Szerző: Gusztos István
2016.08.28.
De ez a mostani konszolidálódás valami más, az eddigiektől eltérő. Persze, alapvető különbség, hogy míg korábban tömeg- vagy legalábbis sorozatgyilkosságokat elkövető rezsimek voltak képesek tartósan berendezkedni (amihez azért kellettek a külső „kényszerítő” körülmények is), addig ez a mai „csak” néhány esetben gyanúsítható azzal, hogy része volt emberek halálában; viszont az is igaz, hogy a rabló természetű hatalmak közül a leghosszabb és „leghatékonyabb”, leggátlástalanabb uralom a magyar államiság történetében. S ha tartósan berendezkedik, hát az most tisztán a mi ügyünk; sőt: ez a berendezkedés „ellenséges szövetségesi viszonyok” közepette történik…
Ha gyilkos rezsimek konszolidálódhattak – igaz, idegen érdekeket (is) kiszolgálva, nálunk sokkal erősebb hatalomnak alávetve -, miért ne történhetnék ez meg manapság is?
A konszolidálódás jelének vélem, ha például olyan ember, aki nem tartozik az orbáni udvari értelmiség köreihez, a kooperálás és a kollaborálás tartalmait relativizáló cikket ír – nyilvánvalóan abból kiindulva, hogy a mai állapotok beláthatatlan ideig fönnmaradnak.
A konszolidálódás jele az is, ha a mindeddig nem csupán gátlástalan önérvényesítőnek, hanem hihetetlenül pitiáner bosszúállónak ismert önkény hirtelen „nagyvonalú” lesz: ellenzékinek tartott embereket vagy legalábbis ellenzéki körhöz tartozókat támogat, juttat pozícióba, soroz be állami szolgálatba.
Hát hiszen demokráciában mi sem természetesebb annál, hogy… Csakhogy a mai Magyarország nem demokrácia: államcsínnyel szétvert polgári demokratikus köztársaság romjain fölépített önkényuralom. S úgy tűnik, eljuthat oda, hogy „belátó” lehessen…
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.