Szerző: Tiszi
2018.12.09.
Aki nem fél lehajolni és átölelni azokat, kiktől mások elfordulnak.
Aki nem szégyelli az utolsókat, akik önhibájukon kívül lemaradtak.
Aki megérti a végek sikolyát, amit mások már nem hallanak.
Aki hitet tud adni a hitetleneknek, akik már önmagukban sem bíznak.
Aki nem fél bemenni a putriba, kiutat mutatni a pokolban.
Aki esélyt ad a gyerekeknek, kikről már születésükkor lemondtak. Munkát ad képzetlen szüleiknek, hogy más morált biztosíthassanak.
Aki tehetséget keres, hátrányt kompenzál és készségeket fejleszt.
Aki utána fut a sokadszorra is rossz útra térőknek.
Akinél mindig marad egy utolsó esély az újrakezdéshez.
Aki akkor is segít, ha az már lehetetlen.
Aki kapcsolatokat épít és fejleszt rendületlenül.
Aki elveinek egyre több és több embert nyer meg.
Aki minden volt már, csak tétlen nem.
Akinek a szolidaritás az élet lényege.
Akinek nem kell majd szégyellnie magát, ha vége lesz.
Akit ha kiraknak az ajtón, az ablakon mászik be.
Aki nem fél beszélni, és írni is egy országról, mely akkor is létezik, ha az nem látható.
Akinek a szakmai tudása, erkölcsi hozzáállása, teherbírása és kitartása példakép sokak számára.
Aki reményt és hitet ad a hétköznapokban.
Egyre több olyan ember van, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak. Most ez a sok ember bebizonyította, hogy aki szeretet adni tud, az a szeretetet visszakapja. S hogy a szeretet ereje nem ismer akadályokat.
Gratulálok L. Ritók Nórának a Prima Primissima közönségdíjához.
Égjen advent második gyertyája érte, és a hozzá hasonló névtelen hősökért. Kik erejüket megfeszítve küzdenek a szegényekért, betegekért, elesettekért. Hogy világot gyújthassanak a fejekben, hogy remény járhassa át a szívüket, lelküket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.