Szerző: L. Ritók Nóra
2016.05.01.
Sokféle anya van a szegregátumokban is. Azt látom, itt is óriási szerepe van az átörökítésnek, de vannak, akik elhajlanak, másfele, ki erre, ki arra.
Próbálom érteni, kit, mi alakított, hogy vagy egy az egyben az anyai mintát viszi tovább, vagy épp a miatt, amit gyerekkorában megtapasztalt, más lett. Máshogy neveli a gyerekeit, mint ahogy őt nevelték.
Ott van ő, akinek az anyja rá, mint legidősebb lányra ruházta át hamar a többi gyerek gondozási feladatait. Meg kellett küzdenie vele, gyerekként nevelve a többit. Nem volt pozitív anyai példa előtte, sőt, miközben egy időben az anyja mindennapjait az alkohol határozta meg, ő olyan szerepet tanult meg, magától, ami példás anyává tette. Aztán, már asszonyként, felnevelte a férje első házasságából a gyerekeket, meg a sajátjait is.
Felnevelte őt is, aki aztán elhagyta az övéit, a kisgyerekeit, egy másik férfi kedvéért. Pedig a nevelőanyja nem ilyen mintát adott. Szerető, felelősségteljes, féltő anyaként nevelte. Ahogy most neveli az unokát is. És figyelme ott van azokon is, akik a nevelt lányától vannak, és az apjuknál maradtak.
(Rejtélyes ez az egész. Nem tudni, milyen hatások alakítják a gyerekeket. Nagy hatás a szülői minta, ami sokszor megmagyaráz dolgokat, máskor meg érthetetlenné tesz.)
De anyák mind.
Anya ő, aki felnőtt lányát vesztette el, és most egyedül, nagymamaként neveli az unokáit. Mert nála jobb helyen vannak, mint az apjuknál. Nem egyszerű neki, anyagilag sem, és érteni sem a mai fiatalokat, nevelni őket egy olyan világra, amit sokszor ő maga sem ért. Miközben belül folyton zokog a lányáért, akit el kellett temetnie, kifele mosolyog, ha az unokáit nézi. A lányokat. Akik egyszer anyák lesznek majd.
És anya ő is, aki dolgozik, amennyit csak bír, és a családban mindig a sor végén áll. Minden rajta csattan, a nyomorúság összes gondja. Főleg a „nincs”. Megadóan tűr mindent, próbálja megoldani a megoldhatatlant, az egész élete a hiányok továbbtologatása, hogy a gyerekeknek meglegyen minden. Mindenben kiszolgálja őket. Magára nem gondol. Sosem...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.