Szerző: Toadwart66
2016.04.22.
Érfalak mögött rejtőzik a sötét, félelmetes és kíméletlen halál. Ez önmagában elég mókásan hangzik, pedig van benne némi igazság. Nem egy C kategóriás horrorfilmről van szó, melyben nagy szerencsénkre megkaptuk az első áldozat szerepét.
Ezzel én 2013. március 7-én szembesültem. Csupán levertséget, valamiféle halálos fáradtságot éreztem, amiről hamarosan kiderült, hogy „ez meg itt” egy szívinfarktus. Ami talán a legjobban meglepett az egész izgalmas kalandban, az az volt, hogy semmiféle színpadias körülmények nem előzték meg ezt a ténykedésemet. Kissé még csalódott is voltam, hogy mindössze csak ennyiről van szó. Viszonylag nyugodtan szembesültem azzal a ténnyel, hogy itt két lehetőség közül választhatok. Egyrészt vagy meghalok, másrészt túlélem az egészet. A közeli feltámadással nem nagyon kalkuláltam.
Szorult helyzetemben az egzisztencialista filozófusok nyavalygását egyáltalán nem méltányoltam. Micsoda értelmetlen dolog egy egész életet arra fecsérelni, hogy a létezés alapszerkezetén vitatkozgassanak. Elméletben természetesen. Merő kíváncsiságból, a nem létet persze nem sokan merték közülük élesben kipróbálni. Ha tisztán gyakorlati szempontból közelítjük meg ezt a kérdést, a probléma meglehetősen leegyszerűsödik arra, hogy: – Persze, hogy létezni ti ütődöttek. Nem kell ennyire túlbonyolítani ezt az egészet, és könyvtárakat megtölteni az ilyesmivel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.