PARTIZÁN/ KÖZÖS DOLGOK Szerző: PARTIZÁN / LAKNER ZOLTÁN 2025.10.25.
Hogyan lehetne olyan gyermekvédelmi rendszerünk, amely megelőzi az állami gondozásba kerülést, és megvédi az állami gondozottakat, és helyreállítja a méltóságukat? Erről beszélgettünk Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértővel és a közönséggel a Közös Dolgok 3. epizódjában.
„Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon” – írta ki a közösségi oldalára Csapody Tamás társadalomkutató, hadtörténész, a Bokor katolikus bázisközösségi mozgalom tagja.
A Bulányi György (1919–2010) piarista szerzetes által alapított Bokor nemrég ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját. A közösség tagjai a Kádár-korszakban kiálltak az általános hadkötelezettség megszüntetéséért, többen vállalták a katonaság megtagadása miatti bebörtönzést és a mellőzést. A Bokor a rendszerváltás után is támogatta az emberi jogok érvényesülését, a lelkiismereti okból történő polgári szolgálat bevezetését.
Csapody Tamás nincs egyedül véleményével: a Bokor közösség „Másik arcod” elnevezésű munkacsoportja is a sorkatonaság újbóli bevezetésével számol. A munkacsoport petíciót indított, kérve, hogy a felfüggesztett általános hadkötelezettség visszaállítása esetére a honvédelmi törvény ismét tartalmazza a polgári szolgálat lehetőségét.
A Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas közben azért kezdett aláírásgyűjtésbe, hogy nyomatékosítsa: nem engedi a sorkatonaság visszatérését. Persze, a kezdeményezésnek közvetlen pártpolitikai okai vannak. A kormány azzal támadja a Tisza Pártot, hogy az általános hadkötelezettség bevezetésére készül, Ruszin-Szendi Romulusz, a honvédség korábbi parancsnoka az „ukrán frontra küldené a magyar fiatalokat”.
Ruszin-Szendi Romulusz reagálása szerint a kormányzati propaganda kiragadott egy részletet az egyik beszédéből, azért, hogy félelmet keltsen és szándékosan megvezesse a lakosságot. Hangsúlyozta, hogy a Tisza nem állítja vissza a sorkötelességet. Utalt arra is, hogy történetesen éppen a fideszes házelnök volt az, aki a sorkatonaság mellett kardoskodott.
Egész pontosan: Kövér László 2016-ban katasztrofális hibának nevezte a sorkötelezettség eltörlését. amit Simicskó István, egy másik kormánypárti politikus, volt honvédelmi miniszter a maga részéről 2022 nyarán a magyar baloldal „történelmi bűnének” minősített.
Az Orbán-kormány köreihez tartozó Schmidt Mária szintén azzal állt elő, hogy meg kell gondolni az általános hadkötelezettség bevezetését – a nőknél is. A Terror Háza Múzeum főigazgatója úgy vélte, az ügy megérne egy nemzeti konzultációt.
A téma tavaly is előkerült. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke már akkor kijelentette, „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja a sorkötelesség bevezetését tervezné. Orbán Viktor miniszterelnök ugyancsak azt nyilatkozta, hogy nincs napirenden ilyen intézkedés.
A mostani politikusi megnyilvánulásokból jól kivehető, hogy a pártok tudják: ezzel a népszerűtlen lépéssel nagy társadalmi tiltakozást váltanának ki...
A NYOMOR SZÉLE BLOG / HVG Szerző: L. RITÓK NÓRA 2025.10.24.
Az Igazgyöngyben az esélyteremtő munkában a gyerekek mellett elsősorban a nőkre fókuszálunk. Írtam már róla, hogy ez ösztönösen alakult így, amit azóta számos kutatás és program is megerősített bennem.
Most éppen Melinda Gates: A nő helye című könyvét olvasom, ami 2019-ben összegezte Bill Gates egykori feleségének alapítványi munkáját. A Gates Alapítványt a szegénység csökkentése céljából hozták létre, és rengeteget tettek a fertőző betegségek ellen. Később ugyan kiszállt az alapítványból, de a jótékonysággal továbbra is foglalkozik, van egy befektetési társasága, ami a nők esélyegyenlőségéért küzd.
Érdekes és megerősítő olvasni, ahogy kibontja a nők helyzetét az elszegényedett országokban, társadalmi csoportokban. Izgalmas, mert megerősíti, hogy ez az út, a nőkön keresztüli hatás, a világon mindenhol kézenfekvő azok számára, akik a társadalmi leszakadás témájával foglalkoznak.
Az anyák támogatása, a lányok taníttatása, a nők foglalkoztatása mind segíti azt, hogy a szegénység csökkenjen, és megtörhetők legyenek az eleve elrendelt életutak.
Nagyon érdekes olvasnom a helyi szokások hatását, hogy mennyire nehéz elfogadtatni valami mást, valami újat, ami egyébként megoldást adhat a problémákra. Írja pl. hogy Indiában a tradíció szerint az anyák a brahmintól, a papok kasztjának képviselőjétől kérnek tanácsot abban a kérdésben, hogy mikor kezdjék el a szoptatást. A brahmin általában azt feleli, hogy három napig ne szoptasson az anya, a harmadik napon tegye a mellére a babát. Ez a legrosszabb tanács… ha egy asszony betartja, akkor három napig vizet ad a picinek, ami gyakran szennyezett, és olyan fertőzést okoz, amibe a gyermek belehal.
Nagyon nehéz volt azonban meggyőzni az asszonyokat, hogy ez nem jó tanács…. de lassan megértették, és változtattak a szokásokon. A nők. Mert nyilván nem a brahmint akarták meggyőzni, az valószínűleg nem sikerült volna.
A női önrendelkezés megteremtése kulcsfontosságú a szegénység felszámolásában.Ez a változás kulcsa. Hogy ők dönthessenek, és ne más helyettük. Nyilvánvaló, hogy ez egy idejétmúlt és veszélyes tradíció volt, ki tudja, hol, miben gyökerezett, de a józan ész felülírta, és ha ezt el tudták fogadtatni a nőkkel, akkor változott a helyzet, és kisebb gyermekhalandósággal számolhattak India szegényebb térségeiben.
Melinda Gates a fogamzásgátlás lehetőségének fontosságáról is ír. Katolikusként, ahogy írja, megküzdve a hitével, önmagával is, de a józan ész alapján döntve ingyenes fogamzásgátlási lehetőséget adtak az asszonyoknak, akik boldogan éltek vele.
Ezen a ponton hosszasan gondolkodtam, mivel nemrég több katolikus karitatív szervezetben is érdeklődhettem a témával kapcsolatban. Ezek a szervezetek mindannyian a szegénységben élő gyerekek megsegítésével foglalkoznak, egészségügyi, oktatási támogatást nyújtva.
A kutatások azt mutatják, a világon a szegénység csökkentésének egyik eszköze lehetne, ha a nők, élve az önrendelkezés jogával, maguk dönthetnének arról, mikor és hány gyermeket szeretnének a világra hozni.
Mert a legtöbb gyermek a szegénységben születik, és azokban a társadalmakban, ahol jobbak az életfeltételek, ahol jólét van, ott jellemzően kevesebb a gyerek. Így van ez nálunk is, a legtöbb gyerek a generációs szegénységben élő családokban van, szerencsénkre nálunk sokkal kisebb gyermekhalandósággal, mint Indiában, de mindenképp újratermelve a szegénységet.
A katolikus egyház azonban a fogamzásgátlást nem tartja elfogadhatónak, a védekezésben a naptármódszert fogadják csak el, és azt is akkor, ha valaki nem tudja eltartani a gyermekét. De nyilván a tanulatlan nők nem tudnak a naptármódszer szerint védekezni, a mélyszegénységben naptár sincs…
De valami biztosan történik ebben a kérdésben, mert a katolikus, jó társadalmi státuszú nők nem szülnek 6-8 gyereket, míg a szegény nők gyakran. Pedig a jobb körülmények között élők nem tudják semmivel sem igazolni, hogy ne tudnának még többet felnevelni, mégsem teszik. És miközben az egyház jó nagy szerepet vállal mindenhol a világon a karitászokban a szegénység elleni küzdelemben, ebben a lényeges kérdésben úgy tűnik, nem partner. Nem is kerül (nem is kerülhet) szóba, itthon sem, a legnagyobb karitatív szervezetekben sem, a keresztény hitre hivatkozva.
Szóval, miközben olvasom ezt a könyvet, azt látom, hogy minden tradíciót felül lehet írni, ha az már gátja valamilyen probléma megoldásának. És Melinda Gates megtette, katolikusként, és ahol meg tudták oldani a fogamzásgátlás lehetőségét, ott megtették. E miatt látványosan csökkent a gyerekhalandóság, és az anyák elhalálozása is, hiszen sok helyen az elszegényedett térségben a nők egyedül szülnek, asszisztencia nélkül, és a problémás esetek gyakran tragédiával végződnek.
Tudom persze, hogy a tradíciókhoz ragaszkodni fontos dolog, hiszen sok esetben az identitásépítést segíti. De az is fontos, hogy ezeket felülírjuk, ha az élet túlhaladott rajta. A szegénység óriási probléma a túlnépesedett Földön. És nem elég úgy segíteni, mint régen. Mert a világ megváltozott, és lettek eszközök ahhoz, hogy a problémákat megoldjuk.
Nyilván láthatóan szemet hunynak a fogamzásgátlás tényén, hiszen e nélkül minden katolikus családban rengeteg gyermek születne, de vajon mikor jutunk el addig, hogy támogassák azt a karitatív programjaikban, mint a szegénység elleni küzdelem egyik fontos eszközét? Nálunk is, ahol az egyházak egyre nagyobb szerepet kapnak a szociális területen…
Vajon miért nem igazodunk jobban a világ változásaihoz? Hiszen a nő önrendelkezése ma már nem csak jog, hanem a közösségek túlélésének záloga is.
Csak egy hangzatos ígérethalmaznak bizonyult az Orbán-kormány Digitális Oktatási Stratégiája, megint kiderült, nem a gyerekek vagy az oktatás minősége volt a fontos, hanem a statisztika. Körkép.
Az iskolai laptopprogram keretében több mint két éve kaptuk meg a laptopokat, amelyeket elvileg ki kellett volna osztani a gyerekeknek. Csakhogy a tankerülettől szóltak, hogy addig ne nyúljunk hozzájuk, amíg meg nem kapjuk a digitális táblát is – mesélte lapunknak egy dunántúli általános iskola pedagógusa. – Két évet vártunk, míg valóban megérkezett a tábla, addig a laptopok ott álltak dobozokban. A tankerület ráadásul biztosra akart menni, ezért időről időre le kellett fotóznunk a bontatlan csomagolásokat.
A laptopok két évig be sem voltak kapcsolva, így értelemszerűen töltve sem voltak. Ettől az akkumulátoruk teljesen tönkrement, most, hogy végre használhatják már őket a gyerekek, pillanatok alatt lemerülnek.
Megint kiderült, nem a gyerekek vagy az oktatás minősége volt a fontos, hanem a statisztika, illetve az elköltendő pályázati pénz. Csak a mi iskolánkban ötmilliós érték ment tönkre.
„Elkezdődött az oktatás digitalizációjának zászlóshajó-projektje” – jelentette be 2022 februárjának közepén Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár Salgótarjánban, amikor átadták a Digitális Oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása a tanulók és a pedagógusok számára elnevezésű program első notebookjait egy gimnáziumban. Az akkori projektleírás szerint a következő négy évben az állam több, mint félmillió tanulónak és 50 ezer pedagógusnak ad ingyen notebookokat 200 milliárd forint értékben. Az uniós keretből megvalósított program a Digitális Oktatási Stratégiához (DOS) kapcsolódott, amelyet 2016-ban fogadott el a kormány. Deutsch Tamás állította, „Magyarország 2020-ra eljuthat oda, hogy a digitális írástudás és -használat, az internet elterjedtségének tekintetében, a pedagógusok digitális felkészültségében, az oktatás digitalizáltságában megelőzi az Európai Unió átlagát”, míg Palkovics László akkori oktatásért felelős államtitkár arról beszélt, „a gyorsan változó digitális világhoz az oktatásnak is alkalmazkodnia kell, ezért az új nemzeti alaptantervben (Nat) a digitális képességek-készségek és eszközök használata már nagy szerepet játszik majd”. A DOS-ban rögzítették, a kormány biztosítja a nagy sávszélességű, szupergyors internetelérést és wifit az iskoláknak, a tanárok és a diákok digitális eszközöket kapnak, az összes iskolában alkalmaznak infokommunikációs technológiai pedagógiai asszisztenst.
– A digitális tananyag, amely a Krétából is elérhető, egy nagy rakás szar – jelentette ki egy másik pedagógus.
– Tulajdonképpen a meglévő tankönyveket digitalizálták, nincs semmi új benne, hiányzik az interaktivitás, ami a lényege lenne, helyette egybites feladatok vannak, amelyekhez teljesen felesleges a digitalizáció.
Nem véletlen, hogy a pedagógusok nem használják, akik elhivatottabbak, azok saját tananyagot állítanak össze, a többség viszont megmaradt a papíralapú oktatásnál. Így viszont semmi szükség a digitális táblákra, illetve a kiosztott notebookokra, ugyanis a tanulásban nem használják, helyette otthon csak simán neteznek rajtuk a diákok és a tanárok. Az iskolában pedig marad a hagyományos oktatás, hiszen a legtöbb helyre a telefonokat sem lehet bevinni, pedig azokkal is csuda dolgokat lehetne csinálni.
Pedig a kiosztott eszközök elvileg direkt a digitális oktatáshoz lettek kifejlesztve, a programban a beszerzések során olyan kisképernyős laptopokat vásárolt az állam – ahogyan anno a 24.hu megírta, darabonként átlagosan bruttó 235 ezer forintért többek között Orbán Viktor testvére barátjának, illetve Palkovics László egyik üzlettársának cégétől –, amelyek a szakértők szerint kifejezetten az iskolai körülményekre optimalizált termékek, normál felhasználóknak nem forgalmazzák őket, játékra, filmnézésre kevéssé alkalmasak...
TELEX / KARAKTER Szerző: PATAKFALVI DÓRA 2025.10.25.
„Ott tudok élni, ahol megtűrik azt, aki vagyok”
– mondta már a beszélgetés vége felé Nemes Jeles László, aki sok, Franciaországban és Angliában töltött év után jelenleg Magyarországon él. A választása szerinte egyrészt kulturális kérdés, hogy hol tűrik meg jelenleg azt a fajta filmkészítést, amit ő képvisel. Másrészt nem független a származásától sem, mert „az a néhány ezer év gettóval, gyilkolászással és meneküléssel, azért benne van a génekben”.
A Saul fia Oscar-díjas rendezőjét viszont elsőként a történelmi évforduló és új filmje apropóján az 1956-os forradalomhoz való viszonyáról kérdezte Veiszer Alinda, mire Nemes Jeles elmesélte a történetet az apai nagyanyjáról, aki a forradalom napjaiban megkérdezte a fiát (a későbbi filmrendező Jeles Andrást), hogy disszidáljanak-e. A fiú ekkor végignézett a cseresznyefa bútoraikon, így aztán maradtak. Nemes Jeles szerint nagyanyja tragikus sorsa az egész magyar történelmet magában hordozza, a traumatikus élményeiről neki is gyakran mesélt, ’45 teléről például, amikor terhesen, egy jeges folyó fölötti hídon azon tűnődött, leugorjon-e. A család tehát nem védte őt a megrázó történetektől, de mint ember és mint művész is szerencsésnek tartja, hogy tisztában van a múltjukkal.
Az Árva című új filmje is Hirsch, a nagymama első férjének történetéből indul ki, aki a munkaszolgálat közben vesztette életét. Az Árva főhőse a deportált zsidó családja miatt árvaházban nevelkedő, 12 éves Andor, aki gyászolja a (film szerint a lágerben odaveszett) édesapjának hitt Hirschet. Az 1957. május 1-jén játszódó történetben azonban beállít hozzájuk egy jászberényi hentes, aki a kisfiú igazi apjának mondja magát. A rendező értelmezésében filmje arról a folyamatról szól, ahogyan egy gyerek megtanul integrálni magába és a saját világképébe egy gyűlölt részt.
Nemes Jeles László maga is 12 éves volt, amikor a családjával Franciaországba költözött, ami szerinte akkoriban „oxigénpalackot” jelentett a nyolcvanas évek Magyarországának „megállás nélküli agressziója” után. „Álltunk az iskolában, és szovjet himnuszt énekeltünk órákon keresztül, kövér kelet-német altisztek előtt.”
Érzékeny gyerekként őt is megtalálta ez az agresszió, a kirekesztés és az antiszemitizmus, jól emlékszik például az MTK-meccsek zsidózó rigmusaira.
„Kevés olyan közegben fordultam meg, ahol ennyire azt éreztem, hogy gyűlölik egymást az emberek, mint Magyarországon.”
ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG Szerző: SIMONOVITS ISTVÁN 2025.10.22.
A Magyar Nemzet, több portál, sőt még Orbán Viktor is a Tisza nyugdíjpolitikáját akarja lejáratni. Mindezt a fényképemmel illusztrálják, mintha a Tisza szakértője lennék. Korábbi tévészerepléseimet elferdítve azzal vádolnak, hogy a nyugdíjadó bevezetésével jövőre akár 20 százalékkal csökkenteném a nyugdíjakat. A valóság: jelenleg is létezik a magas induló nyugdíjakat érintő „nyugdíjadó”, hatása 2012 óta folyamatosan erősödik, én ezt csupán hosszabb távon erősíteném tovább. Valóság
A valóságos helyzetet három kérdésre adott három válasszal jellemzem.
a) Akarok-e nyugdíjadót? A nyugdíjadót csak hasonlatként használtam a degresszióra, amely létezik, egyre erősödik, és láthatatlan progresszív nyugdíjadóként működik.
b) A Tisza szakértője vagyok-e? Nem vagyok a Tisza szakértője, csak júniusban felléptem egy 45 perces előadással a Főnix Tisza-szigeten, ahogy minden tisztességes meghívásra szívesen elmegyek.
c) Akar-e a Tisza „nyugdíjadót”? A Tisza nyugdíjterveiben nem szerepel a „nyugdíjadó” (a degresszió).
A következőkben először megmagyarázom, mi a degresszió, majd körvonalazom a kálváriám történetét. Hangsúlyozom, hogy a „nyugdíjadó” kérdése jelenleg még nem tartozik a nyugdíjrendszer legfontosabb kérdései közé, de a nemtelen támadások miatt most szinte csak ezzel foglalkozom...
BEREND T. IVÁN JEGYZETEI / SUBSTAC Szerző: BEREND T. IVÁN 2025.10.25.
Ezt a kifejezést, mely érzéketlen, barbár pusztításra, kíméletlen rombolásra utal mindannyian nem ritkán használjuk.
Elcsodálkoztam, hogy a ‘vandalizmus’ fogalmát németül, angolul, franciául, spanyolul, oroszul, olaszul, románul, hollandul, portugálul, svédül, lengyelül, horvátul, csehül, dánul, lettül, litvánul, magyarul és héberül is, közel száz nyelven ugyanezzel a szóval fejezik ki.
Beszélünk háborús vandalizmusról, művészeti alkotások barbár vandalizmussal történő pusztításáról, vanadalizmusra, pusztításra hajlamos emberek természetéről. A szó eredete nyilvánvaló, a nagy népvándorlás korabeli vandál törzsekre utal.
Kik is voltak a vandálok? A vandál törzsek dél-Skandináviában élő germánok voltak, s innen indultak dél felé és az időszámítás előtti 2-ik évszázadban Sziléziában telepedtek le. A különböző háborúskodások ide-oda lökdösték őket, így érkeztek – jóval a magyarság előtt - Dáciába és Pannoniába is. Innen a benyomuló húnok visszaszorították őket. Átkeltek a Rajnán majd a Pireneus hegységen is és a Pireneusi félszigetre értek. Szó szerint kétszer is végigvándorolták Európát.
406-ban érték el a Római Birodalom határát. Már Tacitus is említette ezeket a germán törzseket, melyek keresztülvándorolták Európát és Gibraltárnál keltek át észak Afrikába 429-ben. Létszámukat akkor mintegy 80 ezer főre becsülték és a mai Tunézia és Algéria területén telepedtek le. Királyságuk mintegy egy évszázadon át élt 429 és 534 között. Uralmuk alá vonták Szardiniát, Korzikát és Sziciliát is. A vandál királyságot végülis Bizánc foglalta el Justician császár, illetve tábornoka, Belisarius vezetésével 534-ben. A vandálok ezt követően eltűntek a történelemből, asszimilálódva beolvadtak a helyi afrikai népességbe.
Ami a vandálok nevét hirhedetté tette, az Róma 455-ben végrehajtott, két héten át tartó kirablása és rombolása volt Gaiseric királyuk vezetésével. Gaiseric ezt a kezére került római hajóhaddal, 800-1000 hajóval hajtotta végre. Partraszállt Italiában és bevonult Rómába. A régi angol nyelvben a Földközi tengert Wendelsea-nek, a Vandálok tengerének nevezték. A vandálok Rómából magukkal vitték a mozgatható értékeket és rabszolgaként hurcoltak el rómaiakat. A 460-as években a rómaiak két hadjáratot is vezettek a vandalok ellen, de ezek sikertelenül végződtek számukra. Ez az esemény szöget vert a Római Birodalom koporsójába és előkészítette a nyugat-Római Birodalom 476-ban bekövetkező összeomlását.
A vandalizmus fogalma az angol nyelvben már az 1660-as években felbukkant, bár igazán ismertté és széles körben elfogadottá a Francia Forradalom idején vált, amikor a francia püspök, Henri Grégoire használta a vandalizmus fogalmát a forradalmi rombolás leírására.
Azt azonban senki sem tudja megmagyarázni, hogy miért éppen a vandálok adtak nevet a vandalizmusnak, az értelmetlen rombolásnak. A népvándorlás azon nagy hullámában számtalan nép és törzs követte, hajtotta egymást, és támadott egymásra. A vizigótok, ostrogótok, akik Nagy Theodorik vezetésével Itáliában rendezték be királyságukat az 5. században; a frankok Clovis király vezetésével, az angolok, szászok és juták, akik az angol királyság alapítóivá váltak, a lombardok, akik 568-ban hódították meg észak Itáliát, a vandálokkal együtt vándorló suebik, akik az Ibériai félszigeten kötöttek ki, és a burgundiaiak akik a mai Svájcban és környékén telepedtek le. Ezeket a népeket a közép-Ázsiából eredő hunok, az iráni alanok, az avarok és bulgárok hajtották.
Nem kevésbé voltak ‘vandálok’ a kalandozó magyarok sem. A honfoglalás után 907 és 970 között a magyarság 47 hadjáratott vezetett, amiből 38 nyugatra, 9 pedig délre irányult. 934-ben például Bázel városát rabolták ki és megölték Eberhard püspököt, súlyos pusztítást okozva a városban. Ezek a rabló hadjáratok a mai Franciaország és Németország, Svájc, Itália, a Balkán-félsziget, sőt a későbbi Spanyolország területéig is eljutottak. Ezek során magyar elődeink mintegy 15 tonna ezüstöt raboltak el.
A kalandozó magyarság, a nagy népvándorlás több tucat népe és a Római Birodalmat ostromló barbár törzsek legalább annyira vandálok voltak, mint a vandálok. A modern korban pedig úgy tűnik senkinek sem jutott eszébe, hogy a fél világot uralma alá hajtott, kíméletlenül hatalmas gyarmat birodalmat építő Angliának, az inkvizíció kegyetlen Spanyolországának, vagy a hitleri tömeggyilkos Németországának a nevét azonosítsa a vandalizmussal. Igaz, van olyan kifejezés, hogy ‘germanizmus’, de az a német nyelv sajátos szerkesztésmódjára emlékeztető szóhasználatra és nyelvtani szerkezetre utal. Van olyan szó, hogy ‘anglicizmus’, de az – hogy az etimológiai szótárból idézzem – ‘az angol nyelvre jellemző szóhasználati, kifejezésbeli sajátosság’.
Maradtak szegény vandálok mint a vandalizmus megtestesítői.
Turbulens időket élünk, valószínűleg nem sokan emlékeznek már arra, amikor 2022-ben Karácsony Gergely főpolgármestert felhívta egy ál-Klicskó, aki „pontosan úgy nézett ki és beszélt”, mint a valódi. Ráadásul nem csak a mi főpolgármesterünket sikerült beugratni, több más európai nagyváros, például Berlin, Madrid és Bécs vezetője is kapott hasonló hívást. Utóbb kiderült az is, hogy technológiailag olyan profi módon működött a csalás, hogy a videóhívásban részt vevő ál-Klicskónak sem a kinézete, sem a beszéde nem adott okot a gyanakvásra, a Zoom-beszélgetés során nem volt érzékelhető, hogy egy hamis képmással zajlik az egyeztetés.
Nagyjából ekkor jött el az a pont, amikor idehaza is realizáltuk, hogy a deepfake technológia már annyira fejlett, hogy bármikor, bárkit elérhet, és bekopogtatott a hazai politikába is, nem mellesleg azóta sem tudjuk, hogy ki és milyen céllal ugratta be a városvezetőket.
Na de ki sejtette akkor, hogy 2025-re maga a kormány is büszkén felvállalja, hogy mesterséges intelligenciával alkotott tartalmakkal akarja manipulálni a nyilvánosságot? Viszonyunk a mesterséges intelligenciához
„A deepfake olyan digitális manipuláció, amellyel kép- illetve hangfelvétel tartalmakat állítanak elő a mesterséges intelligenciát alkalmazó technológia segítségével a valóságtól eltérő tartalommal és valamely szándékolt hatás elérése érdekében (Gosztonyi 2024). A deepfake a személy plágiumaként is értelmezhető (Aczél 2023).”
„A deepfake technológia segítségével elkövethető bűncselekmények közé tartoznak például a(z) (Európai Parlament 2021):
- zaklatás, egyének online megalázása; - zsarolás, csalás; - okirathamisítás, annak elősegítése; - online személyazonosság meghamisítása; - nem konszenzuális pornográfia; - gyermekekkel szembeni online szexuális zaklatás vagy kizsákmányolás; - büntető nyomozás elektronikus bizonyítékainak meghamisítása vagy manipulálása; - pénzügyi piacok megzavarása; - dezinformáció terjesztése, közvélemény befolyásolása, nyilvánosság manipulálása; - szélsőséges vagy terrorista csoportok narratíváinak támogatása; - társadalmi nyugtalanság vagy politikai polarizáció szítása.”
„A magyar szabályozásban a deepfake kifejezetten nem szerepel, azonban a Büntető Törvénykönyv (Btk.) releváns rendelkezései alkalmazhatók a mélyhamisítással elkövetett bűncselekményekre is (pl. zaklatás, becsületsértés, szexuális zsarolás, rémhírterjesztés).”
A három idézet, amelyeket idecitáltam, a Képviselői Információs Szolgálat Infojegyzetében olvasható, tavaly júniusban jelent meg, és ma is fent van az Országgyűlés honlapján.
És hadd idézzem még ezen a ponton Szentkirályi Alexandrát, a Fidesz fővárosi frakcióvezetőjét is, aki az AI Summit nevű esemény AI-eszközök: deepfake, avatarok című beszélgetésén a következőt találta mondani:
„A politika mindig egy úttörő műfaj lesz, ha jól csinálják. Mindig él a legújabb eszközökkel és lehetőségekkel. Abban van felelősségünk, hogy ezt etikusan tegyük, és jó célokra használjuk.”
A fentiek alapján gondolhatnánk, hogy a magyar kormány, sőt, maga a Fidesz is komolyan veszi a problémát, ami modern korunk egyik rákfenéjeként sorvasztja az agysejtjeinket: a mesterséges intelligencia segítségével manipulált képi- vagy videós tartalmakat, amikkel szanaszét van szpemmelve az összes létező közösségi médiafelület.
Minden héten meghal egy nő, minden hónapban meghal egy gyermek családon belüli bántalmazás miatt. Miközben sokszor évekig húzódnak az ügyek, az áldozatok nem kapnak időben segítséget, vagy ha kapnak is, az segítségnek nem nevezhető. "Ha egy bántalmazott gyerekeket kiemelnek otthonról, elszakítják az édesanyjától is és gyermekotthonba teszik, miközben a bántalmazó megússza egy felfüggesztettel, az nem segítség, hanem súlyos traumatizálás" - mondja Fügedi Orsolya, a Fehér Gyűrű Egyesület vezetője.
Október 23. után új korszak kezdődött a magyar politikában – Orbán Viktor először veszítette el az utcát. A KlikkTV Visszaszámlálás című műsorában Szakács László, Lattmann Tamás és Komlódi Gábor elemzik, mi történt október 23-án, miért jelent fordulópontot a Fidesz számára ez a nap, és hogyan lett az „utca népe” többé nem a hatalomé, hanem a változást akaróké.
Orbán Viktor 15 évig megszokhatta, hogy az utcát uralja – most viszont a Tisza Párt és Magyar Péter tízezreket vitt az utcára, miközben a békemenet már csak árnyéka önmagának.
A beszélgetésben elemzők és politikusok mondják ki: 🔹 A Fidesz kommunikációs panelei elhasználódtak. 🔹 A félelemkampány nem működik többé. 🔹 Orbán Viktor befelé beszél – Magyar Péter kifelé lelkesít.
A műsorban arról is szó esik,
📌 hogy a kormány mesterségesen torzított képekkel próbálta „megnyerni” a tüntetést,
📌 hogyan manipulálja a Fidesz a választási körzeteket és a médiát,
📌 és miért idéz a helyzet egy történelmi bukást: „Napóleont sem Waterloo-nál győzték le, hanem amikor kiismerhetővé vált.”
Balogh Judit és vendégei szerint a politikai csatatér ma az érzelem és a stratégia küzdelme: Orbán Viktor ijesztget, Magyar Péter reményt ad.
De vajon az utca ereje átszavazattá válik-e? Vagy a Fidesz által írt választási rendszer ismét eldönt mindent előre?
„A kőkorszak sem azért ért véget, mert elfogyott a kő – hanem mert az emberek jobbat akartak.” Ez a mondat talán jobban összefoglalja az idei október 23-át, mint bármelyik politikai beszéd.
👉 Nézd meg a teljes adást – ha kíváncsi vagy, miért mondják sokan: Orbán elvesztette az utcát, és ezzel valami véget ért.
Személyes beszámoló következik arról, hogy a hírek szerint kémekkel teletelepített brüsszeli magyar állandó képviselet hogyan próbálta behálózni az Európai Központi Bank magyar munkatársát is. Aki, ellentétben egy sor más magyar eurokratával, nem volt olyan idióta, hogy találkozzon a magyar képviselet munkatársaival. Vendégszerzőnk tippeket is ad a magyar hírszerzésnek, hogy kiket érdemes beszervezni, ha már erre fáj a foguk. Fontos írás Deme Zoltántól az Orbán-rezsim gondolkodásmódjáról...
Láttam az interjúját 2024. február 11-én, a Partizánon. Március 15-én hallgattam első beszédét az Opera előtt, aztán 26-án este megint, akkor a Legfőbb Ügyészség Markó utcai épülete előtt beszélt, két órával később pedig már a Vértanúk terén volt. Mintha perpetuum mobile lett volna. Úton a Vértanúk terére az emberek úgy vették őt körbe, mentek mellette, utána, mintha egy látomást kísértek volna. Volt benne valami más, valami új, szokatlan.
Gondolom, hozzám hasonlóan ők is azt érezték, hogy új fejezet kezdődött a hazai politikában, mindenekelőtt az ellenzék életében. Nemtörődöm vakmerősége, amivel egyik napról a másikra frontális támadást indított az örökös uralomra berendezkedett király és az ő nemzetvesztő udvartartása ellen, radikális szakítás volt mindazzal, amihez szokva voltam az ellenzéki politizálás terméketlen, kiábrándító éveiben. Az őszödi beszédtől a 2021-es ellenzéki előválasztás tragikomédiájáig terjedő hosszú utat virágok és sírkövek nélküli sírgödrök szegélyezték, bennük egymást követő, egymást tönkretenni igyekvő ellenzéki politikusok tévedései, árulásai, gyávaságai, helyzet fel nem ismerései.
Úgy emlékszem, egy dobozos sörrel a kezében tartott a Vértanúk tere irányába. A Kossuth teret nagy hirtelen lezárta előle a rendőrség, de az addigra összegyűlt több ezer embernek a közeli Vértanúk tere is megfelelt. Ő ekkor még nem volt politikus, azt hiszem, ő sem tekintette magát annak, azt viszont biztosan megérezte, hogy az idő és a figyelem már az övé. Csupán másfél héttel később pedig a Kossuth tér is az övé lett, akkor már százezres tömeggel. Ennek másfél éve, és azóta tízévnyi munkát végzett el.
Már régen nem mutatkozik sörrel a kezében, nincs éjszakai balhé, megtanulta, hogy politikusként mit tehet és mit nem. De ami igazán számít, hogy az idő és figyelem után a többség bizalmát is megszerezte: ma milliók tartják őt jó és esélyes miniszterelnök-jelöltnek. Holnap pedig, alighanem minden korábbinál nagyobb ellenzéki tömeg előtt elmondja majd, hogy az ország kifosztása, jogtiprások, nemzeti leszakadás, örökös háborús hangulat és a hatalmi önkény ezer formájának keserű évei után Magyarország vissza akar és vissza fog térni a tisztesség, szavahihetőség és szakmaiság, azaz a hétköznapi normalitás útjára.
A miniszterelnök is beszélni fog, de az ő hallgatósága egy másik, amolyan orwelli világban töltötte az elmúlt éveket, s inkább csak az üzletek árait látva találkozott a valósággal. Orbán nekik kedvére hazudhat, így Brüsszel holnap, a Kossuth téren, ahol ő fog beszélni, háborús uszító lesz, Magyar Péter meg Brüsszel bábja, aki, ha győz, az ukrán frontra fogja küldeni a fiatalokat. Egy morál nélküli, káosszal, hitszegéssel teli világ Orbáné, és ha ez a hazugság ’22-ben könnyű győzelmet hozott neki, miért ne hozhatna jövőre is, gondolja. Vajon megint hinni fognak neki? Akkor is, ha magyarországi magyarok legfeljebb segélyt vinni mentek Ukrajnába, mint Magyar Péter is, harcolni soha?
Orbán megállás nélkül a békéről papol, de nála kevesebbet senki nem tett érte. Az ő erkölcsi architektúrája a rombolás, ezért az orosz érdekeknek megfelelően ő is Ukrajna Trianonját akarja, a szomszéd ország teljes kapitulációjával, hatalmas területi vesztességgel, az ukrán népre ráerőszakolt orosz bábkormánnyal. Nyilvánvalóan valamilyen haszonra les belőle. Bár tisztában van vele, hogy egy ennyire torz, Ukrajna legalapvetőbb nemzeti érdekeit semmibe vevő béke a jövő egy pontján Magyarország számára is veszélyessé válhatna, ez a szempont egyáltalán nem létezik nála.
Putyin és Trump budapesti találkozója ugyan egyelőre lefújva, egy újabb nemzeti szégyen elnapolva, de nem kérdés, hogy Orbán harcolni fog érte, mert nagy dolgokat remél tőle. Csak hát tizenöt év tapasztalatával a hátunk mögött biztosak lehetünk benne, hogy aminek ő nagy fontosságot tulajdonít, azzal mi, a nép, kizárólag rosszul járhatunk. Tényleg velejéig romlott gazember, mindent hajlandó elárulni, ami szent.
Magyarország ma egyetlen csillapítatlanul vérző seb, és ha a szavazók, köztük azok, akik még kapaszkodnak a régi ellenzéki pártok maradványaiba, hagyják, hogy jövő áprilisban, a választás éjszakáján ismét Orbán tartsa a győzelmi beszédet, akkor a vérző testben elkezdődik majd az elhalás. A testtel együtt pedig a lélek is meghal majd, s akkor Orbán és az apró falvak minden mindegy népének a szelleme lebeg majd újabb tíz-húsz évig puszta és város felett.
1956-ot az oroszok leverték, és a holnapi évfordulós ünnep sem lesz teljesen szabad: az oroszok most is itt vannak, csak most nem tankokkal, hanem egy még pusztítóbb fegyverrel, Orbánnal. Ezért holnap ellene megyünk majd a Hősök terére, miatta tartunk erődemonstrációt, hogy aztán egy év múlva már valóban szabadon: nélküle és az oroszok nélkül emlékezhessünk meg a hetven évvel ezelőtt megbuktatott forradalomról.
A kormányhivatal hatósági eljárást indított a hajléktalanszálló ellen, aminek eredményeképpen akár be is zárhat a több száz rászorulót ellátó intézmény. A lakók és az ott dolgozók bíznak benne, hogy nem kell új helyet keresniük, mert nemigen lenne hol.
FÜLKE / HVG PODCAST Műsorvezető: KACSKOVICS MIHÁLY BÉLA 2025.10.24.
Egy kézfogás akkor érhet százat, ha az online tér felnagyítja, erre pedig az országjárás tökéletes – nem véletlen, hogy Magyar Péter sem áll le. Sikerült megszereznie a Tiszának a Fidesztől 1956 mítoszát? Mi a különbség aközött, ahogyan Orbán próbál a tiszásokhoz és ahogy Magyar a fideszesekhez szólni? Kövesdi Veronika médiakutatót és Metz Rudolf vezetéskutatót Kacskovics Mihály Béla kérdezte.
Kövesdi Veronika és Metz Rudolf az adásban többször is emlegetett könyvét itt tudod megrendelni: hvgkonyvek.hu/konyv/a-magyar-peter-jelenseg
Ha színes és izgalmas tartalmakat keresen a közéleten túl, iratkozz fel a @HVGPodcast Podcast csatornára is!
A szerzők a hvg360-ra is írtak cikkeket, azokat itt tudod elolvasni: hvg.hu/360/20250504_A-politi…ika-Metz-Rudolf-Tamas hvg.hu/360/20250526_Harcosok…ika-Metz-Rudolf-Tamas
A nagykanizsai javítóintézetbe egy lopás és közokirat-hamisítás miatt már többször elítélt bűnözőt vettek fel nevelőnek 2017-ben, holott az intézet saját szabályzata tiltotta az ilyesmit. A férfi – aki több korábbi munkahelyén is molesztálás gyanújába keveredett – így továbbra is gyerekekkel dolgozhatott Nagykanizsán. Igaz, csak három hónapig, mert miután több kamaszfiú is panaszt tett ellene, elbocsátották, és eljárást indítottak ellene. Arra azonban az intézmény fenntartója nem tudott egyértelmű választ adni, hogy a férfi büntetett előéletűként hogyan lehetett nevelő egyáltalán. „Mi az elképzelésed velem kapcsolatban kisfiam? Tudnál-e közelebbi kapcsolatba lépni velem?” – kérdezte még 2017-ben egy akkor 15 éves fiútól a nagykanizsai javítóintézet nevelője. A férfi mindössze három hónapot dolgozott az intézményben, amikor kiderült róla, hogy a fiatal fiúkhoz közeledik. Március volt, a nevelő egymást követő napokon környékezte meg az intézetis fiúkat. Olyanokat mondott nekik, hogy „simogasd egy kicsit a bácsit!”, vagy hogy „hol simogatnád meg »vádlott keresztneve« bácsit?”. A nevelő a tusolóban a fiatalok után leskelődött, és amikor a fiúk próbálták elzavarni, az akkor 51 éves férfi nem távozott...
A NER történetében még nem láttunk olyat, hogy éles politikai helyzetben nem a Fidesz, hanem az ellenzék hozza össze a látványosabb tömegrendezvényt. Október 23-án éppen ez sikerült Magyar Péternek. Orbán közben már nyíltan beszél arról: nem elég, ha csak a saját táborukhoz szólnak.
de ha csak egyvalamit kell mondanom, amit szeretek magamban, az a szerénység. A matekleckék egy hét szünetre megy, addig olvassátok a posztban hivatkozott bejegyzéseket, szünet után kikérdezem. (Kommenteket sem olvasok, hozzászólásban most írhattok rólam bármi rosszat, hogy kiegyenlítsétek a bejegyzést, lehet hogy kicsit egyoldalú lett.)
Nézem, hallgatom, persze hogy nézem és hallgatom a mai nap eseményeit. Október 23-a van, az 1956-os forradalom évfordulója. Nézem a két tábort, nézem a két tömeget.
Nem érdekel, melyik volt nagyobb, mindkettő releváns és valóságos. (Legyünk nagyvonalúak, és hagyjuk most a buszoztatást.) Elhatároztam, hogy kvázi objektíve ránézek a két táborra, meghallgatom a beszédeket és figyelek, és nem fognak befolyásolni az indulataim, a fájdalmaim, a reménytelenségem.
Csak figyelek… …de nem tudok…. …azt hallom, azt hallgatom, azt kell hallgatnom az egyik oldal főszónokától, a tömegben megszólaltatott honfitársaimtól, a kormányon lévő politikustoktól, a kormányhű média - hát tényleg létezhet ilyen egy demokráciában? - képviselőitől, a kultúrában dolgozó, kvázi kollégáimtól, hogy én hazaáruló vagyok és háborúpárti.
Csak azért, mert nem náluk menetelek, mert nem rájuk szavazok! Így kimondva, vállalva, hogy egy olyan szégyenteljes bűncselekménnyel vádolnak, amiért nagyon sokszor a történelem során halál járt.
Tehát, hogy hazaáruló vagyok csak azért, mert nem rájuk szavazok, mert elméletben nem velük vonulok.
És háborúpártinak, a háború támogatójának kiáltanak ki engem és még több millió magyar honfitársamat, csak azért, mert szerintük nem rájuk szavazok, csak azért, mert nem egy olyan Magyarországot képzelek, mint ami most van.
Azt az égbekiáltó, pofátlan, aljas jelzőt aggatják rám, hogy támogatok egy háborút. Hogy támogatom a gyilkosságokat, a nemi erőszakokat, az emberek megcsonkítását, a gyerekek lebombázását. A pusztítást!
KIKÉREM MAGAMNAK! NAGYON HANGOSAN, ORDÍTVA ÉS FELHÁBORODVA, KIKÉREM MAGAMNAK!
Magyar állampolgár vagyok, felnőtt, adófizető állampolgár, aki tisztességesen végzi a munkáját, aki megpróbál lehetőségeihez mértem felelősséget vállalni honfitársaiért, aki egész életében a magyar kultúrát képviselte itthon és külföldön, aki egész életében felelős értelmiségiként próbálta építeni ezt az országot.
A Hazámat.
Akinek egyetlen bűne, hogy nem a Fideszt támogatja. És ezért hazaáruló és háború párti! Nagyon nehéz nem káromkodni…. De tényleg KIKÉREM MAGAMNAK!
Aztán hallgatom az esti beszédet, ahol a főszónok arról beszél, hogy nincs ilyen vagy olyan magyar, magyar van, hogy nem az a fontos, hogy kire szavazol, hogy mindegy milyen pártot támogatsz, mert az a fontos, hogy most már végre együtt, egymást szeretve, szépen, kedvesen tényleg kezdjünk már el építeni egy demokráciát. Hogy egyek vagyunk magyarok, és együtt tudunk csak előre menni.
Teljesen objektíve gondoljuk át, hogy akkor kire is szavazunk jövőre! Mély főhajtás '56 hőseinek! 2025. október 23. * * * Az írás csak teljes terjedelmében, hiánytalanul és módosítások nélkül közölhető! Fotó: Kincses Gyula
KLIKKTV / MÉLYVÍZ Műsorvezető: SEBES GYÖRGY 2025.10.24.
Amerika békét akar – vagy hatalmat? Lehet-e a Fehér Ház az egész világ béketeremtője? És vajon Donald Trump vagy Joe Biden képes-e megállítani a háborúkat Gázától Ukrajnáig? A KlikkTV Mélyvíz című műsorában Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő elemzi, mi zajlik a nemzetközi háttérben – és mit jelent Magyarország számára, ha a békéről Washington dönt. Egy őszinte, tabuk nélküli beszélgetés arról, hogyan formálják az amerikai érdekek a világpolitikát – és miért nem lesz valódi béke, amíg a háborúk a nagyhatalmak játszóterei maradnak. Az adás középpontjában két forró konfliktus áll: a gázai háború, amelyben az amerikai diplomácia próbál közvetíteni Izrael és a palesztin erők között, és az orosz–ukrán háború, ahol az Egyesült Államok fegyverszállításai, gazdasági döntései és stratégiai érdekei határozzák meg a frontvonalakat. Kis-Benedek világosan fogalmaz: „Az amerikai elnök nem békét teremt, hanem saját érdekeit védi.”
A műsor során szó esik a budapesti békecsúcs tervéről, az orosz–amerikai tárgyalások kulisszatitkairól, és arról is, miért maradhat ki Ukrajna a saját sorsáról szóló egyeztetésekből.
Miközben Washington és Moszkva egymás ellen sakkjátszmát vív, Európa – és benne Magyarország – csak nézőként ül a táblánál.
Trump újabb háborús fenyegetései, a Közel-Kelet törékeny fegyverszünetei és az ukrán front lassan mozduló realitása egyaránt azt mutatják: a világ nem közelebb, hanem távolabb került a békétől. De vajon meddig tűrhetjük, hogy a globális döntések rólunk, de nélkülünk szülessenek?
💬 Kis-Benedek József szerint a kérdés már nem az, lesz-e béke, hanem az, ki írja a feltételeit. És ebben – tetszik, nem tetszik – az amerikai elnöké a végső szó.
Orbán végítéletet, Magyar megbékélést kínál. Lakner Zoltán szerint '56 újrakeretezése, az orosz párhuzam kerülése és a „Fidesz vagy háború” mantra nem hoz trendfordulót. A Tisza a hétköznapi gondokra, konkrét vállalásokra épít – és ezzel ma erősebb érzelmi kötést hoz létre.
TELEX / MAGYARORSZÁG JÖVŐ IDŐBEN Szerző: TELEX 2025.10.21.
Még mindig azt gondoljuk, hogy az iskolának lexikális tudást kellene átadnia, pedig a világ legjobb tanárai ott vannak a YouTube-on, és egyébként is hogy lehetne felkészíteni a mai gyerekeket olyan állásokra, amik most még nem is léteznek? Ráadásul a gondok már a pedagógusképzésnél kezdődnek – erről is szól az Egyensúly Intézet és a Telex közös műsorának legújabb része.
A Magyarország jövő időben legfrissebb adásában az oktatás a téma. Az adás első felében Lannert Judit oktatáskutatóval és Glovitzki Zoltánnal, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektorával, majd Boros Tamással, az Egyensúly Intézet igazgatójával és Filippov Gáborral, az intézet kutatási igazgatójával beszélünk ChatGPT-ről, népesedési problémákról, a hatosztályos gimnáziumok csapdájáról és arról is, hogy egy iskola nem akkor tölti be a feladatát, ha Oxfordba küldi a diákjait, hanem ha felemeli őket.
0:00 Magyarországon az iskoláztatás az elit játszótere
.jpg)