2017. június 24., szombat

MIT ESZIK EGY LONDONI MAGYAR?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Digger
2017.06.24.


Sok mindenen lehet eszméletlen nagyokat vitatkozni, de az ételek, a gasztronómia ezen belül is kiemelt helyet foglal. Ki mit eszik, miért azt eszi, miért nem máshogyan eszi, és egyáltalán, a káposztás cvekedli borssal vagy cukorral jobb? A címben tehát a hangsúly ezúttal az „egy” szón, van ez az egy pedig Digger, akit a hét eleji, a Ramadánról szóló poszt ihletett meg. Vitatkozni tehát lehet, és kell is, de azért a hangnemre ügyeljünk. :)

„Ez egy gasztroposzt. Eredeti (mármint Digger által adott – HÁ) címe mégis az, hogy CSAK. Miért? A gasztronómia szekértáborok sokaságából áll. Ebből következik, hogy a leggyakrabban használt szó a CSAK.

A gasztrosznobok számtalanszor kifejtik hogy CSAK a farmermarketből, CSAK az organikus, CSAK a háztáji, CSAK Beethoven kilencedik szimfóniájának taktusaira kitojt tojást, CSAK Monopolyt játszó disznók oldalasából hasított szeletet, CSAK Arnold Master kondigépeken kigyúrt marhák bélszínjét hajlandók fogyasztani.

Ők azok, akik csalhatatlanul felismerik az ocsú között a tiszta búzát. Bármelyik vakteszten megbuknának azt garantálom, megtettem már sokszor. Volt olyan, aki jóízűen falatozta a feleségem sütötte pulyka felsőcombot, és közben elmagyarázta, hogy ő soha az életben pulykát nem enne és azt már messziről a szagáról felismeri.

Ez a poszt viszont nem erről akar szólni. Inkább arról, hogy a hagyományokat sutba dobva unortodox módon is lehet jókat enni. Hogy itt kint kétezer kilométerre az otthontól is meg lehet találni a finomat. Hogy miért akarunk mi magyarok a világ végén is autentikus magyar ételeket enni?

Az életben sok mindent szeretnénk kipróbálni. Nyilván nem mehetünk el minden tengerpartra, nem nézhetünk meg minden Világörökség által védett gyönyörűséget, és nyilván nem próbálhatunk ki minden autómárkát, valamint nőt. Törekedni kell rá de attól még hiányos lesz a paletta.

Viszont az ételek terén csak a fantáziánk szabhat határt. Pláne egy olyan városban, mint London. Itt minden népcsoport konyhája megtalálható és elérhető.

Akkor csapjunk bele a lecsóba...

Szó szerint. Egyik kedvenc ételem a lecsó. Tény, hogy nem hagyományos módon eszem. Hosszú lére eresztve, egy evőkanál cukorral és legalább 6-8 főtt tojást beleszeletelve szeretem. Színes kaliforniai paprikából, nem löttyedtre főzve, hanem roppanósra az igazi. Tudom, tudom, a lecsó CSAK úgy jó, hogy...

Nem érdekel. ÉN így szeretem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.