Szerző: TÜNDE
2016.07.13.
Nos, megvolt az első ctg is, életem első ctg-je. Mivel annyit tudtam csak róla, hogy szívultrahang, így utánanéztem, hogy mire is jó. Mert megmondom őszintén, nem igazán láttam értelmét elsőre. Jó-jó, tök jó hallgatni, hogy dobog a szíve, na de ezen kívül?! Aztán megtudtam, hogy a gép által kiköpött görbék megmutatják a szakembernek, hogy elegendő-e a magzat oxigén ellátottsága, illetve „jól érzi-e magát odabenn”. A két tappancs közül az egyik a magzati szívműködést, a másik a méhtevékenységet mutatja. A két görbe egymáshoz viszonyított értéke számít főleg, nemcsak egymagában a két görbe külön-külön. (Bocs, ha ez a rész unalmas volt, nekem újdonságként hatott, mivel az előző terhességemmel nem jutottam el odáig, hogy ctg-re menjek.) Ha innen nézzük a dolgot, máris van értelme a ctg-nek. Legalábbis számomra mindenképp.
Mivel a terhességem magas kockázati besorolású, ezért kezdték el már most nézni. A német rendelkezések szerint elég a 34. héttől elkezdeni normál esetben, először heti rendszerességgel, de ha az orvos úgy állapítja meg, illetve fennáll valamilyen kockázati tényező, akkor a 25. héttől kérhető a vizsgálat. Így lett nekem ilyen korai szakaszban „kiutalva” a ctg. Most hetente kell mennem, jövő héten is meghallgatnak, amikor megyek dokihoz is. A hebamme kissé meglepődött, hogy utána két hétre eltűnök. Egyébként az értékek teljesen jók lettek, most a szőke védőnő volt, aki sokkal szimpatikusabb és szinte ujjongva mondta el, hogy minden a legnagyobb rendben.
Volt a váróban egy hét hetes kisbaba, anyukája jött kontrollra. Valószínűleg erősen dolgoznak bennem a hormonok, mert legszívesebben azonnal kezembe kaptam volna egy jó adag babusgatásra. Amúgy ez nem jellemző rám, sőt! Igazából a sajátomon és a sajátként nevelt unokaöcséimen kívül nem igazán tudok mit kezdeni a gyerekekkel. A vicc az egészben, hogy tinikorom óta ragadnak rám a gyerekek, mind velem akar játszani, nekem elmondani mindent stb. Oviban is meglátnak a gyerekek és valaki biztos odajön hozzám elmondani, hogy mi fontos dolog történt vele. Én meg azért meghallgatom, meg persze felelek rá, de azért nyilván „nem engedem el magam” annyira velük, mint a sajáttal...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.