Szerző: H. Andrea
2016.08.
Ezt a szavakkal nehezen leírható produkciót Balog Zoltán adta elő szerdán, amikor a legnagyobb létszámú magyar küldöttség is hazatért Rióból, és amikor a magyar sportvezetés úgy találta, hogy 13 óra repülés után ezeket a derék sportolókat érdemes lenne alávetni egy jól megérdemelt kínzásnak. Tudniillik, hogy az erőforrásminiszter penetráns dumáját hallgassák a Syma-csarnokban.
Balog számos ponton sántító anekdótájából (pl. nemcsak a helyiek mondják Mumbainak Bombay-t, hanem 1995 óta ez a város hivatalos neve; honnan tudta, hogy muszlim volt a taxis, midőn Mumbai lakosságának csak 20 százaléka muszlim, 65 hindu, de szikh is lehetett, és amúgy nem tökmindegy, hogy mi volt?; stb.) süt a bugris, visszataszítóan melldöngető hazafiság, amitől egy borsóleves fut végig az ember hátán.
Ez nem volt minden, mert még azt is mondta – ha már úgyis azért volt ott, amiért -, hogy jó nemzetből jó család lesz, ha sikereket kell ünnepelni. Márpedig, ha sikereket kell ünnepelni, akkor a keresztény kormány elsőként áll a rivaldafénybe akár annak árán is, hogy kitakarja a családi fotón az érintetteket, akiknek köszönhetőek ezek a sikerek. Aztán – mivel nem akart kifejezetten politizálni – megelégedett annyival, hogy odaszúrja: olyan tisztelet vette körül a magyarokat Rióban, amit Brüsszelben is szívesen látna. És végül jól hátbaveregette magát, hogy jó döntés volt stratégiai ágázattá nyílvánítani a sportot.
A miniszter úr sziporkázó önfényezése közepette persze kimaradt a gondolatmenetből, hogy mégis mi értelme Indiát Magyarországhoz hasonlítani és az főleg, hogy ezek a sportolók hosszú évek kőkemény munkájával jutottak el odáig, ameddig Balog közönséges diplomata soha nem fog. Hogy a brüsszeli hisztérikus asztalcsapkodás és toporzékolás nem egyenértékű azzal, hogy valaki saját magát legyőzve és versenytársait maga mögött hagyva elsőként ér célba egy nemzetközi megmérettetésen...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.