Szerző: PuPu
2016.06.11.
Tüntettek a pedagógusok.
Sajnos, ezek a tüntetések túl békések, sehol semmi harci láz, düh, ehelyett mosolygós nénik és bácsik cipelik a transzparenseket, szónokolnak, vonulnak, de Viktor nem őket nézi, hanem a focit.
A tanarakat ez kicsinyt sem zavarja, ők tüntetnek és várják a hatást.
Namármost hatás csak akkor lesz, ha a nyár folyamán meg tudják győzni kollegáikat, meg a technikai személyzetet, hogy szeptember elsején jelentsék be, hogy idén a szeptember másodika a kormány agresszív nyomulása miatt elmarad, a gyerekek hozzanak magukkal sportfelszerelést, mert a szabadidőben saját szervezésükben módjuk lesz labdajátékokkal múlatni az időt.
Egyúttal a sztrájkbizottságok jelentsék be, hogy a sztrájktörők a munkásmozgalom régi hagyományainak megfelelő bánásmódban részesülnek.
Ha erre sem támad megegyezési hajlandóság a hatalomban, akkor a második héttől kezdve gyermekmegőrzés sincs, ellenben az iskolák kapuiban sztrájkőrség áll és a sztrájk időtartamára a sztrájkalapból kapják a bérük meghatározott hányadát az iskolák dolgozói.
Ennél szelidebben nem lehet elérni semmit, ez a minimum, amit kilátásba kell helyezni a kormánynak.
Majd persze lobogtatják a törvénykönyvet, ezzel egyidejűleg egyéni képviselői indítványt kell benyújtani a sztrájktörvény módosítására, és folytatni kell a sztrájkot, még ha a hatóságok vadsztrájknak is minősítenék azt.
Természetesen a szülőkkel rendkívül fontos megértetni, hogy a dolgok az ő és gyermekeik érdekében történnek.
Nem lenne egyszerű, mindenesetre vége lenne a mosolygós arccal átnyújtott követelések éveinek.
Egyszer és mindenkorra le kell számolni bizonyos illúziókkal és elejét kell venni annak, hogy a hatalom képviselői vagy szekértolói a pedagógusok megosztásával próbáljanak urrá lenni a problémán.
Ilyen esetekben nincs helye a szakszervezetek vetélkedésének, együtt kell működni mindenkinek, még azoknak is, akik nem értenek egyet a céllal, vagy a módszerrel...
Sajnos, ezek a tüntetések túl békések, sehol semmi harci láz, düh, ehelyett mosolygós nénik és bácsik cipelik a transzparenseket, szónokolnak, vonulnak, de Viktor nem őket nézi, hanem a focit.
A tanarakat ez kicsinyt sem zavarja, ők tüntetnek és várják a hatást.
Namármost hatás csak akkor lesz, ha a nyár folyamán meg tudják győzni kollegáikat, meg a technikai személyzetet, hogy szeptember elsején jelentsék be, hogy idén a szeptember másodika a kormány agresszív nyomulása miatt elmarad, a gyerekek hozzanak magukkal sportfelszerelést, mert a szabadidőben saját szervezésükben módjuk lesz labdajátékokkal múlatni az időt.
Egyúttal a sztrájkbizottságok jelentsék be, hogy a sztrájktörők a munkásmozgalom régi hagyományainak megfelelő bánásmódban részesülnek.
Ha erre sem támad megegyezési hajlandóság a hatalomban, akkor a második héttől kezdve gyermekmegőrzés sincs, ellenben az iskolák kapuiban sztrájkőrség áll és a sztrájk időtartamára a sztrájkalapból kapják a bérük meghatározott hányadát az iskolák dolgozói.
Ennél szelidebben nem lehet elérni semmit, ez a minimum, amit kilátásba kell helyezni a kormánynak.
Majd persze lobogtatják a törvénykönyvet, ezzel egyidejűleg egyéni képviselői indítványt kell benyújtani a sztrájktörvény módosítására, és folytatni kell a sztrájkot, még ha a hatóságok vadsztrájknak is minősítenék azt.
Természetesen a szülőkkel rendkívül fontos megértetni, hogy a dolgok az ő és gyermekeik érdekében történnek.
Nem lenne egyszerű, mindenesetre vége lenne a mosolygós arccal átnyújtott követelések éveinek.
Egyszer és mindenkorra le kell számolni bizonyos illúziókkal és elejét kell venni annak, hogy a hatalom képviselői vagy szekértolói a pedagógusok megosztásával próbáljanak urrá lenni a problémán.
Ilyen esetekben nincs helye a szakszervezetek vetélkedésének, együtt kell működni mindenkinek, még azoknak is, akik nem értenek egyet a céllal, vagy a módszerrel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.