Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.02.20.
Süddeutsche Zeitung
Első átfogó külpolitikai beszédében az új amerikai elnök azt ígérte, hogy az egész világon megvédi a demokráciát. Biden a hagyományos müncheni biztonságpolitikai konferencián fejtette ki véleményét, de csak online, mert a járvány miatt a szakterület nagyágyúi csak nyáron gyűlnek össze személyesen, már ha.
A politikus rámutatott, hogy a demokrácia veszélyben van az USÁ-ban és sok helyütt Európában is, amivel az amerikai törvényhozás ostromára, illetve a magyar és lengyel tekintélyelvű irányzatokra utalt. Kijelentette, hogy a világ fordulóponthoz érkezett. Az egyik oldal azt állítja, hogy az autokráciák fényesen képesek megbirkózni az olyan nehézségekkel, mint a digitális forradalom, vagy a Covid-19. Biden viszont minden sejtjével meg van győződve arról, hogy a jogállamnak érvényesülnie kell és érvényesülni is fog. Ám időről időre harcolni kell érte, meg kell védelmezni.
A fő üzenete az volt: Amerikai visszatért a nemzetközi porondra. Egyúttal kijelölte a fő irányt, tehát, hogy a demokráciáknak tartós rivalizálásra kell készülniük Kínával. A küzdelem kemény lesz, komoly kihatásokkal. De fel kell lépnie azok ellen a módszerek ellen, amelyekkel Peking igyekszik aláásni a globális gazdasági rendszer alapértékeit.
Az elnök Oroszországnak azt vetette a szemére, hogy az próbálja meggyengíteni az európai egységet, illetve a transz-atlanti szövetséget. Nem arról van szó, tette hozzá, hogy újra kell éleszteni a hidegháborút, de nem szabad válasz nélkül hagyni Moszkva provokációit. Ugyanakkor hitet tett a NATO mellett, és megerősítette, hogy az Egyesült Államok kötelezőnek tekinti magára nézve a kölcsönös segítségnyújtási klauzulát.
Egyúttaé a fejlett államok összefogását szorgalmazta a járvány, illetve a klímaváltozás visszaszorítására, de itt lát lehetőséget Kína számára is.
Süddeutsche Zeitung
A vezető német lap szerint Trump után lassan mozgásba lendül az amerikai diplomácia, csak éppen Európával együtt akkora problémahalmazzal néz szembe, hogy azt a klasszikus módszerekkel nem lehet megoldani. Az első számú teher Kína, de a gondok ott kezdődnek, hogy az előző elnök után az Egyesült Államok megbízhatatlannak számít a világ szemében. Ráadásul két, de maximum négy év után dől csak el, hogy netán visszatér a hatalomba a trumpizmus, felbukkannak-e újra a korábbi démonok a tengerentúlon. Ennél fogva egyáltalán nem lehet biztosra venni Biden külpolitikai erejét. Márpedig ilyen körülmények között az ellenfelek gyengének és támadhatónak tekintik a politikust.
A körülmények folytán Németország arra a szerepre kényszerül, amit pedig nagyon nem szeretne: vezetnie kell(ene) Európát. A szomszédok számára viszont az a rettenetes, hogy Gulliver tagadja, hogy Gulliver lenne. Berlin ezért nem hajlandó jelentős katonai szerepvállalásra, ezért annyira óvatos a demokráciát felszámoló Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. De mindenekelőtt ilyen megfontolásokból határozatlan Kínai és Oroszország kapcsán. Teljesen tétova.
Ennél fogva az Északi áramlat sem egyszerűen gázvezeték, hanem a geopolitikai tanácstalanság lecsapódása. Az ütközik ki benne, hogy egy nemzet nem tudja, a világ melyik részéhez kíván tartozni.
De az új nyugat kapcsán a döntő szót Kínában mondják majd ki, mert az ország olyan terjeszkedő politikát visz, ami előbb-utóbb ütközéshez vezet. Hogy a versengést ellenőrzés alatt lehet-e tartani, az nem csupán Bidenen, hanem az egész Nyugat szavahihetőségén is múlik.
Európa ugyan a minap befektetésvédelmi egyezményt kötött Pekinggel, ám annál nem lehet elválasztani egymástól a gazdasági és politikai törekvéseket. Németország és annak ipara azonban figyelmen kívül hagyja a Kínából érkező figyelmeztető jeleket, noha egy tekintélyelvű állam igyekszik felülkerekedni, amely elveszi a polgáraitól a szabadságot, továbbá bebetonozza a párt uralmi igényét. A rendszerek kibékíthetetlensége jól látható az ujgurok és a tibetiek elnyomásában, Hong Kong szabadságának elrablásában, a nemzetközi rend lopakodó megrendítésében.
De hogy a végén mi történik, az ügyben Tajvan lesz a perdöntő. Kína azt akarja, hogy katonai ereje révén kikényszerítse az újraegyesítést, de közben ne kelljen tartania Washington közbeavatkozásától. Ugyanakkor a Nyugat nem készült fel erre az új világra, amelynek fő részét most komponálják.
Le Monde
Megkésve ugyan, de a Bizottság arra akarja kényszeríteni Magyarországot, hogy az – az Európai Bíróság ítéletével összhangban - vonja vissza civilellenes törvényt, amely arra kényszerítené az NGO-kat, hogy hozzák nyilvánosságra, ha évi 7,2 millió forintnál nagyobb támogatást kapnak külföldről. A döntés ugyanakkor azt tanúsítja, hogy az EU-nak milyen nehéz visszatartania a több tagállamban is tapasztalható tekintélyelvű folyamatokat.
Brüsszelnek 8 hónap kellett ahhoz, hogy reagáljon, miután a magyar kormány szembeszegült az uniós alapszerződésekkel. Ha Budapest most sem áll kötélnek, akkor kemény pénzbüntetés vár rá. Egy európai diplomata szerint akkora, hogy attól majd jobb belátásra tér. Ugyanakkor a jelekből arra lehet következtetni, hogy Orbán nem állítja le a civil társadalom elleni harcot. Már korábban büntetendőnek nyilvánította, ha a civilek migránsoknak segítenek.
A most elmarasztalt jogszabály arról szolgál, hogy azt sulykolja a közvéleménybe: a nem kormányközi szervezetek nem méltóak a bizalomra – mondja Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke. De Orbán nagyon ért ahhoz, miként feszegesse az unió demokratikus határait, anélkül, hogy átlépné azokat.
Ily módon sokszor hiába lép az Európai Bíróság, mert addigra már jóvátehetetlen károk keletkeznek. Azaz pirruszi győzelmeket arat, mert az idő az autokratáknak dolgozik. Ezt már Laurent Pech, a Middlesex-i Egyetem közösségi joggal foglalkozó professzora fejtette ki, kiemelve, hogy az unió nem képes feltartóztatni a magyar és a lengyel átalakulást.
Demeter Áron az Amnesty Internationaltől úgy véli, a civilek helyzete csak akkor fordul jobbra, ha megszűnik a jelenlegi mérgezett légkör, amire csak rájátszanak a kormánybarát sajtóorgánumok. Orbán 2011 óta támadja az újságírókat, ennek része a Klubrádió elhallgattatása, ami újabb támadás az ellensúlyok ellen.
A Bizottság részéről azonban időként nagy találékonyságra van szükség, hogy közbeavatkozzon, mert ahogy azt legutóbb Reynders alelnök megállapította: az európai szabályok sok segítséget nem nyújtanak a sajtószabadság védelméhez. Ezért tegnap több nemzetközi szervezet is azt kérte levélben az Európai Tanács elnökétől, hogy riadóztassa a tagállamokat, mivel igencsak aggasztóra fordultak az állapotok a médiában. Az Újságírók Európai Szövetségének vezetője szerint azonban a kormányok képmutatóak, mert ők nem védik meg a sajtómunkásokat.
Deutsche Welle
A Bizottság részéről legutóbb Vera Jourová kelt a Politico hírportál félig magyar származású újságírójának védelmére, miután a szlovén kormányfő egészen útszéli hangot támadta Bayer Lilit. A biztos hangsúlyozta, hogy a szabad és független média alapvető a demokrácia és az európai értékek szemszögéből, és minden tagországnak ki kell állnia a sajtó munkatársai mellett. Azokat nem szabad fenyegetni, gyűlölködni velük szemben.
Persze Jansáról köztudomású, hogy tesz az ilyen intésekre. Ugyanakkor az EU számára nem csupán az a gond, hogy a magyar és a lengyel kormány után egy újabb tag megy neki a sajtószabadságnak, hanem hogy a következő félévben éppen Szlovénia lesz az unió soros elnöke. De ezt megint csak arról árulkodik, hogy Brüsszelnek igazából nincsenek hatásos eszközei a tekintélyelvű, jobboldali-populista erők ellen a földrész keleti fertályán.
Tanja Fajon, szlovén szociáldemokrata EP-képviselő emlékeztet arra, hogy Jansa Orbán nagy barátja. Most pl. magyar üzletemberekkel vásároltat érdekeltségeket a szlovén sajtóban, hogy azokat a hivatalos vonalra állítsa rá. Először a média jön, utána a bíróságok következnek, majd a rendőrség és más intézmények.
Egyébként mind a két párt az EPP tagja, de miután több tag is éveken át bírálta a szövetséget az Orbánnal szemben tanúsított elnéző magatartás miatt, a kereszténydemokraták a jelek szerint most valamivel határozottabban reagálnak a ljubljanai fejleményekre.
A Nemzetközi Sajtóintézet egyik munkatársa szerint a szlovénoknál még nem olyan tragikus a helyzet, mint Magyarországon vagy Lengyelországban. Varsóban nagy erőkkel alkalmazzák az orbáni módszert a sajtószabadság visszaszorítására. Szlovéniában ott még nem tartanak, de a légkör egyre mérgezettebb és a dolgok rossz irányba haladnak. Az első bástya, amelyik ilyenkor általában elesik, az mindig a közmédia, hogy utána a hatalom szócsöve legyen belőle.
Majd megvonják az állami reklámokat a független szerkesztőségektől, utána pedig teljesen kettészakad a tömegtájékoztatás, megindul a hecckampány a független újságírók ellen. Ami azt illeti, ez a hét különösen kedvezőtlen volt a szabad európai sajtó szempontjából, hiszen megszűnt a Klubrádió analóg adása, Lengyelországban pedig kollektívan tiltakoztak a független orgánumok a tervezett különadó miatt.
New York Times
Oroszország – politikai megfontolásokból – több száz millió vakcinát ajánl más országoknak, csak éppen nemigen tudja teljesíteni az ígéreteit. A kampány azonban nagy propaganda sikert hozott neki és ráerősített diplomáciai törekvéseire. Idáig több mint 50 állam rendelt az Szputnyik V-ból, de hogy ténylegesen hány adagot kaptak, az Moszkvában államtitok, mondja egy orosz független intézet szakértője.
Az biztos azonban, hogy a manőver az orosz érdekeknek megfelelően segített megosztani az EU-t, hiszen Magyarországnak már az előtt jutott a szerből, hogy az európai hatóság engedélyezte volna a forgalomba hozatalt. Ukrajnában belső vihart kavart, mivel a nyugati készítmények csupán csordogálnak, Latin-Amerikában ugyanakkor az oroszok dezinformációs kampányt indítottak az amerikai készítmények lejáratására.
A Kreml ugyanakkor minden alkalmat megragad, hogy a saját sikereit hangoztassa, pedig a kivitel nem egy esetben jelentéktelen. De túl nagy felháborodást már csak azért sem kelt odahaza, mert a lakosság 59 %-a nem kér az oltásból. Miközben igen magas a koronahalottak száma és idáig csupán 2,2 millió embert oltottak be első nekifutásra. Azaz kevesebb, mint 2 %-ot. Amerika ugyanakkor már 12 %-nál jár, pedig ott sem valami fényesen haladnak a feladattal.
De hát az orosz nép jelentős része nem bízik a kormányban, ezért a bizonyítékok ellenére sem fogadja el, hogy a Szputnyik V-vel nincs baj. A londoni Chatham House egyik elemzője úgy véli, ha megugrana a hazai igény, de azt nem tudnák ellátni a külföldi megrendelések miatt, abból még lehet politikai probléma.
Csakhogy ez a terület is tükrözi az orosz gazdaság általános bajait. Az oltóanyag tulajdonjoga két állami intézménynél van, a gyártás viszont 7 magánvállalatnál folyik, ám ők nem érdekeltek sem a termelésben, sem az innovációban, sem a hosszú távú befektetésben. Ez pedig visszahat az előállított mennyiségre. Ráadásul időnként alkatrészhiány jelentkezik. Az ugyanakkor még hónapokat vehet igénybe, hogy külföldön megszervezzék a szer előállítását, ahogyan azt Moszkva szorgalmazza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.