KARÁCSONYI BLOG

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.12.25.

Próbálok pozitív lenni, és most nem a szegénységről írni, hanem az odafordulásról. Az Igazgyöngy karácsonyi videójáról így is azt írták valahol, köszönetnek szántam, de vádirat lett belőle. Nyilván nem megy a köszönet sem úgy, hogy a probléma ne látszódjon, ebben a munkában nem tudok pozitív lenni a nélkül, hogy negatív ne lennék… azt hiszem, ez csak a kormányzati kommunikációnak sikerül. Úgyhogy most csak röviden a „miértekről”.

Azt hiszem, úgy tudom a legjobban megfogni, hogy az Igazgyöngy, karácsony előtt a nem látható, nem elérhető szegényeket kereste fel. Vidéken. Ott, ahol nincsenek ételosztások. Ahová, hiába minden jó szándék és állítás, most sem értek el a nagy központi gyűjtések eredményei. Sem a cipősdoboz ajándékok, sem az élelmiszerek. Úgy tűnik, ennek a logisztikája nincsen meg a rendszerben. A kis falvak, a szegregátumok szegényei valahogy nekik nem láthatók. Ők nem tudnak a hirdetésekre reagálni, és odamenni, ahol osztanak. Őket nem látni a kígyózó sorokban. Pedig nagyon sokan vannak. Nos, mi őket célozzuk meg a munkánkban, így karácsonykor is.

Az idén a karácsonyi gyűjtésünk mindennél jobban sikerült. Óriási volt az odafordulás az alapítvány tevékenysége felé, és ez lehetővé tette, hogy mi is kiemelt munkát végezhessünk. A ruhaosztásokat november végére időzítettük, hogy legyen hely a raktárban a csomagolásnak. Így is kérnünk kellett még helyiségeket az önkormányzattól, mert nem fértünk. Voltak még korábbi gyűjtések, adományok, amelyekből szintén használtunk most, gyerekjátékokat és a tisztítószereket.

A kommunikációnkban mindenhol jeleztük, tartós élelmiszert és gyerekjátékot szeretnénk, mert a karácsonyra koncentrálunk. És megindult…. céges gyűjtések, intézményi, iskolai akciók, magánszemélyek kezdeményezései. Eleinte még győztük, aztán kellettek mások is, önkéntesek, akik csomagoltak. Százszámra készültek a csomagok, feliratozva.

Sok cipősdobozt kaptunk, szépen csomagolva, feliratozva nem és kor szerint, ezeket csak a megfelelő névhez kellett rendelni, de sok adományt mi raktunk össze. Az élelmiszereknél egységcsomagokban gondolkodtunk, ahol nagyobb volt a család, vagy az ínség, ott duplázva azokat. Hatalmas kupacok magasodtak mindenfele. Zsákok, településnevekkel, felelősökkel, akik tudták, kihez, hova viszik majd a karácsonyt.

Az odafordulás módja, útja is sokféle volt. Pénzadományok, céges termékek adományozása, dolgozói játék- és tartós élelmiszergyűjtések, szülők és pedagógusok gyűjtései az iskolákban, vásárlói adományok gyűjtése, süteményárusítás, és annak bevétele a javunkra, rendezvények szervezése és a belépőjegyek felajánlása, céges képeslap (fizetve a gyerekrajzért), egyéni és céges karácsonyi ajándékvásárlás a Szuno termékeinkből, karácsonyi vásárok szervezése a termékeinkből cégeknél, iskolákban, üzletekben, adománygyűjtés a céges karácsonyi ünnepségeken… Hihetetlenül sok ember ötletelt, dolgozott azért, hogy minél több segítséget adhassanak. Sokan egész csapatot szerveztek maguk köré a partnereik közül, hogy minél többféle termékből állhasson össze a csomag, és a szállítást is megoldhassák.

Aztán ott voltak azok a magánszemélyek, akik (és ilyen is évről – évre több van), telepakolták az autójukat tartós élelmiszerrel, játékkal, és megjelentek vele nálunk. Sokaknak a nevét sem tudom… jött, lepakolt, boldog karácsonyt kívánt, és elment. Mások a szállításba kapcsolódtak be, vagy fővárosi gyűjtéseket koordináltak. A posta és a csomagküldő cégek folyamatosan váltották nálunk egymást a csomagokkal, némelyik névre szólóan, ahol már régebbi támogató kapcsolat van, más ránk bízva a döntést, kihez jut majd. Voltak, akik a tanodakarácsonyhoz járultak hozzá, mások az ösztöndíjasaink, vagy a toldi gyerekek, családok ajándékozásához.

Aztán, a múlt hét szerdáján elindult a Klubrádiós akció is. Harmadik éve állnak mellénk ilyenkor egy adománygyűjtő akcióval, ami most hihetetlen odafordulást eredményezett. 13 millió forint fölötti összeg gyűlt össze, utalásokban és Erzsébet utalványokban a kilenc nap alatt. Naponta több mint egymillióval nőtt az összeg… egyszerűen nem hittünk a szemünknek.

Ahogy láttuk, meddig „nyújtózkodhatunk”. úgy vásároltunk tovább élelmiszereket, brikettet. Ez már a kiszállítások idejére esett, úgyhogy még megfeszítettebben dolgoztunk. A kapcsolatrendszerünkbe tartózó gyerekek és családjaik mellett felvettünk a listára egyedül élő kisnyugdíjasokat, akik most semmit sem tudnak kezdeni a kikézbesített utalványokkal…és a térség olyan óvodáit, iskoláit, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek száma magas. Bár azt terveztem, hogy most minden család elérésénél húzunk egy strigulát, hogy lássam a végén, hány családot értünk el, de képtelenség lett volna. Túl sokan hordták, mindenki sietett, hogy minél több családhoz jusson el… és volt olyan is, hogy továbbadtuk az adományt a településekre, hogy osszák szét ők. Mert nem győztük, és nem akartunk a raktárban hagyni ajándékot, egyet sem. Az végső biztos eredmény, hogy a környező 24 településen kerestük fel a családokat, és több mint 1800 csomag jutott el a gyerekekhez...

ITT OLVASHATÓ