Szerző: PuPiu
2017.03.21.
Valószínűleg valami romlottat ehettem, attól kapott gellert a gondolkodásom, hiszen tudhattam volna: március 21, és az azt követő 133 nap nem volt soha, nem is lesz soha, ezt a napot örökre kivakartuk a naptárból, mint Hóremheb fáraó elődeinek nevét, és leromboltuk a komcsik által felépített hősi mítoszt, mint a neves fáraó Ehnaton karnaki Aton-templomát - nincs új a nap alatt.
Amiről nem beszélnek, az nincs, így aztán a Tanácsköztársaság sincs, nem is volt, mígellenben őfőméltósága a Kormányzó Úr egyre szalonképesebb lesz, egyre demokratább és csak éppen annyira antiszemita, amennyi elengedhetetlen egy magyar úrnál...
Nem kívánnék elemzésekbe bocsátkozni, nincs értelme, hiszen ez a mai magyar valóságban éppen úgy érzelmi kérdés, mint hinni Vezérünk tisztes szegénységében, én meg nem akarok hittérítő lenni.
Ma már szinte mindenki a zsebében hordhatja az eszét, csak előkapja, bepötyögi és máris ő a Tudományos Akadémia, dolgozzon meg mindenki a hitéért, vagy hagyjuk, hadd haljon meg hülyén...
Mindenesetre lennének itt néhányan nagy szarban, ha anno a Tanácsköztársaság nem hadakozik a kisantant államaival, Kósa frakcióvezető is traktort vezethetne talán, ha szépen tudná mondani, hogy mulţumesc, de Botka is nyelvtanfolyamon lenne, Páva Zsolt meg kecskét vezetne madzagon, nem várost.
Mert azt azért ne feledjük, hogy ameddig a vöröskatonák harcoltak, addig a tiszt urak egy
része Szegeden libázott meg pezsgőzött, aki meg harcolt, annak később sokat kellett magyarázkodnia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.