A BŐRÖNDÖM ÉS ÉN - TÖRTÉNETEK TEXASBÓL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.09.28.

Vajon megelégszünk-e a klisékkel Amerika és Texas esetében, vagy szeretnénk egy kicsit mélyebbre látni, és részletesebben megismerni, milyen is az élet az USA ezen államában, pláne magyarként? Akinek elegendőek a sablonok, az ne olvasson tovább, aki viszont kíváncsi arra, miként telt Gabriella és férje első négy éve Austinban, az olvasson tovább (ő jár jobban)! Akit pedig bővebben is érdekelnek a texasi kalandok, az menjen tovább a Travelbug blogra, de csak ha itt végzett az olvasással! (A képeket köszönöm szépen!)

...2012 nyarán költöztünk Texas állam székhelyére, miután a férjem kapott egy cégen belüli áthelyezésre vonatkozó konkrét ajánlatot. A változtatás / elköltözés gondolata már régebben érlelődött bennünk, így az irány ekkor határozódott meg pontosan: Debrecenből Austinba költöztünk és építettünk új életet / otthont magunknak.
Nem kényszerből jöttünk, nem hitel és megélhetési gondok elől menekültünk, nem következett be sorsfordító tragédia az életünkben. Egyszerűen kihasználtunk egy jónak tűnő lehetőséget.

Mindezt fontosnak tartom leszögezni, hiszen az Államokba nem is lehet úgy megérkezni, ahogyan pl. Hollandiába: összeszedem az összes tartalékomat, felszállok egy gépre, bérelek egy lakást és majd találok valamilyen munkát.

Jöjjenek tehát mulatságos, sokszor tanulságos, néha elszomorító történeteink!

Magyarország kontra Európa

Gonzales (kisváros Texasban) főterén egy januári vasárnap délelőtt utoljára válaszoltuk az akcentusunk alapján feltett kérdésre (Honnan jöttetek?) azt, hogy Európából. A mi fejünkben is voltak klisék: az amerikaiak többségének fogalma sincs hol van Magyarország, felesleges erőlködni a magyarázkodással.

Ez óriási tévedés: Texas (és a többi államban is hasonlóak a tapasztalataink) minden részében a kérdezők szinte kivétel nélkül nemcsak tudták hol van a mi kis országunk Európa térképén, de jártak ott, vagy barátjuk, ismerősük nyaralt / dolgozott / megfordult nálunk.

Egyik önkéntes tanárom családi fotóalbumát hozta el nekem gyönyörű budapesti képekkel; önkéntes munkatársam a könyvtárban ragyogó szemekkel mesélte, hogy több, mint hatezer fotóval tértek haza: nem győztek betelni a magyar városok történelmi és középületeivel, hangulatos utcaképeivel; egy colorado-i parkranger szemében pedig megláttuk a feltoluló emlékeket amint meghallotta, hogy honnan érkeztünk, ugyanis sokáig élt és dolgozott Kolozsváron, sok-sok finom ételt emlegetett és a pálinkát is jól ismerte. Azon a munkanapján biztosan nagy örömet szereztünk neki a találkozással...

ITT OLVASHATÓ