Szerző: Révész Sándor
2017.01.08.
Mit lehet tenni, ha a mocsokról is megpróbálják elhitetni, hogy az a tisztaság?
A mennyiség minőségbe csap át – a pofátlanság tekintetében is. Ha a pofátlanság olyan következetesen, folyamatosan és töretlenül gyakoroltatik, mint Orbán Viktor táborában sok éve, akkor az már nem is pofátlanság. Hanem maga a pofa.
A lopásra és a korrupcióra nézvést a 2010 óta uralkodó rezsim nem csupán a mérték és a szervezettség tekintetében hozott új minőséget, hanem abban is, hogy ezen tevékenységeket beépítette a világ helyes rendjébe.
A 2010 előtti két évtizedben a lopással és korrupcióval kapcsolatos vádakra, akár ültek, akár nem, hatalmi helyzetből is érdemben reagálni kellett. Cáfolni, magyarázni, magyarázkodni, (át)értelmezni, bizonykodni, pirulni, megbánni, párton, koalíción belül meghasonlani, megtisztulást ígérni és kezdeményezni... Vissza is lehetett támadni, de nem lehetett csak arra szorítkozni. Most lehet. Ki lehet és ki kell söpörni a hatalom kommunikációjából minden defenzív elemet. A cáfolat csupán lakonikus deklaráció, a lopás és a korrupció valamennyi területét lefedik a pozitív, kincstári kommunikációs tartalmak. Ahol a valóságban a nagyok földet rabolnak, ott a kicsik földhöz jutnak a kincstári kommunikációban.
Sokáig gondolhattuk, hogy ez pusztán nagyon következetes és egységes kommunikációs stratégia. De végtére be kell látnunk, a társadalmi rend egészére vonatkozó stratégia ez: nem cáfoljuk, amivel vádolnak minket, hanem elfogadtatjuk. Egy új rend alapjaként. A formális cáfolatot tartalmazó kincstári fedőszöveggel együtt. Nem bizonygatjuk, hogy amit teszünk, törvényes, hanem megszoktatjuk, hogy mi nem a törvények hatálya alá tartozunk, hanem azok urai és meghatározói vagyunk.
A nemes nem adócsaló, hanem a nyomorult adófizető nép, a misera plebs contribuens fölött áll. Az urak osztják a jogot, a kiváltságot, a népnek pedig nincs köze ahhoz a világhoz, amelyben ők élnek, kegyeltek, kegyosztók, kegyvesztettek lesznek. A pártállamban sem lehet rákérdezni a pártvezetők és rokonságuk életkörülményeire, villáira, dácsáira, bankszámláira. A hierarchikus fölépítésű egyházak lojális hívei sem tekintik magukat illetékesnek az egyházi vezetők anyagi helyzete tekintetében. Sokféle feudális és diktatórikus változata van annak a rendnek, amelyben egy vezetésre hivatottnak tételezett elit kiemeli magát a vezetettekre érvényes jogrendből. A polgári demokrácián kívül minden rendszer ilyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.