- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.10.31.
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.10.31.
Annak ellenére, hogy azóta volt már jópár, a százezredes gépesített kancellár és a rendezőből politikai komisszárrá lett kuratóriumi elnök által megtestesített hatalom fejéből kipattant izmozási mutatvány, a diákok és az egyetemi polgárság ellenállása miatt az önkény még nem érezheti győztesnek magát. Mert a helyzet megoldását egyetlen dolog jelenthetné: ha az önkritikára képtelen hatalom meghátrálna, visszavonná az egyoldalúan, senkivel nem egyeztetve, sunyiban, éjszaka benyújtott (szevasz, Semjén) és a fideszes szavazógépezeten lóhalálában átnyomott törvényt, és a nulláról kezdődnének a tárgyalások, meghallgattatna a másik fél is, és a másik fél véleményének figyelembe vételével kompromisszumos megoldás születne.
Az elmúlt hét állóvizét csak Vidnyánszky Attila brüsszeli távmeghallgatás keretében előadott koncentrált ámokfutása törte meg, ami annyira méltatlan egy állítólag tehetséges művészemberhez, hogy én szégyellem magam helyette. Mindazonáltal remélem, a direktor úr gyógyul, és hátha arra is van mostanság némi ideje, hogy egy kicsit magába szálljon, és szembenézzen azzal, hogy mennyi kárt okozott azzal, hogy megrészegült a (politikai) hatalomtól, és elhitte, hogy ő népszerű, neki csak igaza lehet, ő bármit megengedhet magának, az ő elképzeléseit egy egész szakma osztja, és nem is kell leereszkednie hozzájuk, a szakmához, nem kell egyenlő félként kezelnie a pályatársait, a regnáló rezsimhez dörgölőzés minden ajtót kinyit, minden tiltakozó hangot elhallgattat, minden ellenállást felszámol. Nem jött be. Ahogy az internet vagy az áram lekapcsolása sem jött be, ahogy a zárak lecserélése sem jött be, ahogy a fenyegetőzések és a rágalomhegyek sem jöttek be. Eddig.
Úgyhogy újabb érdekes húzással állt elő a Színház és Filmművészetért Alapítvány kuratóriuma...
