Szerző: Bumber
2016.08.12.
Bár Amerika sok tekintetben kultúrsokkot okozott, a legnagyobb hatással mégsem a július 4., vagy a baseball, hanem egy pár napos kirándulás volt rám. A dolog teljes megértéséhez annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy bár táborhelyünk, Minneapolis az elővárosokkal együtt nagyjából 3 milliós város, mégsem az a klasszikus, filmekből ismert amerikai metropolisz. Rengeteg a tó, a zöld terület és viszonylag kevés a felhőkarcoló.
Noha érkezésemkor meglehetősen lenyűgöző volt így is, mint gyorsan kiderült, Chicago teljesen más kategória. Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy az egész amerikai útból a legnagyobb sokkot ez a metropolisz okozta.
A harmadik legnagyobb
Chicagónak hivatalosan 2,7 millió lakosa van, de ha a teljes agglomerációt is beleszámítjuk, akkor ez a szám rögtön felugrik 10 millióra – az ez úgynevezett Chicagoland, és így a harmadik legnagyobb város az Egyesült Államokban.
Ezek az adatok persze semmit sem árulnak el abból, milyen hihetetlenül lenyűgöző helyről van szó. Nagyon ritkán fordult velem elő eddig életem folyamán, hogy valami olyan mértékben lenyűgözzön, mint ez az illinoisi nagyváros.
Mivel Minneapolis laza 7-8 órás autóútra van tőle, ezért elég későn érkeztünk meg, így csak az utazást követő reggelen mentünk be először. Már a belvárosba vezető út is döbbenetes volt, a felhőkarcolók tömegét meglátva az ember (azaz én) tátott szájjal ámuldozott.
De még ez is semmi volt ahhoz képest, amikor ott állsz az utcán. Tényleg olyan érzés volt, mintha rám omlott volna Amerika, hirtelen minden, amit az ember addig csak filmeken látott, valósággá lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.