel nyerte meg az európai parlamenti választásokat, jó esélye van arra, hogy a ma kezdődő parlamenti választáson is átütő sikert arasson és kormányra kerüljön. Ha patthelyzet alakulna ki, hónapokba telhet a kormányalakítás, előre nem látható kimenetellel. Mindkét esetben polgárháborús légkör fenyeget – a párizsi olimpiai játékok küszöbén. A francia válság, a szélsőjobb uralma veszélyes folyamatokat indíthat az unióban (Orbán Viktor hasznára is) és megrengetheti az eurót.

A Nemzeti Tömörülés Pártja (RN) 32 százalékot kapott az európai parlamenti szavazáson, szemben Emmanuel Macron most kormányzó pártjának 15 százalékával. A drámai vereség után az elnök – kormánya és az egész polgári tábor elképedésére – egyedül döntött úgy, hogy előre menekül: feloszlatta a Nemzetgyűlést, és rendkívüli választásokat írt ki. Elhatározása mögött a remény állt, hogy a szélsőjobb veszély láttára mind a baloldali, mind a középutas pártok köré tömörülnek majd, megakadályozandó ezt a veszélyes fordulatot. „A nacionalisták és a demagógok előretörése veszélyezteti nemzetünket és Európát, Franciaország helyét a világban”, figyelmeztetett az államfő.

Igencsak félő, hogy a vészjelzés megalapozottnak bizonyul. Az RN-nek most 88 helye van az alsóházban, míg Macron pártjának 169. Ám a felmérések szerint Marine Le Pen tábora a voksok 32 százalékára számíthat, a baloldali pártok Új Népfrontja 26-ra. Az RN-nek így a felmérések szerint 270 helyre van reménye az 577 tagú képviselőházban, ami valamivel kevesebb, mint a többség, de a párt mindenképpen a legerősebb lesz a házban. Ilyen választási eredmény könnyen politikai és gazdasági válságba sodorhatja az országot. Amennyiben egy ilyen párizsi vezetés szabad teret enged EU-ellenes nézeteinek, válságba kerülhet az unió is, hiszen Franciaország a németek után annak második legnagyobb tagja, az európai össztermék hatodát adja és a németek mellett Európa egyik tartóoszlopa. Amennyiben Le Penék rombolni kezdenek, évtizedek integrációs sikerei tűnhetnek el...

ITT OLVASHATÓ

BŰNÖZŐK

REZEDA VILÁGA
Szerző:Rezeda
2024.06.29.

Mindig akadnak különös, szókimondó emberek Orbánnal szemben, akik olykor félreteszik a diplomáciai udvariaskodást: mondhatni, ami a szívükön, az a szájukon. Általában belőlük lesznek a fideszes legendáriumban népünk ellenségei, akik nem tisztelnek minket, meg akarják mondani, hogyan éljünk, gendereket, migránsokat reánk erőltető belzebubok. De ezt fölösleges tovább ragozni, hiszen mindannyian ismerjük a véget nem érő sztorit.

Odáig azonban kevesen mennek el, mint Daniel Freund, aki német is, zöld is, és már nagyon régóta pikkel Orbánra, s ezt gyakorta ki is fejtette. Ő még valahogyan nem került plakátra, de jó úton van afelé, főleg, hogy nem átallott húszezer aláírást összegyűjteni csak azért, hogy függesszék fel Magyarország uniós elnökségét, amit abszurdnak tart. Bővebben is indokolja olyanokat sorolva, amiket már unalomig ismerünk, és van még egy plusz mondata.

Voltaképp minden, amit előtte, s amit utána sorol fölösleges és érdektelen, jogállam, európai normák, és minden ilyesmi, ami úgy pereg le a Fideszről, mintha a világon sem volna. Valószínűleg, mert ugyan a memorandumot a rengeteg aláírással Charles Michelnek küldte, de nagy valószínűséggel abban a tudatban, hogy mindenki is olvassa, kérését így indokolja: „nem volna szabad hagyni, hogy a bűnöző magyar vezetés képviselje az Uniót”.

Régebben az ilyesmire szokta az ember mondani, hogy delikát, de ez túl van azon a ponton, Nietzsche papával szólva ez már túl van minden jón és rosszon. Azt nem tudni, Freund úr milyen választ kapott a megkeresésre, vagy kapott-e valamit egyáltalán, arra viszont emlékszünk, jellegéből fakadóan milyen lomha az Unió, azaz, most már nem függesztik fel az elnökséget, bár régebben volt róla szó. Csak nem akartak visítást.

Ennek ellenére, illetve ezen kívül még mintegy desszertként, ami édesség azt mutatja, a kedves vezetőnek milyen híre van a világban, Alexander De Croo, belga miniszterelnök, aki hétfőn átadja a stafétát a mi fiunknak, arra intette az utcai harcost, hogy: „Az elnökség nem azt jelenti, hogy te vagy Európa főnöke”. – Én nem tudom, de, ha Orbán volnék, ami hálistennek nem vagyok, akkor a guta kerülgetne, illetve égne a pofám.

Ez a belga intelem olyan, mintha a debil és infantilis kis kölyöknek mondanák el, attól, hogy nála van a műanyag vödör, még nem övé a homokozó, amiben azonban az a szomorú, hogy más országok miniszterelnökeinek nem kellene ilyen útmutatást adni, mert ők tisztában vannak az alapfogalmakkal. Ez a miénk ezek szerint nem, egyrészt debilnek nézik, másfelől maffiózónak, s ebben az a csoda, hogy meglátták azt, amit mi már rég tudunk.

A legszomorúbb azonban, hogy a belga egy sajtótájékoztatón mondta, amit mondott, és a tudósítások szerint a teremben a megjegyzését „általános derültség” fogadta. Azt nem tudni, hogy ez a szofisztikált leírása annak, hogy hangosan röhögtek, vagy tényleg csak úriemberként vigyorogtak, de ez teljesen mindegy is. Mert mint kitetszik, itt a soros uniós elnökség kapcsán már semmi komoly dologról nincsen szó, a Fidesz azonban veri a mellét...

ITT OLVASHATÓ

AMERIKAI NÉPSZAVA: AGGODALOMRA ADOTT OKOT BIDEN FIZIKAI ÁLLAPOTA AZ ELSŐ VITÁN

AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.06.28.

Az első Biden-Trump vita az első perctől kezdve a tartalom helyett Joe Biden elnök fizikai állapotára terelte a figyelmet. Biden bizonytalanul és zavartan érkezett meg, a tekintete tanácstalanságot mutatott, mintha nem tudná pontosan hol van. Az este folyamán javult az állapota, de később is aggódni kellett, végig tudja-e mondani, amit akar.

A tartalomról annyi mondható el, hogy Trump a kényes kérdésekre nem válaszolt, fizikailag jó állapotban hazudott, míg Biden rekedt és gyenge hangon, erőtlenül mondott igazat. De ez önmagában nem elég, az estét követően a demokraták pánik üzemmódban találgatták, mit lehet tenni, s Bidennel neki lehet-e menni a választásnak.

Sajnálatos, hogy az egész elnökjelölti vita tartalmáról nincs értelme beszélni, pedig Trump ezúttal is megmutatta, hogy tökéletesen alkalmatlan és veszélyes Amerikára és a világra, mert a figyelem Biden fizikai állapotára terelődött, a visszhang leginkább arról szólt, hogy Trump fizikailag fiatalnak és erősnek, Biden pedig fizikailag gyengének és túl öregnek tűnt.

Még sem a republikánus párt, sem a demokrata párt nem választotta meg, és nem nevezte meg hivatalosan az elnökjelöltjét, az előválasztások alapján azok Trump és Biden lesznek. A vita után az a kérdés, hogy a látottak alapján a demokraták aggódó szárnya valahogyan képes-e elérni, hogy Biden visszalépjen. Ellenkező esetben nem valószínű, hogy leváltható.

A demokrata párt most rendkívül megosztott, és nehéz objektíven állást foglalni, mert nem lehet tudni, hogy Biden valóban milyen állapotban van. Az évértékelő beszédet erősen és a kellő önbizalommal mondta el. A mostani vitán rémisztő volt az állapota, főleg az elején, és nem lehetett biztos a néző, hogy nem szakad-e meg a vita. Egyszer el is akadt.

Egy biztos, abban a hangnemben, ahogy John King a CNN panelbeszélgetésén kivégezte Bident, az méltatlan, igazságtalan és embertelen. Mert Biden egy demokrata, tisztességes ember, igazat mondott, Trump után ő tette Amerikát normálissá megint, Trump pedig egy kriminális őrült hazudozó diktátor. Kérdés, hogy fáradt volt vagy beteg, esetleg túl öreg?

Ha Biden túl idős, akkor sem lehet róla ilyen embertelen módon beszélni. A kérdés az, hogy Joe Biden miért volt ilyen gyenge és bizonytalan, milyen az egészségügyi és a mentális állapota. A másik kérdés, hogy az amerikaiak mennyire bíznak meg abban, hogy Joe Biden alkalmas a hivatala ellátására, és szavaznak-e rá azért, hogy ne Trump legyen az elnök.

A tét óriási, mert Trump újraválasztását meg kell akadályozni, erre azonban a demokrata pártnak nincs vitán felül álló jelöltje. A hírek szerint Biden makacs, nem ismeri el, hogy a fizikai állapota miatt nem alkalmas. Kamala Harris alelnök a CNN-ben tiszteletre méltóan megvédte, hogy nap mint nap látja dolgozni és nagy teljesítmény áll mögötte a ciklusban.

Az is igaz, hogy Biden szereplése nem tartalmilag, hanem fizikailag jogos aggodalmakat vet fel, ugyanakkor azok, akik most nekiestek (mint az említett John King), az első perctől kezdve minősíthetetlen kampányt folytatnak ellene. A megnyugtató az lenne, ha a Biden-kampány őszintén megmondaná, mi történt, milyen állapotban van az elnök.

Mert a látottak alapján a szélsőséges republikánusok még az elnöki poszt betöltésére való alkalmasságát is megkérdőjelezhetik a választásig tartó időszakban. Ha lenne megbízható orvosi vélemény, amellyel meg lehetne oldani, hogy Joe Bident kellő tisztelettel rávegyék az indulástól való elállásra, akkor pillanatok alatt kellene találni helyette jelöltet.

A tragikus az, hogy Kamala Harris alelnök népszerűtlenebb, mint Biden. Ennyi idő alatt nem lehet találni és felépíteni egy elnököt, akiben megbízhat egy Amerika. Ha valami tragikus nem történik, s Biden csak képességei alatt teljesített, fáradt volt, akkor nem lesz változás, Bidenre kell szavaznia annak, aki nem akarja Trumpot. Kérdés, mennyien hajlandóak erre...

ITT OLVASHATÓ