FACEBOOKSzerző: L. RITÓK NÓRA2025.03.24.
Azt hiszem, az a legkeservesebb érzés ebben az egészben, hogy ebben a kettős világban kell élnünk.
Akik megtapasztalják az egészségügy mélységeit, látják az oktatási rendszer funkcióvesztését, azt, hogy a sokat hangoztatott családtámogatás elérhetetlen a rászoruló családoknak, és még sok mást, amit valóságnak hívunk, nos, ők (mi) nem értjük azt a másik világot, ami a döntéseket hozza, meghazudtolja, ellenségnek tartja, megalázza, lejáratja, próbálja ellehetetleníteni azokat, akik nem a propagandának hisznek, hanem a szemüknek.
Kettős világ, párhuzamos valóság. Az egyik egy ellentmondásokkal teli, valótlan, rózsaszín képet sulykol, nap, mint nap, bizonygatva, hogy minden rendben van, sőt, ez az ország a legesleg…. akkor is, ha minden adat, minden vélemény mást állít.
Én a másikban dolgozom. És ma nagyon, de nagyon dühös lettem, mikor az egyik iskolában egy gyereken ilyen cipő volt.
Hogy nyilván a szülő a hibás? Azok szemében, akik a párhuzamos valóság rózsaszín felében élnek, náluk nyilván igen. Hiszen a legfontosabb, hogy minden rossz dologért hibáztatható legyen a személy.
Azt pedig, hogy egy ilyen cipő mögött milyen rendszerszintű működési zavar van, ők nem értik. Mi pedig igen.
Mert a társadalmi leszakadás a rendszerben nőtt fel ekkorára. Abban a rendszerben, ami alapkészséghiányosan engedi ki tömegesen a hátrányos helyzetű gyerekeket az általános iskolából, az a rendszer, ami nem képes segítséget adni a lakhatási szegénységben élőknek, ami hagyja őket úgy és ott, a feketezónában épített túlélési stratégiákban, a nyomorúságban, és közben azt állítja, hogy ez az ország előre halad.
Ja, és ami állítólag védi a gyerekeket. Mert hiszen ők a legfontosabbak. Persze nem mind. Csak, aki arra érdemes.
Van, aki katona és van, aki katonásdit játszik! Ez utóbbi gyermekkorban rendben van, de Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszterként teszi ugyanezt, ami szerintem elképesztően veszélyes játék! Mert nem játék!
És ki vállalja mindezért a felelősséget? Orbán Viktor miniszterelnök megszólalt, és jött a szokásos áld:ozathibáztató dumával: „dehát önként vállalta”, „tudta, hogy milyen kockázat”, „ez a nő hős, hiszen védeni akarta a hazáját”. Önként vállalta? Tipikus! Lehet, hogy féltette a munkáját és ezért jelentkezett? Vajon a toborzásnál milyen eszközöket vetettek be, hogy meglegyen a létszám? Ez a nő hős? Nem! Ő nem hős, hanem egy szerencsétlenül járt áld:ozat, akire nem vigyáztak azok, akiknek ez lett volna a dolga és akire olyan feladatot bíztak, amit nem szabadott volna!
A NER világ megérett a pusztulásra, de tényleg!
