Szerző: Benedikty Béla
2016.11.03.
Ajánlok figyelmükbe egy "reklámot" meg egy "portrét". Az előbbiben egy Szilágyi Áron nevű vívó adja el nekünk a 2024-es budapesti olimpiát, az utóbbi egy Szurkov nevű oroszról szól.
A "reklám" elkészítése és sugárzási díja sok millió forintba került. A reklámmal kapcsolatban felmerülő két legegyszerűbb kérdés: amit el akar adni, miért kívánatos és kinek akarja eladni.
Az olimpiáról alsó tagozatban már lehet tudni, hogy drága dolog. A nyolc általánost elvégzettek azt is tudhatnák, hogy a budapesti olimpia megrendezése elég gyorsan elintézné az olyan kérdéseket, mennyit költünk oktatásra, egészségügyre, kutatásra és fejlesztésre. Azaz egy közepesnek minősített 14 éves gyerek már tudhatná: a budapesti olimpia megrendezése nem kívánatos...
...A magyar falusi futballista azért hirdeti a megbonthatatlan szovjet-magyar barátságot, azért rajong Szurkov módszereiért, mert olimpiát rendezni egy létminimum alatt élő országban csak mélybutaságban tartott nép egyetértésével lehet. A hordóhasú szotyolaköpködő örök hatalma egy olyan "oktatási rendszerrel" alapozható meg, aminek a lényege az, hogy fölösleges adatok napi sulykolásával vegye el a gyerekek kedvét az ismeretszerzéstől, hangsúlyok hazug eltolásával szűkítse nacionalista barbárrá a legértelmesebb diákot is.
A szájnyalogató hatalmi tébolyult azért költhet milliárdokat olimpiára és világbajnokságra, mert egy alacsony szellemi szinten tartott népnek ugyanúgy be lehet adni a Szurkov által szorgalmazott látszatvalóságot, ahogyan az orosz muzsik lelkivilága is szomjazza a nagy és erős Szovjetunió kínálta álmokat. Amikor éhen halt, már úgysem fogja tudni, miért kellett éhen halnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.