Szerző: Föld S. Péter
2016.05.24.
Egy ideje az a kedvenc kényszerképzete, hogy ő Magyarország, az őt ért kritikákról pedig azt gondolja, hogy a magyar embereket támadják.
De mindemellett leginkább királynak hiszi magát. Mint a régi szép időkben, amikor a királyhoz hű nagyurak földeket és birtokokat kaptak az uralkodótól. Nemesi címeket, sarzsikat. Jogokat és előjogokat.
Magyarország mostani királya koncessziót ad annak, aki megérdemli. Dohányboltot és nyerőgépet adományoz a rászorulóknak, stadiont, kisvasutat a kiválasztottaknak.
Mindenki a kezéből eszik, kisemberek és nagyurak. Középszerűek és tehetségesek. Fordított Robin Hood: amit elvesz a szegényektől, szétosztja a gazdagok között.
Aki jól törleszkedik, többet merhet a fazékból, aki jobban, az merhet még bátrabb lenni. Mindenki haraphat valamit a közösből – erre a szilárd alapra épül a Nemzeti Együttharapás Rendszere. Itt mindenkinek jut valamennyi, kinek több, kinek kevesebb, van, akinek semennyi. Akinek semmije sincs, az annyit is ér.
Ő mondja meg, ki a magyar, ki a polgár, ki az, aki szereti a hazát. Ki képvisel idegen érdeket, és ki az, aki filozófus, bankár, hazaáruló...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.