Szerző: Edgar
2015.12.18.
Embertelenül rossz irányba tartunk. Mindezt azért, mert egy jól körülhatárolt csoport érdeke ezt diktálja. Azért, mert kell a pénz. Sok, még több pénz. Kell a hatalom. Korlátlan hatalom. És ahhoz, hogy ez a kettő meglegyen, kell az emberek feletti, az őket, a gondolkodásukat irányító eszköz.
Igyekeztem máshogyan elmondani a gondolataimat. Szelíden, humorral. Bárhogy. Mindenhogy. Mert elmondani kell, meggyőzni a másikat: gondolkodj! Ne a nyáj után menj, mert a nyáj nem biztonság, hanem az önállóságod halála. Akartam, próbáltam. Nem ment. A halk meggyőzés kevés. Nem viszi át az égbe tolt ingerküszöböt, nem hallatszik az eszelős hangzavarban. Ordítani kell.
És kell ordítanom. El kell mondanom azt, ami szerintem rossz. El kell mondania mindenkinek, akinek vannak szavai. Legalább ennyit meg kell tenni. Ha semmi másért, önmagunként. Az arcért a tükörben.
Embertelenül rossz irányba tartunk. Mindezt azért, mert egy jól körülhatárolt csoport érdeke ezt diktálja. Azért, mert kell a pénz. Sok, még több pénz. Kell a hatalom. Korlátlan hatalom. És ahhoz, hogy ez a kettő meglegyen, kell az emberek feletti, az őket, a gondolkodásukat irányító eszköz. Mert teljes diktatúrát kiépíteni egy uniós országban nem lehet. Teljesen a félelemre, a tényleges fizikai erőszakra épülő terrorra talán még a lassan, rosszul reagáló unió is felkapná a fejét. Felemelné a hangját.
Sebaj, van más módja annak, hogy emberek – akár a tulajdon, személyes érdekeikkel is szembemenve – felsorakozzanak rabtartóik mellé, saját testükkel védjék kirablóikat. Mindentől és mindenkitől védjék.
Tulajdon honfitársaiktól is.
Tulajdon honfitársaiktól is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.