Szerző: Parászka Boróka
2016.01.08.
A következő hetekben nagyon sok tényfeltáró, vitacikk fog megjelenni azzal kapcsolatban, hogy mi is történt Kölnben, a szilveszteri erőszaksorozat helyszínén. Ma a magyar sajtóig az jutott el, hogy a ZDF közszolgálati televízió elismerte, hogy későn adott hírt a szilveszteri eseményekről, és ezt sokan azzal magyarázzák: a merkeli menekültbarát politika igyekszik elhallgatni mindent, ami gátolná az Európa határain túlról érkezők befogadását. Hogy meddig tartanak az összeesküvés-elméletek, és hol kezdődnek a tények, azt Németországtól távol nehéz eldönteni. A frissen kiszivárgott rendőrségi jelentésszerint a rendfenntartók felkészületlenek voltak, és kicsúszott a kezükből az irányítás. Ami viszont egyértelműen látszik, az az: a menekültválság hónapjai alatt nagyon sokszor érkezett már arról jelentés, hogy a jelenlegi krízis legkiszolgáltatottabb vesztesei a gyermekek és a nők. A nő és gyerekbántalmazásnak meg vannak a tipikus, kiszámítható helyzetei, amelyeket fel lehet ismerni, meg lehet előzni.A tavalyi konfliktusév előtt, de már az arab tavasz, a törökországi zavargások éveiben egyre több olyan adat látott nyilvánosságot: a politikai konfliktusok “átfordulnak”, növekszik a családon belüli erőszak aránya, megugrik a nők elleni köztéren elkövetett agresszív cselekmények száma. Törökországban egyetlen év alatt mintegy százezernyit ér inzultus, családon belül, az ott élő nők 42 százalékát veri közvetlen hozzátartozója. A nők elleni erőszak “járványáról” először Indiával kapcsolatban cikkezett a sajtó. A bűncselekmények változó jellegére szintén hosszú ideje próbálják felhívni a figyelmet, például a savtámadások kapcsán.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez a negatív tendencia kulturálisan meghatározott, és csak az arab, a közel- vagy távol-keleti világra jellemző, érdemes számot vetni a ténnyel: arról, hogy a nők nyilvános bántalmazása, zaklatása tömegméreteket ölt, és új, vagy átalakuló típusú bűncselekményekről (például a nők elleni cyber bűnözés, a tömeges erőszak, a csoportosan elkövetett abúzus) már a kilencvenes évek végén egyre több érekvédelmi szervezet közölt információkat, tett közzé panaszokat a “nyugati világban”. Az első online áldozatvédelmi platform épp az Egyesült Államokban jött létre. A WHOA 1997-ben alakult az amerikai nők érdekvédelmi fórumaként.
Az EBESZ a tavalyi évben külön programot indított azért, hogy a nők elleni nyilvános térben elkövetett erőszakra felhívja a figyelmet, és külön védelmet biztosítson azok számára, akik a közéletben dolgoznak. Az ENSZ adatai szerint az európai tagországokban a nők 43 százaléka szenved el élete során valamilyen típusú (fizikai vagy lelki) erőszakot élete során...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.